Január 17-ig lehet előzetesen regisztrálni a Demján Sándorról elnevezett átfogó kkv-fejlesztési csomag (DSP) egyik fontos részének, az 1+1 beruházás-élénkítő támogatási programnak az első szakaszára, a pályáztatás pedig január 22-től indul majd el. A DSP összesen 1400 milliárd forintot mozgat majd meg, kilenc alprogramból áll, ezek egyike az 1+1.
A alprogram keretösszege 48 milliárd forint, és mikro-, kis vagy közepes méretű vállalkozások kaphatnak belőle 5-200 millió forint közötti támogatást. Az 1+1 lényegében 50 százalékos támogatási intenzitást jelent, és a pénzt leginkább eszközök beszerzéséhez lehet majd használni. Az állam a cég minden egyes beruházásra szánt forintjához ad egy másikat, például egy 10 millió forintos gépet így 5 millió forintért lehet majd beszerezni, a másik 5 milliót a programból fizetik.
A bemeneti követelmények alacsonyak, a cégnek legalább két éve kell működnie legalább két alkalmazottal. A beszerzés összértéke az éves árbevételnek legfeljebb a kétszerese lehet.
Leegyszerűsítve: ha a cégnek van például évi 50 millió forint árbevétele, akkor vehet egy 100 millió forintos eszközt 50 millióért. Az 1+1-ből haszongépjárműveket is lehet vásárolni, és a programból ezúttal nem zárták ki a pick-upokat sem. Elvileg semmi akadálya annak, hogy ha a cég kinéz magának egy 25 millió forintos pick-upot, akkor abból most 12,5 millió forintot közpénzből fizettessen ki.
Egy pick-up sok esetben nagyon is szükséges haszongépjármű egy vállalkozás számára, a mezőgazdaságban dolgozóknak például nagyon jól jön a mindennapokban, hogy úttalan földutakon is közlekedni tudnak vele. Az 1+1-ből azonban az agrár- és élelmiszeripari vállalkozásokat kizárták, mert őket az agrárpiaci programokból támogatják.
A luxus pick-up állami támogatása egyébként olyannyira létező jelenség, hogy a szintén kkv-kat támogató Széchenyi kártyás lízing konstrukciókból például a tapasztalatok alapján idővel ki is kellett zárni ezt a járműtípust, annyira nyilvánvaló volt, hogy sokan visszaélnek a lehetőséggel. Sokat elárul a helyzetről egyébként az is, hogy a másik kizárt járműtípus a quad lett.
Egészen biztos, hogy az 1+1 program sok kis cégnek nyújt majd hasznos támogatást olyan gépvásárlásokhoz, amelyekkel nőhet a hatékonyság, a termelékenység vagy akár még a hozzáadott érték is. Az állami élénkítésre nagy szükség lehet, a pick-upok esetét csak azért hoztuk fel, mert miután átnéztük a DSP kilenc alprogramját, ez a példa jól mutat rá néhány általános jelenségre.
Ilyen például, hogy a legtöbb esetben a belépési küszöb alacsonynak, elég könnyűen teljesíthetőnek mondható, és a támogatásban részesülő cégektől cserébe általában semmilyen gazdasági értelemben vett, mérhető javulást nem várnak el. A fenti, 1+1-es esetben például mindössze azt kell vállalni, hogy az eszköz legalább három évig használatban marad. Azt azonban senki sem fogja számon kérni, hogy a pick-up (vagy más eszköz) megvásárlása és használata nyomán javult-e a cég működésének hatékonysága, bármilyen indikátort nézve is. Ebben csak reménykedhetnek az adófizetők, akik a számlát állják.
Van egyébként példa olyan, most futó állami támogatásra (nem a DSP-ben), ahol csak úgy lehet 20-50 millió forintot megkapni, ha a cég a projekt utáni első vagy második lezárt teljes üzleti évben be tudja mutatni, hogy az egy főre eső bruttó hozzáadott értéket legalább 5 százalékkal megnövelte. Ennél a programnál azonban egyelőre nincs nagy tolongás, az öt hónapos beadási időszakból kettő telt el, a beérkezett igények pedig a keretnek még csak a 26 százalékát fedik le.
A DSP egy másik, talán legfontosabb alprogramja mutat rá egy további általános jelenségre. A KKV tőkefinanszírozási program elnevezésű elemben nagyobb, 300 millió forint éves árbevétel feletti, legalább öt éve működő cégek kaphatnak 100-200 millió forint közötti hitelt hat évre. Akár nulla önerővel, kezességvállalások nélkül. Talán feltételezhető, hogy a kereskedelmi bankok ezeket a cégeket piaci alapon is hiteleznék, talán kicsit keményebb feltételekkel, csakhogy a DSP-ben fix 5 százalékos a kamat. A konstrukció vonzereje így leginkább az lehet majd, hogy a kamatkockázatot a hitelfelvevő vállalat helyett az állam futja majd, akár hat éven keresztül.
A támogatással mesterségesen alacsonyra vitt, ráadásul fixen ott is tartott kamatok továbbra is általános alapelvnek számítanak az állami kkv-programoknál.
Ma már csak egyetlen agrárpiaci Széchenyi hitelkonstrukciónál van a kamat a BUBOR-hoz (Budapesti Bankközi Forint Hitelkamatlábhoz) kötve. Érdemes visszagondolni csak az elmúlt tíz évre, hogy 2014-2024 között mennyit változott a kamatkörnyezet, és milyen kockázatokat vesz át az állam a vállalkozóktól, akik inflációs hullámban az áraikat emelhetik, miközben a hiteltörlesztési terheik nem nőnek.
A DSP-nek van egy előzetesen kissé komolytalannak tűnő alprogramja is, de ez is jól jelzi a konstrukció mögötti szándékot. Ebben a mikrovállalkozók alapesetben legfeljebb 400 ezer (bővített esetben 1,1 millió) forintos utalványt kapnak, amit honlapkészítésre költhetnek el az erre kijelölt-leszerződött informatikai cégeknél. Itt lényegében a bemeneti és a kimeneti követelmény is zéróhoz közelít, csak egy adatlapot kell majd kitölteni, amelyben akár egy egyfős mikrocég is nyilatkozhat úgy, hogy nincs honlapja, és kaphat egyet. Vállalni csak azt kell, hogy a honlap legalább egy évig fennmarad, ami nem tűnik izzasztóan nehéznek.
Ez a program nemcsak fejlesztési hatását nézve, hanem gyakorlatilag minden szempontból marginálisnak tűnik, a kerete is csak 9 milliárd forint (ami még így is bőséges lehet), ez az informatikai piacon összességében szinte értelmezhetetlenül kis összeg.
Ha a fentiek alapján a DSP bizonyos részeit a kkv-nak szánt helikopterpénzként – amit kvázi bárki megkaphat – értelmezzük, akkor a kétségtelen potenciális előnyök mellett a lehetséges hátrányokat is érdemes megemlíteni. Úgy tűnik, nem zárható ki, hogy közpénzből olyan kis cégeket is támogatni fognak, amelyek nem eléggé versenyképesek, nem innovatívak, nem fejlődőképesek.
A kormány azt várja, hogy a piaci szereplők a következő években dinamikus béremeléseket hajtsanak majd végre, a bruttó átlagkeresetnek 3-4 éven belül egymillió forintra kellene emelkednie. Ezt részben a minimálbér folyamatos emelésével is stimulálja majd a kormány.
Amint azt nemrég a G7 podcast adásában Lindner Attila, a téma szakértő közgadásza mondta, a nemzetközi tapasztalatok és tanulmányok alapján az várható, hogy a béremelések mellett a foglalkoztatottak száma nem csökken, vagyis a vállalatoknak magasabb bértömeget kell kigazdálkodniuk. A cégek ennek a bértömeg plusznak a felét áremelésből, 30 százalékát hatékonyságjavulásból teremtik elő, 20 százalékát pedig lenyelik a nyereségük terhére.
A DSP azonban e folyamat ellen hat, hiszen az utóbbi két tényező szerepét csökkenti. Nem feltétlenül kell egy cégnek növelni a hatékonyságát ahhoz, hogy a magasabb személyi költségeket kigazdálkodja, ha valamilyen formában ezt az állam átvállalja*Közvetlenül ugyan nem, de ha a fejlesztések, beruházások nem csekély részét állami pénzből hajthatja végre a vállalkozás, akkor könnyebben kifizetheti a béreket., de adott esetben a nyereség csökkentését sem kell elszenvednie. Áremeléssel próbálkozni jóval könnyebb pálya, különösen akkor, ha a piaci verseny nem végletekig kiélezett egy adott piacon.
Amennyiben azonban a dinamikus béremelések nem járnak együtt a termelékenység növekedésével, azaz nem kényszerítik eléggé innovációra a cégeket, akkor reál értelemben nem jutunk előre. Hiába lesznek magasabbak a bérek, ha a növekmény jelentős részét az infláció eltünteti.
Közélet
Fontos