A kamionos is ember, de még a munkaadója is. A közúti teherszállítás Európában a merev szabályok és az annak feszülő üzleti érdekek között vergődik.
Már közel 20 millió forintnak megfelelő zlotyt gyűjtöttek össze lengyelek egy bajba került iráni kamionsofőrnek.
Beültem 24 órára egy kamion anyós ülésébe, és elbeszélgettem a járművön egymást váltó sofőrökkel. Mennyire unalmas napestig tempomattal hajókázni az autópályán, és hogyan válik stresszessé a munka?
Félmillió keleti kamionsofőr jár rendszeresen dolgozni arra a területre, ahol az áruk döntő többségét fuvarozni kell, őket szeretnék lenyelni a nyugat-európai munkaadók.
Nyugat-Európának a keleti munkavállaló nagyon kell, a keleti versenytárs viszont nagyon nem, de ennek racionális oka van.
A technológia ma már nem kérdés, sokkal izgalmasabb, hogy megéri-e az embert leváltani egy gépre. A válasz ugyanis korántsem egyértelmű.
A nyugati közlekedési miniszterek akarata érvényesült, így olyan új szabályozás készül, amely nagyon megnehezíti a kelet-európai fuvarozócégek nyugat-európai működését.
Régóta mondják, hogy baj lesz, mert nincs elég sofőr, most viszont már konkrétan is látjuk a hatásokat.
A halálos gázolás után felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a technológia még nem elég érett az éles alkalmazásra.
Több mint 3 millió forintnak megfelelő elmaradt bért kell kifizetnie a német postának, mert alvállalkozó beiktatásával akarta megspórolni a német minimálbért.