Váratlan helyen lett következménye a hétfői olaj-sokknak, amikor a piacot teljesen váratlanul érte, hogy az irániak vagy az általuk támogatott jemeni lázadók átmenetileg – mint később kiderült, robotrepülők mellett cirkálórakétákkal – megbénították a szaúdi olajtermelést, ami miatt hirtelen az ötödével drágább lett a kőolaj világpiaci ára. A New York-i pénzpiacokon ugyanis – az olajprobléma mellett több aktuális és hosszú távú probléma miatt – őrült nagy dollárhiány alakult ki, ami miatt majdhogynem kilépett a pénzpiaci kamat az amerikai jegybank, a Federal Reserve által meghatározott sávjából.
Ezt látni ezen a grafikonon: a Fed jelenleg 2 és 2,25 százalék között sávban tartja az alapkamatot, márpedig hétfő délután már a szokásos helye, a sáv középpontja helyett a tetejéhez, 2,25 százalékhoz tapadt.
Ugyanebben az időben az egynapos repo kamat – hogy mi ez, arról később – hirtelen 10 százalék közelébe emelkedett, ami egészen súlyos dollárhiányra utalt.
Ezért kedden a Fed – illetve annak New York-i tagbankja, amely a piaci beavatkozásokat intézni szokta – rákényszerült, hogy közvetlenül közbelépjen a pénzpiacokon, 75 milliárd dollár értékben fogadott el amerikai államkötvényeket, amiért cserébe egynapos lejáratú dollárforrásokat adott (a bankok ebből 53 milliárd dollárt fogadtak el). A Fed azt is jelezte, hogy szerda, azaz ma reggel is hasonló módon fog beavatkozni.
Ilyen nagy léptékű beavatkozás azóta nem volt az amerikai pénzpiacokon, hogy 2008 őszén teljes mértékben lefagytak a pénzpiacok.
Ekkor derült ki, hogy a pénzpiaci rendszer futóhomokra épült, ahogyan a Financial Times tárcaírója fogalmazott néhány évvel később. A tíz évvel ezelőtti pénzügyi válság történetének kevéssé ismert eleme, hogy a pánik nem a Lehman Brothers csődjével kezdődött, hanem akkor, amikor mindenki megpróbálta kivenni a pénzt a pénzpiaci alapokból, ami miatt összeomlott a Reserve Primary nevű pénzpiaci alap, és hirtelen senki nem jutott dollárhoz.
Hogyan működik a nagy (mintegy kétezer milliárd dollárt megforgató) amerikai repo piac? Az egyik oldalon vannak a befektetők és cégek, akik ülnek a készpénzen, a másik oldalon pedig a bankok, akik valójában rövid lejáratú kölcsönökből finanszírozzák magukat. Ezt az a két szereplőt hozza össze a repo piac: a bankok alacsony kamatfelár ellenében pénzhez jutnak, amiből folyamatosan biztosítani tudják a finanszírozásukat.
Mint a mostani eset is mutatja, a rendszer továbbra is igen sebezhető. De a nagyobb lapoknak nyilatkozó szakértők szerint a mostani esetnek nincs sok köze ahhoz, ami 2008-ban történt. Tíz évvel korábban a bizalom tűnt el, mert a befektetők nem fogadták el fedezetként a jelzálogpiacon érdekelt bankok rövid kötvényeit.
Most viszont inkább a pénzpiacok strukturális problémájáról van szó: miközben az amerikai kormány egyre több államkötvénnyel árasztja el a piacot (mivel a Trump-féle adócsökkentések nyomán elszállt a deficit), addig a bankoknak egyre kevesebb fölös tartaléka van. A helyzetet súlyosbította a cikk elején említett olajprobléma, és az, hogy az amerikai vállalatok éppen a hét elején hívtak le rengeteg pénzt a bankokból, mert most volt a negyedéves adófizetés. De hosszú távon lehet, hogy csak a Fed rendszeres beavatkozásai fogják tudni biztosítani a piac normális működését.
A piaci felfordulást egészen különböző természetű tényezők bonyolítják. Ott van például az a probléma, hogy június elején elment a Fedtől az amerikai jegybank piaci kapcsolattartója, Simon Potter, akinek a helyét továbbra sem töltötték be, ami elég problémás egy ilyen kritikus helyzetben. Ráadásul a folyamatos politikai nyomás alatt álló Fed éppen ma tartja a következő kamatdöntő ülését, a piacok újabb kamatcsökkentést várnak.
