A körforgásos gazdaság néhány évtizede még csak egy alternatívan gondolkodó kisebbség által ismert fogalom volt, mára ennek gyakorlati megvalósítása lett az Európai Unió egyik fő célja. A globálissá fejlődött trend élére állva az uniós országok 2050-re kívánják elérni, hogy a nettó szén-dioxid-kibocsátásuk nulla legyen.

Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy minél több anyagot tudjunk újrahasznosítani, hiszen ezzel

radikálisan csökken a szén-dioxid-kibocsátás, és erősödik a helyi gazdaság.

Ha a használhatatlanná vált hűtőből helyben is ki lehet nyerni a gyártásához használt rezet, nem kell egy távoli földrész bányáiban kitermelni, és elszállítani, feldolgozni az ércet, ezzel csökken a kibocsátás, és jól járnak a helyi vállalkozások is, új munkahelyek jönnek létre. Emellett csökken a fel nem használt hulladék mennyisége, így a környezetvédelmi szabályok szigorodása miatt egyre drágábbá váló lerakás és ártalmatlanítás költségét is meg lehet takarítani.

Valószerűtlen éllovas

Kevesen gondolnák, de az autóipar élen jár a körforgásos gazdaságban: az Eurostat legfrissebb, 2019-es adatai szerint az EU országaiban a roncsautók tömegének 95,1 százalékát képesek hasznosítani, és 89,6 százalékát tudják újrafeldolgozni. Magyarország mindkét mutatóban az uniós átlag felett áll, 95,4, illetve 94,4 százalékkal. Ez valószerűtlennek tűnően magas arány, ezért érdemes áttekinteni, mit is értünk újra felhasználáson és azon belül hasznosításon, illetve feldolgozáson. 

Fontos pár fogalmat már az elején tisztázni, amelyek néha keverednek. Újrafelhasználás gyűjtőszóval illetjük azokat a gyakorlatokat, amikor egy terméket vagy annak részeit a termék életpályája végén – vagy rendes használata után – valamilyen módon ismét hasznosítjuk. Ennek tartalmilag többféle módja van:

• Újrahasználat (reuse): a felhasznált anyagot eredeti célra ismét hasznosítjuk. Ilyenre jó példa az italok betétdíjas üvege. Ezeket csak tisztítani kell, és ismét használhatók.
• Hulladék-újrafeldolgozás (recycling): az összegyűjtött hulladék alapanyagként hasznosítható. Legismertebb formája a papírgyűjtés. Ez akkor működik jól, ha könnyen szétválaszthatók az egyes anyagok. Ha nem lehet két anyagot szétválasztani, akkor hiába lennének külön-külön feldolgozhatók, együtt már nem alkalmasak erre.
• Hulladék-újrahasznosítás (recovery): a hulladékok bármilyen hasznosítása, ha ez akár csak egyetlen ismételt használatot jelent. Jó példa erre a műanyaghulladék, amit sokszor csak égetéssel lehet energiaforrásként hasznosítani, így bár ezekhez a folyamatokhoz nincsen szükség új nyersanyagra, ez nem körkörös használat, nem fenntartható folyamatról van szó.

Egy egytonnás autóból, mint egy régebbi Opel Astra, alig 50 kilogrammnyi olyan hulladék keletkezik, amit nem tudnak ismét hasznosítani. Ha egy ilyen autó a roncstelepre kerül, a tömegéből 100 kilogramm nagy szilárdságú acél, 430 kilogramm acél, 120 kilogramm vas, 80 kilogramm alumínium, 80 kilogramm üveg és 70 kilogramm műanyag nyerhető ki, és a fennmaradó 120 kilogramm jelentős része is használható valamilyen céllal.

Ez a kedvező arány azonban hamarosan romlásnak indul, ahogy egyre több elektromos autó éri el életpályája végét. Az elektromos autók sokkal nehezebbek, 1,5-2 tonnásak, ebből legalább 500 kilogrammot tesz ki az akkumulátor, aminek kezeléséről a jól bejáratott újrahasznosítási módszerek nem tudnak gondoskodni.

A gépjárművek esetén is igaz, hogy az újrafelhasználás háromféle feldolgozási módjából az újrafeldolgozás és az újrahasznosítás működik a legjobban. Az újrafeldolgozás legkönnyebben megvalósítható formája az acél- és vasalkatrészek hasznosítása a vasgyártásban ócskavasként; az újrahasznosításra pedig jó példa, amikor a használt autógumiból játszótéri gumitégla vagy virágágyás készül. Az újrahasználat körülményesebb, de a roncsautókból a fentieken túl is számos, még használható alkatrészt szerelhetnek ki, amelyeket akár az eredeti céljukra is lehet használni.

Hosszú út vezetett az autóiparban az ilyen magas újrafelhasználási arányok eléréséhez. Az alábbi grafikon azt mutatja meg, hogyan nőtt meg 75-80 százalékról közel 90-95 százalékra az újrahasznosítás és újrafeldolgozás aránya 2006 óta.

Az alábbi ábrán látszik, hogy Magyarország különösen a magasabb értékű hulladék újrafeldolgozásában jár az uniós átlag felett. A különbségek látszólag nem nagyok – bár Görögország erősen kilóg a sorból a maga 70 százalékos újrahasznosítási rátájával – mégis jelentősek, mert minél magasabb az arány, annál nehezebb és költségesebb egy újabb százalékot javítani rajta^*Lengyelország esetében azért nőtt 100 százalék fölé az érték, mert a hulladékok keletkezése és feldolgozása időben eltérhet egymástól..

A gépjárműiparban a jó eredmény elérését nem annyira a környezeti célok támogatása, mint inkább a jól felfogott gazdasági érdek támogatta.

A körforgásos gazdaság mint gazdasági modell egyik célja, hogy elválassza a gazdasági növekedést a nyersanyagfogyasztástól, aminek jelentőségét a háború kitörése óta nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A gyorsan dráguló nyersanyag- és energiaárak újabb lökést adhatnak ennek a folyamatnak, miközben egyre több jogszabály is erre kötelezi a vállalatokat. Az EU-ban ma már fontos jogszabályi elvárás, hogy a jármű átlagos tömegének 85 százalékát újrahasznosítsák és -feldolgozzák.

Használt alkatrész gyári garanciával, maradhat?

A gyártók mellett olykor a fogyasztók is jól járhatnak a körforgásos gazdasági modellel. A Renault nyitotta meg Európa első körforgásos gazdasági elveknek megfelelő üzemét 2020-ban Párizs mellett. Itt használt autókat alakítanak át kevésbé szennyezővé, és gyári garanciával értékesítik őket. A ritka hiányzó alkatrészeket 3D nyomtatással készítik el. Az autók mellett a gyártásukhoz használt robotokat is újraépítik, így megbízható használt autó keletkezik összességében 70-80 százalékkal kevesebb hulladék és károsanyag-kibocsátással.

Az Amundi Asset Management által megvizsgált vállalatok közül az egyik saját, körkörös ökoszisztémát hozott létre az anyagok újrahasznosítására és újrafelhasználására, és vegyesvállalatot is működtet az elhasználódott járművek szétszerelésére és a használt alkatrészek használatára. Ez merőben új gondolkodásmód, hiszen nem az új alkatrészek eladása a vállalat célja, hanem a használtaké. Ennek érdekében a kinyert alkatrészeket csökkentett áron értékesítik (átlagosan az újak 60 százalékáért), de azokhoz az újakkal megegyező minőséget és garanciális feltételeket biztosítanak. A vevőnek nem kell a neten megbízhatatlan eredetű és minőségű használt alkatrészeket keresni, jobb és biztos forrásból származó darabokat is tud jó áron beszerezni a márkakereskedőktől, jó színvonalú javításokhoz.

A fogyasztóknak is előnyös elvárás az is, hogy tovább lehessen a termékeket használni. Az EU a körforgásos gazdasághoz való közeledésre hivatkozva szeretné elérni, hogy 2-3 év helyett 5 évre nőjön az okostelefonok átlagos élettartama, és hasonló elvárások nyilván megfogalmazhatók a forgalomba hozott gépjárművekkel kapcsolatban is.

De mi legyen az aksival?

Az elektromos autók több nyersanyagból készülnek, mint belsőégésű társaik, ami azzal fenyeget, hogy amikor tömegesen életpályájuk végére érnek, romlani fognak az újrafeldolgozási mutatók. A helyzeten sokat javítana, ha minél tovább lehetne használni a villanyautókat, ezért is különösen fontos lesz az akkumulátorok cseréjének és újrahasznosításának megoldása. (A Világgazdasági Fórum egy tanulmánya arra kereste a választ, hogyan lehet minél gyorsabban megvalósítani az autóiparban a körforgásos gazdaság elterjedését, amiben ezt a kérdést is érintették.)

A vezető európai vagyonkezelő, az Amundi Asset Management tanulmánya is mutat jól működő példákat a körforgásos gazdaságra az autóiparban, illetve az elektromos autók akkumulátorhasznosításával kapcsolatban is ismertet jó eredményekkel kecsegtető megoldásokat.

Értékes áramtárolók

Az akkumulátorok árának felét a nyersanyagok teszik ki, ami a teljes elektromos gépjármű árának 40 százaléka. A lítium, kobalt, nikkel és alumínium is mind véges erőforrás, de jól újrahasznosítható.       

Az elektromos autók használt akkumulátorai sokszorosára növelhetik az áramtárolási kapacitásokat világszerte. A Renault partnerségi megállapodást kötött olyan, a hulladékkezelésben működő cégekkel,^*Veolia és Solvay amelyek különböző technológiákkal kivonják a fémeket a használt akkumulátorokból az élettartamuk végén. Az így kinyert kobalt, nikkel és lítium legalább 95 százalékát szeretnék újra felhasználni új akkumulátorok gyártásához.

De van másik módszer is az akkumulátorok élettartamának növelésére. Mivel az autókban használt akkumulátorok 10-15 év használat után még töltéstároló képességük 60-75 százalékával rendelkeznek, fel lehet használni ezeket a megújuló energiaforrások tárolására az elektromos áramhálózatban. Ugyancsak a Renault erre alapozva indította el Advanced Battery Storage projektjét. Portugáliában, Németországban két helyen és az Egyesült Királyságban is ipari energiatárolást végeznek a régi elektromos autók akkumulátoraival. Összesen 70 megawattóra kapacitást terveznek elérni ebből a forrásból, ami már egy kisebb erőművel ér fel.

Az egyre hosszabb használati idő ellenére is eljön a pont, amikor végleg le kell parkolni a villanyautókat, és kimerülnek az akkumulátorok. Jelenleg az EU-ban a lítiumalapú akkumulátorok tömegének 50 százalékát kell újrahasznosítani – ez az arány 2025-től 65 százalékra emelkedik, és várhatóan tovább fog szigorodni a szabályozás, ami új piaci lehetőségeket is teremt. Norvégiában nemrég nyílt meg Európa legnagyobb e-autó akkumulátor újrahasznosító üzeme, a Northvolt-Hydro, ahol jelenleg évi 12 ezer tonna alkatrészt tudnak 95 százalékban hasznosítani. 2030-ra már 300 ezer tonnásra tervezik bővíteni a kapacitást.

A gyártásban a kulcs

A villanyautók akkumulátorainak újrahasználata csak a jéghegy csúcsa. Mivel egyre több elektromos meghajtású járművet gyártanak, 2040-re a mostani 20 százalékról várhatóan 60 százalékra emelkedik a gépjárművek teljes életciklus-kibocsátásán belül az előállításukhoz felhasznált anyagokhoz és a gyártáshoz köthető tevékenységek súlya. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy itt lehet a legnagyobb hatást elérni a felhasznált anyagok újrahasznosításával.

Az autógyártók – elsősorban emiatt – nem tudnak önmagukban megbirkózni a körforgásos gazdaság kihívásaival, az innováció egy részének a kiterjedt beszállítói láncokból kell érkeznie. Ezért a körkörösség eléréséhez az autógyártóknak beszállítóikkal és partnereikkel is új típusú közös munkára lesz szükségük. Ebben nemcsak a józan ész, hanem azok a hosszú távú befektetők is segíthetik őket, akik – éppen a befektetés időtávja miatt – különösen érzékenyek a fenntarthatósági kockázatokra. Tipikusan ilyen szereplők a biztosítók és nyugdíjalapok pénzét kezelő nagy befektetési alapok, amelyek olykor nem elhanyagolható tulajdoni hányadot vásárolnak cégekben, és ezzel élve közgyűlési döntéseket befolyásolnak, illetve aktív párbeszédet kezdeményeznek az általuk tulajdonolt vállalatokkal a fenntarthatósági szempontok érvényesítésére.

Az akkumulátorok és felhasznált nyersanyagok súlyának növekedése új kihívások elé állítja a gépjárműgyártókat, de az is jól látszik, hogy egyre többen látnak jó üzleti lehetőséget az autók – köztük az elektromos autók – újrahasznosításában is, így jó esély van rá, hogy igazán körforgásossá váljon a gyártásuk, ezzel pedig közelebb kerüljünk a klímasemlegességhez Európában.

A cikk megjelenését az Amundi Asset Management támogatta.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Támogatói tartalom amundi autóipar körforgásos gazdaság újrahasználat újrahasznosítás Olvasson tovább a kategóriában