Az önellátás gondolata ugyanis tökéletesen szembe megy a klasszikus közgazdaságtan alaptételeivel, melyek a kereskedelem előnyeiről szólnak.
Minden korábbinál nagyobb mennyiségben kezdték meg a földgáz felhalmozását az Európai Unió gázpiaci szereplői az elmúlt nagyjából másfél hónapban.
Egyetlen olyan uniós tagállam volt februárban, amely drágábban vásárolta az orosz gázt, mint Magyarország: a főbb európai útvonalaktól valóban eléggé elzárt Litvánia.
Finnországban nem igazán ijedtek meg attól, hogy az oroszok elzárhatják a gázcsapokat. A lakosságnak például egyáltalán nincs mitől tartania.
Az ország energiaszükségletét nem tudják kielégíteni, a vonatközlekedés egy része leállt, gyakoriak az akár 9 órás áramkimaradások is.
Az Északi Áramlat 2 megnyitását kényszerítheti ki, ha a teljes ukrajnai gázszállítási útvonal kiesik, és az EU sem tudja pótolni a hiányzó orosz gázt.
Nem volt tartós a leállás, újra érkezik orosz gáz közvetlenül Lengyelországba, és felpörgött a bolgár import is. Az oroszok valószínűleg elérték, amit akartak.
Eddig sem szállítottak sok gázt az oroszok a bolgár és a lengyel vezetéken, így európai szinten rövidtávon nem nagy kockázat a szállítások leállítása. Hosszabb távon már más lehet a helyzet.
Már tavaly is jóval többet fizettünk az orosz gázért, mint az elmúlt években, és a Gazprom ügyeskedése miatt az ár tartósan magas maradhat.
Gázkörgyűrű építésével foglalja vissza Kelet-Közép-Európát a Gazprom. Bár a magyar hatóság a régióban egyedüliként résen volt, a kormány ezt az előnyt is eldobhatja.