Az elmúlt években a magyar olimpiai pályázat melletti egyik legerősebb érvvé vált, hogy mostanra a kormány lényegében minden szükséges sportinfrastruktúrát megépített a fővárosban. Így az olimpiához nincs szükség felesleges beruházásokra, csak olyan dolgok épülnének, amelyek tényleg Budapest és az ország hasznát szolgálják.

Ez a narratíva azért zseniális, mert a Fidesz a 2024-es pályázat bukása óta (illetve részben már azt megelőzően) tényleg szinte minden olyan létesítményt kialakított, ami egy mostani olimpiához kellene. A gond csak az, hogy a játékokat, amire Budapest pályázna, nem most kellene megrendezni, hanem legkorábban 12 év múlva. Az előző tíz évben felhúzott stadionok és csarnokok pedig akkor már finoman szólva sem lesznek újak. Ez azért probléma, mert a potenciális konkurenseink többsége jó eséllyel modernebb épületekkel pályázik majd.

 Néhány mobilcsarnok, oszt jó napot

Nincs a világon még egy olyan ország, amelynek annyi, az olimpiára alkalmas és kipróbált létesítménye lenne modern verzióban, mint Magyarországnak. Atlétikai stadion, a Puskás Aréna, itt ülünk most a Duna Arénában. Mindenünk megvan. Néhány mobilcsarnokot kell fölhúzni meg elbontani, és jó napot.

– így fogalmazott Orbán Viktor abban a Nemzeti Sportnak adott interjúban, amelyben lényegében újra bejelentette, hogy egy budapesti olimpiában gondolkodik.

A miniszterelnök által felhozott, olimpia melletti érv nem újkeletű. A szakmában elég régóta mondogatják, hogy a játékokhoz szinte minden szükséges sportlétesítmény megépült az elmúlt években, csak nem ritkán kicsit más megközelítésben. A kontextus ugyanis elég gyakran az, hogy a kormány a 2024-es pályázat bukása után tudatosan, erőből, és valamelyest bosszúból valósította meg, azaz tolta át a több százmilliárdnyi budapesti sportberuházást, miközben az egyéb infrastrukturális fejlesztéseket inkább elhanyagolta a fővárosban.

Orbán Viktor azonban mindettől függetlenül az interjúban nagyjából ki is jelölte a kommunikációs irányt, még akkor is, ha azóta a Fidesz – politikai okokból – háttérbe húzódott az olimpiarendezés kérdésében. Ahogy pénteki cikkünkben írtuk, a budapesti olimpiai pályázat ügyét a Magyar Olimpia Bizottság (MOB) viszi, illetve néhány hete a főváros, amely a MOB-bal közösen kapcsolódott be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tájékozódási folyamatába. A főváros pedig ebben az esetben leginkább Karácsony Gergely főpolgármestert jelenti, a kérdés ugyanis – az előzetes tervek ellenére – végül nem került a közgyűlés elé.

Az elmúlt hónapokban a MOB és a főpolgármester részéről is többször elhangzott az Orbán Viktor által felhozott érv. Gyulay Zsolt, az olimpiai bizottság elnöke a sportrádiónak arról beszélt, hogy ma már nem lenne szükség stadionok és egyéb sportlétesítmények építésére, míg Karácsony Gergely úgy fogalmazott:

Budapest már most is rendelkezik szinte az összes olyan sportlétesítménnyel, ami egy nyári olimpia megrendezéséhez szükséges.

Utóbbi megfogalmazás egy hajszállal pontosabb, hiszen szakértők gyakran elmondják, hogy még az állandó helyszínek közül is hiányzik a pályakerékpár-versenyeknek otthont adó velodrom.

A fő gond azonban a budapesti olimpiai pályázat alapállításával nem a hiányzó velodrom, hanem hogy pont a pályázat és egy esetleges rendezés költségei szempontjából egyszerűen nem igaz. Egyrészt rengeteg sportághoz nincs infrastruktúra, és ezekhez jobb esetben ideiglenes helyszíneket kell kialakítani, ami önmagában sem olcsó. Másrészt azonban ennél is nagyobb probléma, hogy a 2010 óta épült állandó létesítmények is elég korosak lesznek a budapesti olimpia megcélzott időpontjára, azaz 2036-ra vagy 2040-re.

Százmilliárdos ideiglenes helyszínek

Az ideiglenes létesítmények költségét nem érdemes lebecsülni. A párizsi játékokon például nyolc ilyen helyszín volt. Később elbontott pályán rendezték az öttusa és a lovaglóversenyeket, az íjászatot, a strandröplabdát vagy éppen a kerékpárversenyek egy részét. Egy ilyen létesítmény kialakítása persze sokkal olcsóbb, mint egy stadion felhúzása, de ez valószínűleg csak annyit jelent, hogy nem tíz- vagy százmilliárdos, hanem csak milliárdos nagyságrendről beszélünk. Itthon is épült már ilyen: a 2017-es vizes világbajnokságra ideiglenesen épített óriásugró-torony 3 milliárd forintba került.

A 2024-es olimpia megvalósíthatósági tanulmányában is azzal számoltak, hogy a versenyek jelentős részét ideiglenes helyszíneken rendeznék meg.

Az akkori becslés szerint ilyen létesítményekre és lelátókra 163 milliárd forintot kellett volna költeni, ha Budapest rendezi a játékokat.

Mivel azóta épültek olyan állandó sportlétesítmények, amelyek az akkor tervezett ideigleneseket részben kiválthatják, lehet, hogy a fejlesztési igény most kevesebb lenne.

Időközben azonban volt infláció, illetve az is elég jól látszik, hogy a megvalósíthatósági tanulmányban finoman szólva sem becsülték túl a költségeket. Ami a dokumentumban szereplő beruházásokból megvalósult, az jellemzően jóval drágább volt. Az ott 109 milliárdosra becsült Puskás Aréna például 190 milliárdból épült meg, a 120 milliárdosra saccolt atlétikai stadion pedig jóval 200 milliárd fölött állt meg. Így elég nehéz elhinni, hogy az ideiglenes pályákra szánt 163 milliárd forint elég lett volna.

Jó esély van rá, hogy az ideiglenes olimpiai sportlétesítmények és lelátók kialakítása százmilliárdokba kerülne.

Elképzelhető azonban, hogy nem is ez lenne a legnagyobb kiadási tétel, hanem az állandó sportlétesítmények felújítása, illetve fejlesztése. A megcélzott 2036-os játékok idején ugyanis a már elkészült létesítmények közül a legújabb, a 2023-ban átadott atlétikai stadion is 13 éves lesz. A párizsi olimpián a több mint harminc helyszín közül mindössze egy olyan volt, amelyet ennél régebben építettek, vagy újítottak fel: a labdarúgó eseményeknek otthont adó nantes-i stadion.

Bár hivatalosan sok létesítményt a franciák sem építettek direkt a játékokra, de szinte minden meglévő 12 évnél idősebb stadiont, csarnokot, és kültéri helyszínt modernizáltak az olimpia előtti 10 évben. Az 1998-as vb-re épített Stade de France stadionra – ahol az atlétikai versenyeket rendezték – például 40 millió eurót, azaz jelenlegi árfolyamon bő 16 milliárd forintot költöttek. Márpedig ez az aréna nagyjából annyi idős volt, mint amennyi 2040-ben a ferencvárosi vagy a debreceni stadion lesz.

Hiába van tehát tényleg rengeteg olyan sporthelyszín Budapesten, amely olimpiai versenyek rendezésére is alkalmas lenne,

nem valószínű, hogy ezek a 2030-as évek végén is megfelelnek majd az elvárásoknak.

Ezzel egyébként szinte biztosan tisztában van mindenki, aki a 2024-es pályázat előkészítésében benne volt. Úgy tudjuk, hogy 7-8 éve, amikor az akkori anyagokon dolgoztak, kifejezetten nagy fejtörést okozott, hogy mit lehetne kezdeni a 2003-ban átadott, akkor alig 15 éves Papp László Sportarénával. A megvalósíthatósági tanulmányba végül az került bele, hogy durván 3 milliárd forintból lehetne alkalmassá tenni, például a tornaversenyek és a kosármeccsek megrendezésére (igaz ebből 1,1 milliárd a fejlesztés ideiglenes része volt). Ez elég jól előrevetíti, hogy mire lehet számítani például az MVM Dome esetében, amely szinte pontosan annyi idős lesz 2040-ben, mint amennyi a Sportaréna lett volna az idei olimpián.

Pénzes ellenfelek

Persze ha van szándék az olimpiai költségek csökkentésére, akkor akár jók is lehetnek a mostani magyar létesítmények. A NOB évek óta hangoztatja, hogy a gigaolimpiák helyett eljött a gazdaságos ötkarikás játékok ideje. A gond csak az, hogy ebből a tervből túl sok egyelőre nem valósult meg. Még akkor sem, ha az idei párizsi olimpia tervezése is így indult.

Bár Franciaország „mindössze” 9,7 milliárd dollárt fordított olimpiarendezésre, ami a 2000-es Sydney-i játékok óta a legkevesebb, az eddig ismert költségek így is a tervezettek duplájára rúgtak. Ez egyébként teljesen általános: korábban több kutatás is arra jutott, hogy az olimpiák végül bő kétszer annyi pénzből valósulnak meg, mint amit a szervezők eredetileg kommunikáltak.

Még ha itthon sikerülne is pontosan belőni a költségeket, és azok csak a franciaországi felére rúgnának, egy budapesti olimpia akkor is ezermilliárdokba kerülne.

A költségek GDP-hez viszonyított aránya egész biztosan nálunk lenne az egyik legmagasabb az újkori olimpiák történetében.

Ez ráadásul azt feltételezi, hogy  a világ tényleg elmozdul az olcsóbb játékok irányába, ami egyáltalán nem biztos, hogy így lesz. Az eddig ismert vagy vélt pályázók közül több olyan is akad, amely nem feltétlenül költséghatékony olimpiában gondolkodik. Indonézia például a játékokat a még meg sem épült új fővárosában rendezné, amelynek infrastruktúrája nyilván sokkal modernebb lenne, mind a budapesti.

Az épülő új főváros Indonéziában. Fotó: AFP/Europress

A biztos pályázók között ott van India is, ahol a 2008-as pekingi játékokhoz hasonlóan nem a pénz lesz az elsőszámú kérdés, illetve Isztambul, ahol ugyan lehetnek kockázatok, de ha megrendezik az olimpiát, akkor szintén nem valószínű, hogy gazdaságosan teszik.

Emellett ha hivatalosan nem is nyújtott még be pályázatot, de Magyarországhoz hasonlóan érdeklődik Egyiptom szintén egy új fővárossal, illetve Szaúd-Arábia, Katar és Kína is, utóbbiak nem új városokkal, de minden bizonnyal elég puha költségvetési korlátokkal.

Ilyen pályázókkal szemben pedig elég nehéz lenne 20-30 éves létesítményekkel felvenni a versenyt. Különösen, hogy

a NOB pályázati folyamata sem a transzparencia irányába mozdult el az elmúlt években.

Már a 2024-es és a 2028-as olimpiákat sem a korábban bevett, viszonylag átlátható gyakorlat szerint osztották ki, hanem egyszerre döntöttek róluk. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a korábbi, évekig tartó pályáztatás túl költséges volt. A változtatás azonban oda vezetett, hogy felértékelődött a különböző félformális egyeztetések, háttéralkuk szerepe, és szakértők most is arra számítanak, hogy egyszerre oszthat majd ki a NOB akár 2-3 olimpiát is.

Ez akár az alkudozás lehetőségét is megteremtheti a magyar fél számára, amely az olimpiai diplomáciára egyre nagyobb hangsúlyt helyez. Ám nagyobb valószínűséggel vezet ahhoz, hogy esélye sem lesz egy budapesti pályázatnak az új városokat építő országokkal, a dúsgazdag közel-keleti államokkal, vagy a hatalmas távol-keleti gazdaságokkal szemben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA Fidesz tanult a 2017-es bukásból, most máshogy futnak neki az olimpiai pályázatnakA Nolimpia kampány és a 2024-es olimpiai pályázat bukásának legnagyobb tanulsága az volt a Fidesz számára, hogy mindenképpen el kell kerülni a téma átpolitizálását.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet karácsony gergely Magyar Olimpiai Bizottság olimpia olimpiai pályázat Orbán Viktor sportlétesítmény stadion Olvasson tovább a kategóriában