A magyarhoz hasonló stratégiák eddig nem sok haszonnal, cserébe viszont jelentős kockázatokkal jártak.
A kormány támogatásával hazánkban beruházó cégek egymás piaci részesedésére pályáznak, és nem biztos, hogy mindegyikük talpon marad.
Nagyobb mértékben estek vissza a beruházások, mint a járvány miatti lezárások idején, nem látszik nyoma az épülő autó- és akkugyáraknak sem.
Az iparág akkor is meg tudja rángatni az ország gazdaságát, amikor nincs is válságban. Autóvásárlóként viszont jól járhatunk az egyre olcsóbb cellákkal.
Joggal gondolhatnánk, hogy a kínai elektromosautó- és akkumulátorgyártók dúskálnak a pénzben, részvényei pedig napjaink legjobb befektetései. A valóság távol áll ettől.
Akadnak kérdőjelek a külügyminisztériumi statisztikák körül, de a magyarországi beruházási tendenciák valóban szembementek a közelmúltban kedvezőtlen globális trendekkel.
Magyarország elégítheti ki az európai akkumulátorigény 20-30 százalékát, de gazdasági értelemben ez még inkább „összeszerelőüzem”, mint az autógyártás.
Kína és Dél-Korea az akkumulátorgyártás felfutásával az utóbbi években a legnagyobb magyarországi befektetők közé került – ám ezekre a befektetésekre ma már jóval kisebb szükség van, mint 2010-ben.
Nagyon meglepő lett volna az elmúlt évek folyamatai alapján, ha tényleg nem termelhetne éjszakánként a Samsung szinte folyamatosan bővített üzeme.
A kínai cégek ma még messze az élen járnak, de a nyugati fogyasztói szokások és a konkurencia által ígért technológiai áttörések is átrendezhetik a piacot.