2021-re elérheti a magyar autóipar termelési értéke a 10 ezer milliárd forintot, ám ezzel még kiszolgáltatottabbak leszünk egy erősen ciklikus ágazatnak. Inkább a hozzáadott értéket kellene növelni.
A három héttel ezelőtti munkabeszüntetés több sztrájknapot eredményezett, mint amennyit az elmúlt tíz évben összesen mértek Magyarországon.
Jogi értelemben valószínűleg bukó helyzetbe hozta magát a Magyar Suzuki, de saját szempontjából ésszerű lépés lehetett: ha nincs szakszervezet, nem lesz sztrájk és „audis” béremelés.
Jól hangzik a félmilliós átlagfizetés, de egy betanított munkás alapbére feleennyi lehet. A sztrájk nemcsak a pénzről, hanem a szabadidőről és a kiszámítható munkáról is szólt.
Csak a dízelbotrány miatt a perére váró cégvezetőnek annyi lelépési pénzt fizettek, mint 73 győri munkásnak egész évben. A német multi adakozni is csak odahaza hajlandó.
Az Audi elismerte, hogy a csoport magas belső árakkal tolja fel a magyar leány bevételeit, és ezzel indokolta, hogy az itthoni bérek alacsonyabbak a bevételhez képest.
Az Audi problémái miatt egyre frusztrálóbb lett a légkör a győri gyárban. De közben sokan rájöttek, hogy külföldön nincsenek olyan elvárások, mint Győrben.
Ingolstadtban amúgy is döcögött már a termelés egy korábbi stratégiai hiba miatt, a magyar munkabeszüntetés így végképp rosszul jött a németeknek.
A győri Audiban a bérvita miatt állnak a gyártósorok, ezt a külkereskedelmi mérleg is meg fogja érezni. Mi lenne egy általános iparági sztrájknál?
Ha annyit kapnának a német autógyártó magyar dolgozói az általuk megtermelt értékből, mint a németek, akkor közel másfél milliós bruttójuk lenne.