Jiri Gabrhel 22 éves cseh kamionsofőr 2015 nyarán Németországban belefutott egy közúti ellenőrzésbe. A rendőrök ezúttal nem csak a papírjait kérték el, de arról is faggatni kezdték, hogy mennyit keres. Gabrhel egy cseh cég alkalmazottja volt, amely alvállalkozóként a német postának dolgozott be, Németországon belül, vagyis a cseh sofőr ugyanazt a munkát végezte, amelyet a német céggel szerződött kollégái. Ennek ellenére a fizetése sokkal kevesebb volt, el sem érte a német minimálbért.
A rendőrök az ellenőrzéskor egy szórólapot nyomtak Gabrhel kezébe, címmel és telefonszámmal, ahova a cseh sofőr segítségért fordulhatott bérezési ügyekben. Onnantól kezdve el is kezdte naplózni a saját munkáját, nyitott egy füzetet, és felírta, hogy pontosan mikor, hova kellett mennie, és milyen munkát kellett elvégeznie. Nem sokkal később becsöngetett egy német szakszervezethez a feljegyzéseivel, és a helyi érdekképviselet segítségével pert indított a munkaadói ellen.
Csaknem két év után, a napokban zárult le az ügy, és a német bíróság kimondta, hogy
Gabrhelnek legalább a német minimálbért meg kellett volna kapnia, a sofőr így visszamenőlegesen 3,27 millió forintnak megfelelő cseh koronát tehetett zsebre.
Az összeget nem a cseh foglalkoztatónak kell kifizetnie, hanem a német postának, mint fővállalkozónak – írja az iDnes.
Az eset azért érdekes, mert sofőrök tízezrei dolgoznak hasonló rendszerben Nyugat-Európában, keleti bérekért. Elég gyakran előfordul, hogy nyugati cégek fiókvállalatokat hoznak létre keleti tagállamokban, vagy keleti partnereknek szervezik ki a munka egy részét, úgy mint Gabrhel esetében, elsősorban azzal a céllal, hogy ne kelljen megfizetniük a nyugati minimálbért a munkáért.
A döntés kedvező a sofőr számára, de elég nagy baj a cseh fuvarozóknak. Nem véletlenül állt a sofőr mögé a német szakszerevezet, ha ugyanis a keleti cégeknek nyugati bért kell fizetniük, akkor elvesztik versenyképességük fő elemét, az olcsóbb szállítási árakat, és lehúzhatják a rolót. A döntés tehát végső soron a nem trükköző nyugati cégeknek kedvez, hiszen azt semmi sem tiltja, hogy például Gabrhel egy német cég alkalmazottjaként végezze el ugyanazt a munkát, a cseh alvállalkozó közbeiktatása nélkül. Mivel az ágazatban óriási munkaerőhiány van, a nyugati cégeknek (és a szakszervezetbe tömörül alkalmazottaiknak) az kedvez, ha a keleti versenytársak visszaszorulnak, de a keleti munkaerő náluk helyezkedik el.
Az Európai Unióban jogalkotási szinten is napirenden van az úgynevezett kiküldött dolgozók bérének rendezése. Ők azok, akik hosszabb távon jellemzően nem abban az országban végzik a munkájukat, ahol a foglalkoztatójuk be van jelentve. A sofőrökre vonatkozó szabályok azonban annyira speciálisak, hogy ügyüket külön kezelik, és egyelőre nem világos, hogy mi lesz a sorsuk.
Ezzel párhuzamosan egyre több nyugati ország kezdte megkövetelni azt, hogy a külföldi (értsd: keleti) cégek legalább a nyugati minimálbéreket adják meg a sofőröknek időarányosan, a kint töltött munkanapokra. Ezt azonban részben ki lehet kerülni, mert a keletiek a fizetés egy részét adómentesen (napidíjként) adhatják oda a sofőröknek, így végső soron a keleti cégeknek mégsem kell nyugati költségszinten dolgozniuk.
