Tavaly augusztusban hosszú évek után újra felmerült a forint egyik érméjének kivonása a forgalomból, miután egy jobbikos országgyűlési képviselő határozati javaslatban kezdeményezte az ötforintosok kivezetését. Balassa Péter érve az volt, hogy az érméket alkotó fémek – réz, cink és nikkel – úgy megdrágultak, hogy az ötforintosok aktuálisan többet értek 5 forintnál.

A jegybank gyorsan jelezte, hogy nem tervezik az ötforintosok kivezetését. Azzal érveltek, hogy a pénzek kivonását mindig komplex mérlegelés előzi meg, és ilyenkor az alapanyagköltségen kívül sok más tényezőt is figyelembe vesznek. Bódi-Schubert Anikó, a jegybank Pénzkibocsátási Stratégiai Főosztályának vezetője az Inforádiónak elmondta, az érme komponenseinek árfolyama valóban megugrott a járvány alatt, de a jegybanknál ilyen rövid távú változások alapján nem döntenek pénzérmék kivezetéséről.

Már csak azért sem, mert más szempontok miatt viszont már nem annyira érné meg az érme kivezetése. Bódi-Schubert szerint például önmagában a kivonás logisztikai része 100 milliós nagyságrendű költség lenne, talán ennél is fontosabb viszont, hogy a jegybanki elemzések szerint van lakossági igény az ötforintos érmékre, amiknek a használata a 2022 augusztusát megelőző időszakban még nőtt is. Azt is megjegyezte, hogy az ötforintosok a forgalomban lévő érmék harmadát teszik ki, és ez az arány stabilan így van azóta, hogy 2008-ban kivezették az egy- és kétforintosokat.

Ha áttekintjük a rendszerváltás óta kivezetett érmék kivonásának körülményeit, érdekes kontextust kapunk a jegybank tavalyi döntésével kapcsolatban. Az látszik ugyanis, hogy valójában sokkal inkább a huzamosabb ideig kitartó infláció, és még véletlenül sem a fémek árfolyama lehet az a gazdasági mutató, ami előrevetítheti egy adott érme forgalomból való kivonását.

A pénzek igazi ellensége: az infláció

A fillér története szemléletes példája a különféle pénzek életciklusa és az infláció közti összefüggéseknek. A fillért Magyarországon 1946. augusztus 1-jén vezették be váltópénzként, amikor a teljesen elértéktelenedett pengőt forintra cserélték. A háború alatt szétzilált magyar gazdaságban hiperinfláció alakult ki, amelynek csúcsán, 1946. július 10-én egy napon belül 348 százalék volt az infláció mértéke. Az árak aznap 11 óra alatt duplázódtak meg. Ahogy azt a Rubicon cikke megjegyzi, a 2008-as zimbabwei válságig ez volt a legnagyobb dokumentált hiperinfláció a világon.

A fillér értékálló pénznek bizonyult, de végül vele is végzett az infláció. Ahogy arra a Népszabadság 1999. októberi cikke az 50 filléres kivezetése kapcsán emlékeztetett, az 1948. májusában bevezetett érmét 51 év után vonták ki a forgalomból: ennél hosszabb ideig csak a régi százas bankjegy volt forgalomban (több mint 52 évig).

Ahogy az alábbi ábrán látszik, a rendszerváltást követő masszívabb, évente 10-35 százalék között alakuló infláció olyan mértékben csökkentette a fillér értékét, ami 1992 és 1999 között három hullámban a megszüntetéséig vezetett el. Ennek az volt az oka, hogy a növekvő árak miatt már egyre kevésbé volt rá szükség a hétköznapi tranzakciók során.

2008-ban aztán végül a forintoknál is elkezdődött ez a folyamat, amikor az 1 és 2 forintost is kivezették. De valójában már a 90-es évek közepén is voltak, akik inkább búcsút mondtak volna az ötforintosoknak is.

Nem hittem volna, hogy nyugdíjas koromra megérem: nem tudom, mi az aprópénz. Eddig azt hittem, hogy a 10, a 20 és az 50 filléres, mely érméket egyes helyeken már nem akarják elfogadni. Nos ez már a múlté, a kettő- és ötforintosok is »feketelistára« kerültek. Március 10-én délelőtt a Baross utcának a József körúti hamburgeres üzlet felőli részén rádióműsort vásároltam az újságosnál. Az 57 forintos lapért átadtam 3 tízforintost, 2 ötforintost és 10 kétforintost. Az újságos hölgy felelősségre vonóan kérdezte, hogy miért egy helyen — nála — adom ki az »aprót«, miért nem viszem máshová is

– panaszkodott egy olvasói levélben a józsefvárosi Patai Imre az Esti Hírlap egyik 1996 márciusában megjelent számában.

Amennyiben ez az újságos hölgy manapság még mindig a szakmában van, az életét legfeljebb a bankkártyás fizetés terjedése könnyítette meg. Még jó ideig kell ugyanis megmaradnia a tavaly megugrott inflációnak ahhoz, hogy az ötforintosokkal próbálkozó vásárlók nyűgjétől is megszabaduljon. Legalábbis ez a filléres érmék kivonásainak tanulsága.

Búcsú a fillér(ek)től

Az alumíniumból készült 2 és 5 filléres érméket 1992. szeptember 30-ával vonták ki véglegesen^*A kétfilléres érmének volt már egy 1977-ben visszavont verziója is. a forgalomból a 10 és 20 forintos bankjegyekkel együtt. Ahogy azt a Pesti Hírlap korabeli cikke megjegyzi, a két kis névértékű érme és a bankjegyek a megelőző években már szinte alig került mindennapi forgalomba. A fémpénzekkel az alacsony névértékük miatt nem fizettek, a két bankjegy helyett pedig egyre inkább a velük párhuzamosan forgalomban lévő 10 és 20 forintos érméket használták.

A Patai Imre által is emlegetett 10 és 20 filléreseket pedig már az olvasói levél megjelenése után nem sokkal ki is vonták a forgalomból. A magyar sajtó áprilisban számolt be a Magyar Nemzeti Bank döntéséről, hogy szeptember 30-tól már nem lehet majd fizetni a két érmével. A jegybank a Népszabadságnak azzal indokolta a lépést, hogy már évekkel korábban megszűnt a fillérek iránti igény.

A korabeli cikkek szerint 1996-ban körülbelül egy-egymilliárd darab tíz- és húszfilléres volt forgalomban, és a jegybank arra számított, hogy ennek csak a felét-negyedét váltják majd vissza, a maradék a lakosságnál marad. A forgalomból kivont érmék sorsa a beolvasztás volt, hogy az érmék alumíniumtartalmát újrahasznosítsák. De ez csak a következménye, nem az oka volt az érmék kivonásának.

A Népszabadság 1996-os cikke azt is megjegyezte, hogy habár az árazásban már évek óta nem volt jellemző a filléres egységek megadása, az ötvenfillérest forgalomban hagyták, mert attól tartottak, hogy a visszavonása növelte volna az inflációs várakozásokat. Az ettől való félelem alapja az volt, hogy abban az évben csaknem 24, az előző évben pedig 28,2 százalék volt az infláció.

A rendszerváltozás után mostohagyerek lett a fillér, üzletekben csak vonakodva fogadták el, ha elfogadták egyáltalán. Az utóbbi időben már csak az 50 filléres érmék voltak érvényben, de azokkal sem lehetett semmit kezdeni. A pénztárosok megvetően lökték vissza, inkább fizessünk kevesebbet, de ne vegzáljuk őket ilyen semmiségekkel

– így búcsúzott Ugró Miklós a Napi Magyarország 1999. október 5-ei számának véleményrovatában a fillértől, miután szeptember 30. óta már ezzel az érmével sem lehetett fizetni Magyarországon.

Forrás: MNB

Amikor ebben az évben a forint utolsó váltópénzének kivezetése mellett döntöttek, az infláció még mindig magas volt, de már jóval alacsonyabb, mint három évvel korábban (10 százalék). A Népszava márciusi cikkében arról számolt be, hogy a jegybank a készpénzforgalom költségeinek mérséklése érdekében döntött az 50 filléresek szeptember végi kivonásáról. Török László, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) akkori ügyvezető igazgatója azt is megjegyezte, hogy „az 50 fillérest évek óta nem használták”.

Ekkoriban a jegybank becslése szerint 300 millió 50 filléres volt forgalomban, tehát jóval kevesebb, mint amennyi 10 és 20 filléres volt a kivonásuk évében. A Népszabadság kivezetés után megjelent cikke megjegyezte, hogy a jegybank a kivont pénzből optimális esetben 150 millió forintos bevételt várt, amit az államadósság csökkentésére akart fordítani.

Az első kivont forintok

ÖZV. K. IMRÉNÉ szomorúan értesült arról, hogy kivonják a forgalomból az egyforintosokat, pedig ő abban tartotta az alaptőkéjét

– 2007 végén még a Figyelő Légből kapott névre hallgató viccrovatát is megihlette az egy- és kétforintos érmék kivezetése, amit szeptemberben jelentettek be a következő év márciusára időzítve.

Forrás: MNB

Az okokkal kapcsolatban nincs teljes összhang a korabeli hírek között. A Magyar Távirati Iroda közleménye megjegyezte, a jegybank szerint nem azért vonta ki a forgalomból, mert előállításuk veszteséges lett volna, hanem mert az emberek egyre kevésbé fizettek velük. Ehhez képest a Napi Gazdaság januári cikke szerint az is közrejátszott a monetáris tanács döntésében, hogy az érmék előállításának költsége meghaladta a névértéküket, miközben a forgalomból folyamatosan eltűntek, az újragyártásuk pedig állandó költséget jelentett az MNB-nek.

Mindenesetre a gazdasági napilap márciusi cikkében már megemlítette, hogy a forgalomcsökkenés is hozzájárult a döntéshez. „Mivel a magyar lakosság az utóbbi években gyakorlatilag már csak befőttes üvegekbe gyűjtötte a két legkisebb névértékűt, logikusnak tűnt az érmék kivonásáról szóló döntés” – írták ebben a cikkben.

Összességében tehát az első bevont forintok sorsa is hasonló volt a forgalmon kívül helyezett fillérekéhez: bukásukat a népszerűtlenségük hozta el. Az ötforintosok esetében viszont egyelőre úgy néz ki, hogy ugyanez nem a közeljövőben fog bekövetkezni.

A cikk megjelenését az OTP Bank támogatta.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Támogatói tartalom érme fillér forint pénz történelem Olvasson tovább a kategóriában