Mióta 2003-ban Roman Abramovics orosz oligarcha megvette a Chelsea futballklubot, sorra jelentek meg olajban gazdag autoriter államok befektetői az európai topligákban. A legutóbbi jelentős transzfer az angol Newcastle United felvásárlása volt, amelyet tavaly októberben a Saudi Public Investment Fund (PIF) szaúdi állami befektetési alap vett meg, amely a világ ötödik legnagyobb ilyen alapja a 620 milliárd dollárnyi vagyonával.

A következő pedig a Liverpool FC megvásárlása lehet, amelynél egy szaúdi-katari konzorcium tűnik befutónak. A klubért 3,8 milliárd eurót ajánlottak, amivel a legdrágább üzlet lehet a sport történelmében. A megállapodásnak amiatt is különös jelentősége lenne, mert fontos lépés lehet a két ország közötti megbékélésben is^*2017-től 2021-ig Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Egyiptom embargóval sújtotta Katart arra hivatkozva, hogy az ország terroristákat pénzel.. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan vált a foci a munkásosztály szabadidős sportjából globális iparággá, ahol az üzlet és a geopolitika szorosan összefonódik.

Szurkolói tulajdontól a giga befektetésekig

A futball mai formája a 19. századi Angliában terjedt el az ipari forradalom során. Elterjedésében fontos szerepe volt annak, hogy az 1850-es években a szombati munkanapot délután kettőig rövidítették. Ennek hatására vált a munkásosztály kedvenc időtöltésévé a labdarúgás, és a 19. század második felében számtalan csapatot alapítottak különböző szakmák dolgozói Angliában, majd a sportág globális hódításával Európa többi részén és Dél-Amerikában is.

A kezdetekben megalapított csapatok közé tartozik például a Manchester United, az Arsenal és a West Ham United is. A foci fontos jellemője volt a 20. század jelentős részében, hogy csapatok jelentős részében a helyi közösség köré szerveződtek. Az 1967-ben BEK-győztes skót Celtic szinte összes játékosa Glasgowban született.

A változást az 1980-as és 90-es évek hozták, és szintén Nagy-Britanniából indult. A 70-es évektől a 80-as évek elejéig stagfláció sújtotta az országot, emellett a 80-as éveket a neokonzervatív thatcheri politika határozta meg, és ez az időszak megbontotta a munkás identitás addigi kereteit. Ennek hatására egyre nagyobb problémává vált a futballhuliganizmus a dezindusztrializáció által sújtott Nagy-Britanniában.

Az 1985-os BEK-döntő helyszínén, a Heysel Stadionban 39 szurkoló halt meg, miután felhergelt angol huligánok betörtek az olaszoknak fenntartott szektorba, és a stadion oldalfala ledőlt. Fotó: AFP

A huligánok komoly közfelháborodást váltottak ki és az angol szövetség a sportág válságára a korszakot jellemző piacosítással válaszolt. 1983-ban a szövetség eltörölte az addigi szabályozást, ami tiltotta a klubok profitorientált működését, így azok megjelenthettek a tőzsdén.

A profitorientált működésre átálló csapatok feladata lett stadionok megtisztítása az ultráktól. A korábban szurkolói tulajdonban lévő klubok fokozatosan kerültek globális befektetők portfoliójába, és a növekvő jegyárak miatt a stadionokba is egyre inkább a középosztálybeli közönség váltotta fel a jellemzően a kékgalléros közegből érkező ultrákat.

A tv szerepe

A foci üzletággá válásában a műholdas tv jelentett nagy lökést, amely lehetővé tette, hogy a nemzeti bajnokságok meccsei globális közönséget érjenek el. 1992-ben alakult át az angol elsőosztály, és indult el a Premier League. Az ebben a ligában játszó csapatok különváltak az alacsonyabb osztályú bajnokságoktól, és szerződést kötöttek a Rupert Murdoch médiakonglomerátumába tartozó SkySports tv-csatornával.

A műholdas technológiával az angol élvonal a világon kvázi bárhol elérhetővé vált, és az előfizetésekből befolyó összegek gyorsan növekvő bevételt jelentettek a kluboknak. A megnyíló piacok vonzóvá tették a sportágat a szponzorok számára, és így a Premier League csapatai további jelentős forrásokhoz jutottak.

A közvetítési jogokból befolyó összegekből és a szponzori pénzekből a legjobban teljesítő csapatok részesültek legnagyobb mértékben, ezért ezek a klubok befektetők számára is vonzóvá váltak. A legjobb csapatok így globális brandekké váltak, és a klubigazgatás egyre nagyobb hangsúlyt fektetett arra, hogy nyissanak új piacok felé, mint például a Távol-Kelet.

 A sportág piaci integrációja következtében megnőttek a nemzeti bajnokságok közötti és azokon belüli egyenlőtlenségek, ugyanis a legnagyobb sztárokat a leggazdagabb csapatok vették meg. Egy 2019-es tanulmány szerint 1993 óta az európai topligák – mint az angol és a spanyol bajnokság – meccsei fokozatosan kiszámíthatóbbá váltak, vagyis egyre nagyobb eséllyel nyernek a papíron erősebb csapatok. Ezt a hatást a kutatók az egyenlőtlenebbé váló bevételeknek tulajdonítják.

Olajpénz és geopolitikai befolyás

A foci piacosítása és a kereskedelem liberalizációja lefektette az alapjait annak, hogy a 2000-es évektől autokrata rezsimek elitje válhatott tulajdonossá a világ topligáiban, ugyanis innentől a pénz határozta meg a tulajdonviszonyok alakulását. 

A fent említett Chelsea és Newcastle United mellett számos európai topcsapat került államilag támogatott olajmágnások tulajdonába. Az utóbbi öt szezonban négyszer angol bajnokságot nyerő Manchester City-t 2008-ban vette meg az Egyesült Arab Emírségek királyi családjának egyik tagja, Manszúr sejk.

Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg, Gianni Infantino FIFA-elnök és Vlagyimir Putyin. Fotó:AFP/Europress

A francia bajnokságot az utóbbi tíz szezonban nyolcszor megnyerő Paris Saint-Germaint (PSG) – ahol jelenleg olyan sztárok játszanak, mint Lionel Messi, Kylian Mbappé és Neymar – a katari emírség vásárolta meg 2011-ben. 2003 és 2022 közötti időszakban a Chelsea – amelytől Abramovicsnak az ukrán háború kezdetén meg kellett válnia –, a Manchester City és a PSG a világon a négy legtöbbet költő csapat között volt. Ezen csapatok mellett számos más kisebb csapatot is – mint a Sheffield United vagy a Paris FC – tulajdonolnak közel-keleti államok befektetési alapokon keresztül.

Az 1990-es években kezdődő, focit újradefiniáló befektetésektől ezek a beruházások különböznek, ugyanis a befektetők mögött közvetlenül vagy közvetetten egy olajban gazdag állam áll. A szerepvállalásuk mögött az állhat, hogy a nyugati topcsapatok megvásárlása vagy szponzorálása lehetőséget jelent az autokrata rezsimek számára arra, hogy a nyilvános megítélésüket javítsák egy több milliárdos – a 2018-as világbajnokság közel 3,6 milliárd emberhez ért el, vagyis a Föld akkori népességének feléhez – közönség szemében.

Ha a nyugati közvélemény inkább a sikeres csapatokra és sztárigazolásokra asszociál az autokrata országokról az emberi jogi kérdések helyett, a közel-keleti államok könnyebben tudnak kedvező kapcsolatot kialakítani a világgazdaság legfejlettebb országaival. Így a globális nagy márkák számára is kevésbé kockázatos befektetni az Öböl-menti országokba, melyek vezetői igyekeznek diverzifikálni gazdaságukat.

A PSG három sztárja, Mbappé, Neymar és Messi. Fotó: AFP

A fociklubok felvásárlásával tehát a nyugati megítélését is szeretné polírozni a kényszermunkát végző vendégmunkások miatt kritizált Katar, a Dzsamál Hasogdzsi újságírót meggyilkoló és jemeni konfliktusban háborús bűnökkel vádolt szaúdi rezsim, valaminta jemeni háborúban szintén érintett és külföldiek kínzásával gyanúsított Egyesült Arab Emírségek

Bár a közel-keleti befektetők igyekeznek leválasztani a beruházásaikat az olajtól, fedezetüket mégis az energiahordozó értékesítése jelenti. Uli Hoeness, a Bayern München, német topcsapat elnöke egy sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy Pep Guardiola, a Manchester City edzője mesélte neki „mi történik, amikor leigazol 100 millió euróért egy játékost. Összeválogat pár videót és elmegy a sejkhez. Egy fényűző lakomát tartanak, ami alatt megmutatja neki a videókat, és utána a játékosra szánt pénz megérkezik. Másnap a sejk megemeli az olaj árát, hogy fedezze a kiadást.”

A Gazprom logója a Schalke mezén. Fotó: AFP

A nyugati futballklubok támogatásával konkrét projektek sikerét is igyekeznek biztosítani autokrata rezsimek, erre példa a legnagyobb orosz cég, az állami gázkereskedő Gazprom esete. 2005-ben botrány alakult ki Németországban az építés alatt álló Északi Áramlat 1 földgáz vezeték kapcsán, ugyanis a korábbi kancellárt, Gerhard Schrödert nevezték ki a vezetéket felügyelő bizottság élére, és egy eltitkolt – a volt kancellár által a Gazpromtól felvett – kölcsön is ekkor került nyilvánosságra.

Egy évvel később a Gazprom exkluzív szponzori partnerséget kötött az adóságokkal küzdő FC Schalke-vel, amely akkoriban az egyik legsikeresebb német csapat volt. A szponzori megállapodást követően a botrányok csillapodtak a 2011-ben átadott vezeték körül, és a második vezeték is megkapta az engedélyt az akkor már zajló kelet-ukrajnai konfliktus ellenére.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz foci foci vb Katar Oroszország Olvasson tovább a kategóriában