Egyre erősebb az igény munkavállalói oldalról, hogy a munkaadó valamilyen egészségbiztosítási szolgáltatást is felvegyen a juttatásai közé – derült ki a Randstadt Hungary iparági felmérésből, ahol azt a vizsgálták, hogy milyen extra juttatásoktól lesz vonzóbb egy munkahely. A felmérés szerint a munkahelyek olyan megoldásokkal próbálják magukhoz csábítani a munkaerőt, mint a rugalmas munkaidő (68 százalék), a tréningek (64 százalék), és ezt követik a nem anyagi jellegű elismerések (61 százalék). Az egészségügyi és wellness programok egy kalapba kerültek, 40 százalékkal, az extra szabadnapok pedig 38 százalékkal.

A felmérésben részt vevők 54 százaléka mégis azt mondta, hogy az egészségbiztosítást tartaná a leginkább hasznos juttatásnak.

Az Ernst&Young nemrég közzétett, reprezentatív felméréséből az derült ki, hogy a magyarok nagyrésze aktívan használja a magánegészségügyet, a felmérés szerint az elmúlt két évben elképesztő mértékben, közel 20 százalékkal (44-ről 63-ra) bővült a magánegészségügyi rendszert is használó magyarok aránya. (Az, hogy milyen okból fordultak a magyarok magánorvoshoz ilyen nagy arányban, nem derült ki, de valószínűleg a covid-tesztek belejátszottak ebbe a nagy ugrásba), ennek ellenére kevesen, a válaszadók 12 százaléka rendelkezik csak magánegészségügyi biztosítással, ennek a 12 százaléknak a fele is csak azért, mert a munkahelye szerződésben van egy magánszolgáltatóval.

Az alulfinanszírozott egészségügy számára kapaszkodó lehetne, ha minél több munkaadó tudna magánegészségügyi ellátást biztosítani juttatásként a dolgozóinak. Az előnyök egyértelműek: a dolgozó gyorsabban jut diagnózishoz és kezeléshez, mintha az állami köröket róná, ahol hónapos várólisták is kialakulhatnak, a gyógyulási ideje gyorsabb, kevesebb időt tölt munkán kívül, így a kifizetett táppénz is kevesebb lesz. A munkaadót viszont nem ösztönzi erre az adózási környezet: noha már volt arról szó, hogy a magánegészségügyi juttatás bekerülhetne az adómentesen adható juttatások körébe, ezt 2016-ban elmeszelték.

Hiába lépett életbe az állami egészségügyben a bérrendezés, a megemelt fizetések és az ezzel együtt járó paraszolvencia-tilalom magában hordozza a bérfeszültség veszélyét, mert jelenleg ugyanannyi fizetést kap egy évek óta praktizáló szakorvos, mint egy rezidens. Ez szakértők szerint oda vezethet, hogy kevesebb beteget fognak ellátni az orvosok, hiszen egy képzett szakorvos számára demotiválóan hathat, hogy évek pluszmunkája ellenére is ugyanannyi pénzt keres, mint egy egyetemről frissen kikerült, még rutinnal nem rendelkező fiatal orvos. A folyamatosan hízó várólisták miatt a betegek inkább a magánegészségügyben keresnék a gyógyulást, ahol kénytelenek azzal szembesülni, hogy bizonyos kezelésekre ugyanúgy sokszoros a túljelentkezés, mint az állami ellátásban. Az igazi gond viszont csak ezután jön: a piaci logika a növekvő keresletre azt diktálja, hogy elégítsék ki, bármi áron, emiatt előfordulhat, hogy olyan orvosokat is felvesznek, akik adott esetben nem kiemelkedően jó szakemberek, tehát akik a magánellátást választják, a pénzükért nem biztos, hogy profibb ellátást kapnak. 

Állapota: elégtelen

A magyar lakosság egészségügyi állapota az OECD-s átlagtól elmaradott, az egészségtudatosság növelése és a szűrővizsgálatok fontosságának hangsúlyozása rendkívül fontos lenne azért, hogy minél kisebb teher nehezedjen az ellátórendszerre (és a pénztárcára). Ritkán végzünk a nemzetközi listákon az élbolyban, de amikor rákról vagy káros szenvedélyekről van szó, akkor pont sikerül. Az OECD vizsgálta (önbevallás és saját mérés alapján is), hogy testtömegindex alapján a lakosság hány százaléka tartozik a túlsúlyos (BMI 25-30) és az elhízott (BMI 30 felett) kategóriába. Mindkét mérés szerint dobogósok vagyunk: csak az Egyesült Államok és Mexikó lakossága kövérebb a magyaroknál, az önbevallás szerint 50, a mérés szerint bőven 60 százaléka a 15 évesnél idősebb magyaroknak elhízott vagy túlsúlyos.

Pedig az immunrendszere vasból van – legalábbis ezt a következtetést vonhatjuk le abból, ha az egy évben kivett betegszabadságok számát összehasonlítjuk az európai átlaggal. Míg a magyarok 8,8 napot töltenek betegszabadságon, addig például Németországban ennek a duplája is elmegy egy évben. A többi statisztikával összevetve azonban kirajzolódik, hogy inkább arról van szó, hogy betegen is bemegyünk dolgozni, nem pedig arról, hogy egészségesebbek vagyunk.

Ha ez nem lenne elég meggyőző, érdemes rápillantani a gyógyszerfogyasztási szokásainkra is. Szintén OECD-országokban végzett felmérés alapján Magyarországon nemzetközi viszonylatban is sokat költünk receptes és vény nélkül kapható gyógyszerekre, hogy kordában tartsuk a minket gyötrő nyavajákat, a teljes, egészségügyre fordított kiadásaink (amelyben benne van a megelőzéstől a kezelésig minden, és egy jelentős részét az állam állja) 27 százaléka, arányaiban ennél csak Bulgária lakosai költenek többet gyógyszerekre.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Pénz egészségügy ellátás magánegészségügy orvoshiány orvosi béremelés Olvasson tovább a kategóriában