Nagy az ijedelem Berlinben, miután a kínaiak közel tíz százalékos részesedést szereztek a Mercedest is gyártó német Daimler autóipari konszernben. Emiatt a német kormány most arra készül, hogy korlátozza a külföldi befektetők tulajdonszerzését. (A szigorítás nem vonatkozna az Európai Unió tagállamaira és az EU-val szabadkereskedelmi szerződést aláíró országokra.)
A szabályokat mindig hozzá kell igazítani az új fejleményekhez, így azt is meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e tovább emelni azt a határt, amely felett a kormány megakadályozhatja a tulajdonszerzést –mondta Brigitte Zypries, német gazdasági miniszter a Der Spiegel hetilapnak.
A jelenlegi előírások szerint 25 százalékos részesedés alatt nem kell a német szövetségi kormány hozzájárulása, ez az előző kormányzati ciklus óta él. Már akkor is az ázsiai cégek nyomulása miatt aggódtak: a német kormány attól tart, hogy kilóra felvásárolják a német ipari cégek tudását a kínaiak.
A társaság értékének a negyedét jelentő limit néhány évvel ezelőtti bevezetése már akkor is idejétmúltnak tűnt. Elég csak arra gondolni, hogy a Daimler legnagyobb befektetője – a kínaiak felbukkanása előtt – a kuvaiti vagyonalap volt, mindössze 6,8 százalékos részesedéssel. Őt követte a BlackRock amerikai vagyonkezelő, 6 százalékkal, és a versenytárs Renault-Nissan csoportnak is volt, illetve van 3,1 százalékos tulajdonrésze a vállalatban.
Li Sufu, a Geely tulajdonosa. (NICOLAS MAETERLINCK / Belga / AFP)
Li Sufu, a kínai Geely autógyártócég tulajdonosa éppen két hete szerzett 9,7 százalékos tulajdonrészt a Daimlerben. Ezzel páros lábbal rúgta be az ajtót. (A Daimler november végén még elutasította a Geely autógyártó közeledését, és jelezte, hogy elégedett jelenlegi részvényesi struktúrájával). Hiába próbálta meg a Daimler megakadályozni Li Sufu közeledését, a kínai üzletember túljárt a stuttgartiak eszén: nemcsak simán részvényeket vásárolt, hanem hosszú és rövid pozíciókat vett fel a tranzakció során. Emiatt nem tűnt fel senkinek, hogy valaki nagyobb mennyiségű részvényt akar vásárolni, hiszen a „long” pozíciókat fedezték a „short” pozíciók, így nettó értékben sokáig nem látszott, valójában milyen nagy részt szerzett magának a kínai.
A Kínában Geely márkanév alatt autókat gyártó és forgalmazó és Li Sufu tulajdonában lévő Zhejiang Geely Holding a tíz legnagyobb kínai autógyártó egyike. A Geely tulajdonában van a svéd Volvo autógyár és a londoni taxikat készítő cég, de tulajdonosa a legnagyobb malajziai autógyártónak, a Protonnak, és hozzá tartozik még a brit Lotus 51 százaléka is.
A Daimler részesedésének megszerzésével arra is jogosulttá vált, hogy tagot delegáljon a felügyelő bizottságba. Igazából ez zavarja a német céget és a kormányt. A felügyelő bizottsági tagok ugyanis minden tájékoztatást megkapnak, ami az autógyártó fejlesztéseit illeti. Bár Fusu múlt héten azzal nyugtatta meg a stuttgarti cég vezetőit, hogy nem akar felügyelőbizottsági tagot delegálni, a Daimlernél nem vesznek rá mérget, hogy a jövőben ez nem változhat.
A német kormányban évek óta aggodalommal figyelik a kínai tőke térnyerését, amelynek mértékét jelzi, hogy az ázsiai országból érkezett befektetők tavaly 14 milliárd dollár értékben vásároltak fel német cégeket, megdöntve az egy évvel korábban 13,7 milliárd dolláron, 2015-ben pedig 12,6 milliárd dolláron beállított rekordot.
A berlini aggodalmak arra vonatkoznak, hogy a csúcstechnológiát és a stratégiai fontosságú iparágakat célzó, államilag irányított kínai befektetés-politika a Németországban felhalmozott tudás megszerzésére irányul. Berlinben azt is kifogásolják, hogy ez az agresszívnak érzett tevékenység nem a kölcsönösség elvén alapul, Peking elzárja a külföldi befektetőket a hazai vállalatok elől, és a külföldről szerzett tudás felhasználásával erősíti a kínai gazdaság versenyképességét.
Az ügy azóta kiemelt téma a német politikában, hogy 2016-ban kínai tulajdonoshoz került a Kuka nevű robotikai cég, amely a legsikeresebb német vállalkozások között van a digitális technológiák területén. Hasonló ügyek pedig ma már szinte havi rendszerességgel fordulnak elő Németországban. Február elején például kiderült, hogy a kínai állami villamos művek (SGCC) 20 százalékos tulajdonrészt akar szerezni az 50Hertz nevű hálózatüzemeltető társaságban. A kínaiak ebben az esetben is a cég által felhalmozott tudást akarják megszerezni, miután a 50Hertz a megújuló energiaforrásokból termelt áram hálózati átviteléről rendelkeznek tapasztalattal. Az építőipari gépeket gyártó Putzmeistert még 2012-ben kebelezte be a kínai Sany.
