Kemény állításokat fogalmaz meg a Magyar Orvosi Kamara abban a tanulmányban, amelyet február közepén adott át a Belügyminisztérium számára.
Lényegében ezen kezdett el dolgozni a kormányzati szakpolitika, de rengeteg a nyitott kérdés.
A GDP-arányos adat leginkább azt mutatja meg, hogy a döntéshozók mennyire tekintik fontos területnek az egészségügyet.
Már csak kényszerből is egyre többen veszik igénybe a magánegészségügyi szolgáltatásokat, de egyre nagyobb teher minden kezelést egyenként kifizetni.
A politika új ellenséget talált a Magyar Orvosi Kamarában, az ellene indított támadás azonban nem olyan eredménnyel járt, mint a hasonló esetekben.
A kérdés, hogy a területileg egységes, mindenki számára elérhető szolgáltatási szintet az állam milyen eszközökkel tudja, illetve akarja biztosítani.
Mindenki jobban járna, ha az emberek legalább annyit költenének kiegészítő magán-egészségbiztosításra, mint az autóik cascójára.
Meg kell akadályozni, hogy orvosok úgy teremtsenek automatikusan piacot a saját magánrendelőjüknek, hogy korlátozzák vagy elhagyják a korábban általuk nyújtott állami ellátást.
A rohamosan fejlődő magánegészségügy sem tud jól funkcionáló közfinanszírozott ellátás nélkül működni. Sok beteg számára pedig nem is alternatíva a magánellátás.
Hétfőn indul az új sorozat a G7 Holnap-on az állami és a magánegészségügy együttéléséről.