Kína a kezdetektől máshogy védekezett koronavírus ellen, mint Európa vagy az USA , ahol jóval több halálos áldozata lett a járványnak. A Kína által alkalmazott zéró-Covid-politikának az a lényege, hogy amint megjelent a vírus egy városban, azt karantén alá vonták, és kontaktkutatásba kezdtek, amivel sikerült elkerülni a vírus gyors és kontrollálhatatlan terjedését. A módszer hatékonyan működött, és gyakran emlegették a sikeres védekezés példájaként.
A körülmények azonban jelentősen megváltoztak, mióta elérhetővé váltak hatékony vakcinák, és a legújabb variáns, az omikron jelentősen kisebb veszélyt jelent a népességre. Ennek ellenére a kínai vezetés továbbra is kitart a zéró-Covid-politika mellett. Sanghajt például márciusban majdnem hetven napra zárták le, és a karatén 25 millió embert érintett. Az észak-keleti Hszincsiang tartomány egy része pedig augusztus eleje óta van karantén alatt, így a helyiek már több mint 40 napja nem hagyhatják el otthonaikat.
A bezártság nem csupán pszichológiai teher a helyiek számára, ugyanis több tudósítás szerint a lezárt területeken nem minden háztartás jut elég ételhez és orvossághoz. A betegek sem férnek hozzá orvosi ellátáshoz. A régió egyik lakója a Washington Postnak azt nyilatkozta, hogy „lakását kívülről zárták be, és csak akkor nyitották ki, mikor egészségügyi szakemberek jöttek tesztelni”. Arról is beszélt, hogy a helyi hatóságok „utoljára 11 napja vittek a lakásához ételt, így már csupán naan kenyeret és zabkását esznek”. A sanghaji karantént követően a városvezetés elismerte, hogy többen haltak meg egészségügyi ellátás hiányában.
A legnagyobb kínai közösségi médiában, a Weibon megjelent poszt szerint a dél-nyugati Guiyang városában is problémát okoz az élelmiszerhiány. A poszt szerint az élelmiszerboltok be vannak zárva, és az ételrendelő platformok az ellátás akadozása miatt nem működnek.
Több beszámoló szerint különösen súlyos a helyzet Hszincsiangban, ahol a központi hatalom által brutálisan elnyomott muszlim kisebbség, az ujgurok élnek. Számos poszt terjed a közösségi médiában arról, hogy hiába van pénzük, a lezárások miatt sokan nem jutnak élelmiszerhez. A helyzet annyira súlyos, hogy többen a lakásukban haltak éhen.
A lezárások miatt több állatkertben is gond az állatok etetése. A dél-nyugati Kujcsou tartományban egy állatkert felhívást tett közzé, amely szerint sürgős ételszállítmányra van szükségük az állatok ellátásához.
A lezárások komoly anyagi nehézséget okoznak a lakosoknak, mivel sokan csupán a meglévő tartalékaikból tudnak gazdálkodni. A fiatalok körében a munkanélküliség majdnem húsz százalékot ért el júliusban. Ez az arány mindig nyár végén a legmagasabb a diplomázó egyetemisták miatt, ám a járvány előtti utolsó évben, 2019-ben ugyanebben az időszakban 14 százalék volt ez a szám.
A Foreign Policy cikke szerint a járványhelyzet miatt a pártvezetés növekvő elégedetlenséggel néz szembe az októberi pártkongresszus előtt. A kongresszust követően Hszi Csin-ping harmadik elnöki mandátumát kezdheti meg. Ezzel az első pártvezető lehet, aki Mao Ce-tungot követően két ciklusnál tovább marad a párt élén
Hiába árthatnak a mostani gazdasági nehézségek a kínai kommunista párt és Hszi tekintélyének, a Washington Post szerint legalább a kongresszusig a vezetés érdemben nem lazít a jelenlegi szabályozásokon. A járványügyi szabályok enyhítésére azért sincs nagy esély, mert a pártvezetés szerint a meglévő szabályok lazítása túlzott egészségügyi kockázattal járna, mivel a hatvan év feletti népesség 38 százaléka nincs beoltva Kínában.
Egy lehetséges fertőzési hullám az oltott lakosok számára is veszélyt jelentene, mert Kína csak hazai gyártmányú oltásokra támaszkodik, amelyek kisebb immunitást nyújtanak, mint az mRNS vakcinák*a Pfizer vagy a Moderna oltásai. A zéró-Covid-irányelv elvetését kockázatosabbá teszi az is, hogy népességarányosan kevés intenzív ellátást biztosító kórházi ággyal rendelkezik az ország. A pekingi egyetem kutatása szerint ugyanis ha Kína az USA-hoz hasonló módon kezelné a járványt, akkor a napi megbetegedések a hatszázezer főt is meghaladhatnák, így rohamos tempóban betelne a mintegy ötvenezer intenzív ellátást biztosító kórházi férőhely.
A lezárások számottevő károkat okoztak a kínai gazdaságnak: az idei második negyedévben 2,6 százalékkal csökkent a GDP . A világgazdaság szempontjából ennek kiemelt jelentősége van, ugyanis Kína az IMF előrejelzése szerint a 2021 és 2026 közötti időszakban a globális GDP-hez a legnagyobb mértékben fog hozzájárulni, a teljes növekedés ötödével.
A GDP nemcsak a zéró-Covid-politika miatt csökken, hiszen a magas energiaárak és az infláció miatt az európai és észak-amerikai exportpiacokon is csökkent a kereslet. Ezen felül a városokat és tartományokat érintő gyakori karanténok miatt több külföldi cég is visszafogja a befektetéseit Kínán belül, vagy akár áthelyezi gyártósorait máshova.
A periodikus kínai leállások a globális inflációt is súlyosbítják az ellátási láncok fennakadásai miatt. A legnagyobb ellátási problémát Sanghaj leállása okozta, mivel a régió az ország vezető gazdasági központja, és fontos elosztási pont a kínai exportban. A termelés csökkenését súlyosbította a Kína déli és dél-keleti részét sújtó aszály, mivel az energiahiány következtében több régióban is visszavágták vagy lezárták bizonyos gyárak energiaellátását.
Diana Choyleva, az Enodo Economics vezető közgazdásza és Sara Hsu, a kínai pénzügy és gazdaságfejlesztés szakértője is kiemeli, hogy a zéró-Covid-politikához való ragaszkodás eltér attól a Kínáról kialakult pragmatikus képről, ami a 90-es, 2000-es években, és még a 2010-es évek elején is jellemezte az országot. Ebben az időszakban a pártvezetés elsődleges célja a gazdasági növekedés előrelendítése volt, sok esetben a gyári dolgozók és a környezet kárára, a zéró-Covid-politika viszont nem illik bele ebbe a kormányzói felfogásba. Emiatt is várják többen, hogy a pártkongresszust követően lazítani fog a vezetés a jelenlegi járványügyi politikán.
Pénz
Fontos