Néhány év alatt a közbeszerzési túlárazásokkal összevethetően fontos vagyongyarapítási eszköz lett a magántőkealap a kormányközeli üzleti körök számára: csak a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) 473 milliárd forint forrást helyezett ki magántőkealapokhoz 2022 végéig, erről az információt közérdekű adatkéréssel tudtunk megszerezni. Csak Orbán Viktor veje, Tiborcz István környezetéhez 250 milliárd forint jutott.
Ha tartották az eddigi tempót, akkor már könnyen ezer milliárd forintot közelítheti a magántőkealapoknak átadott állami vagyon értéke, ugyanis nem csak az MFB kapott kedvet ehhez.
A magántőkelapok tulajdonosait nem lehet megismerni, a kezelt vagyon mértékét is csak közvetett úton tudtuk kimutatni. Összetett adatgyűjtés után sikerült kiszámolni, hogy 2022 végén már 2700 milliárd forintnál járhatott a magántőkealapokban elhelyezett eszközök nettó értéke. (Ez tehát a teljes összeg, nem csak az állami forrásból származó. A magántőkealapokat mindenesetre döntően a NER-elit használja, ahogyan a Válasz Online alaposan dokumentálta kétrészes cikkében.)
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a befektetési alapokról gyűjt és publikál statisztikai adatokat, és ebben a magántőkealapok is szerepelnek. Ez azonban jelentősen eltér az általunk számított összegtől, hiszen 2022 végére csak az általunk kimutatott érték alig 60 százalékát, 1550 milliárd forintot lehetett kiolvasni a statisztikákból.
A növekedés mindenesetre az MNB szerint sem állt meg: 2024 I. negyedévére már 1825 milliárd forint magántőkealap-vagyont regisztrált. Azt is látni lehet a statisztikából, hogy a semmiből milyen viharos sebességgel jöttek létre a túlnyomórészt a NER vagyonlerakóiként használt magántőkealapok:
Mi lehet az oka az adatok eltérésének? Az MNB válasza szerint részben az, hogy nem minden magántőkealap tartozik bele az általa felügyelt körbe (részletek a csillagra kattintva*A kollektív befektetési formákról és kezelőikről szóló törvény (Kbftv.) 1. § a) pontja alapján az alapkezelők egy része az MNB felügyelete alá tartozik. Rajtuk kívül még több olyan, jellemzően magántőkealap-kezelő és kockázati tőkealap-kezelő van, amely a Kbftv. 1. § a) pontja alapján nem tartozik a felügyelet alá, így a fenti statisztikákban adataik nem minden esetben vagy esetlegesen nem teljes körűen szerepelnek. Többek között ez okozhatja az említett eltéréseket.).
De ami ennél érdekesebb, hogy a jelek szerint
senki nem tudja hivatalosan, hogy ki a tulajdonosa a magántőkealapoknak, az ezekben lévő vagyonnak.
Az MNB-től kapott válasz szerint ugyanis:
a befektetőket a nyilvántartásba vételi eljárás során látja az MNB, de ez az összetétel később változhat, amelyről viszont már nincs információja az MNB-nek.
A befektetési jegyek tulajdonosaival kapcsolatos nyilvántartást az MNB nem vezet, így ha alapítás után átírják bárkire, legyen az akár egy külföldi tulajdonos – például orosz vagy éppen kínai -, azt nem látja a felügyelet. Korábban a magántőkelapokkal kapcsolatban lévő bankok egy része kért nyilatkozatot, és feltöltötte ezt a NAV tényleges tulajdonosi adatbázisába, de miután ezt a Direkt36 észrevette, gyorsan el is tüntették.
Mindez itthon előnyös a NER-nek, de ahogy korábban írtuk, a kormányközeli tőke külföldi terjeszkedése során már akadály lehet. Az Európai Unióban ugyanis egyre kevésbé nézik jó szemmel az ilyen átláthatatlan tulajdonosi szerkezeteket, nem fogadják el bemondásra, hogy ki a tulajdonos. Viszont ahogy a fentiekből kiderült,
ma nincs lehetőség annak hiteles bemutatására, hogy valaki valóban egy adott magántőkelap tulajdonosa, és azonosíthatóan az is marad.
Míg a vállalatok esetében követhető a cégregiszterben, ha tulajdonosi változás történik, a magántőkelapnál egyetlen állami szerv sem figyeli ezt. Ha még el is hisszük bárkinek az írásos nyilatkozatát, hogy ő a tulajdonos, már másnap eladhatja, elajándékozhatja másnak – vagy éppen biankó szerződése lehet a vagyon átadására.
Lehet természetesen próbálkozni többszörös tulajdonosi áttétekkel, de a végső haszonhúzó személyét ma már Európában be kell tudni mutatni, a magántőkelap pedig erre képtelen. Főleg úgy, hogy a NER még ki is teszi a kirakatba, hogy milyen jól együtt dolgozik kínai és (ahol még lehet) orosz befektetőkkel – ez finoman szólva nem építi a bizalmat.
A magyar magántőkealap ezért a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása szempontjából kockázatos konstrukciónak számít, nehezen elképzelhető, hogy az Európai Unióban érdemi tulajdonszerzésre legyen képes hazai magántőkealap, legalábbis stratégiai fontosságúnak ítélt ágazatokban.
Ez már nem csak elmélet, a spanyol vonatgyártó Talgóval – amelynek magyar felvásárlásában még pár napja is reménykedett Lázár János közlekedési miniszter – kapcsolatban tényleg az történt, amiről korábban írtunk: a spanyol kormány azért nem engedélyezte a magyar felvásárlást, mert az szerinte nemzetbiztonsági és közrendi kockázatokkal járna.
A magántőkealapokkal kapcsolatban érdekes módon az is sokszor megjelenik – részben a sajtóban, részben a konstrukciót ajánló szolgáltatók kommunikációjában -, hogy adózási előnyt biztosítanak, pedig ez nem igazán állja meg a helyét. A magántőkealapból kivett hozam osztaléknak minősül, ami után 15 százalékos szja-t fizetni. Ez megegyezik azzal, mintha bármilyen vállalkozásból vennének ki osztalékot.
Igaz ugyan, hogy a magőntőkealap nem fizet sem társasági adót (tao), sem helyi iparűzési adót (hipa), de nem is vállalatként működik, hanem csak befektetéseket vásárol – vállalati részesedéseket, más befektetési alapokat. Ebben semmiféle előny nincsen, egy nyílt, bárki által megvásárolható befektetési alapnál is hasonló a helyzet.
Előnyként szokták említeni, hogy csak akkor kell az adót megfizetni, amikor kiveszik a hozamot a vállalatból. Ez való igaz, de semmiféle előny nincs benne. Ha egy magántőkealap-tulajdonos egy adott cégben bent hagyná a nyereséget, és nem tenné át a magántőkelapba, akkor sem kellene a pénz felvételéig fizetnie.
Annyi előny valóban van, hogy több befektetés esetén aggregáltan lehet adót fizetni, tehát ha vannak nyereséges és veszteséges cégek, akkor csak a végső hozam után kell megfizetni az adót. Ha külön-külön vennék ki az osztalékot a cégekből, akkor minden nyereséges cég után fizetni kellene osztalékadót. Ezt az előnyt azonban magántőkelap nélkül, egy holdingtársasággal is meg lehet valósítani.
A magántőkealapokkal kapcsolatban számos adózási és társasági jogi kérdés felvetődik, amiket nem lehet megnyugtatóan rendezni:
A fentiek mellett a külföldi terjeszkedést az is nagyban hátráltatja, hogy nehéz eldönteni, hova tartoznak a kettős adóztatást elkerülő egyezmények alapján a magántőkealapok. Ezek a megállapodások alapvetően vállalkozásokról szólnak, így könnyen előfordulhat, hogy egy magyar magántőkealapot magában foglaló ügylet után forrásadót kell fizetni. Így nemzetközi ügyletekben nemhogy adóelőnye nincsen a magyar magántőkealapoknak, hanem még a többszörös adózás veszélye is fennáll.
A magyar magántőkealapok jogi háttere hagy tehát kívánnivalót maga után. Ha valaki szeretné elrejteni a valós tulajdonos személyét, adóelőnyökhöz jutni, akkor sokkal hatékonyabb eszköz erre egy holland vagy luxemburgi magántőkelap. Nem véletlenül nem keltette fel külföldiek figyelmét a hazai magántőkealapok rendszere – csak néhány, a NER-ből hasznot húzó, itt élő külföldi neve tűnik fel.
Azaz Magyarországról nézve a magántőkealap egy jól kitalált, közpénzeket elnyelő fekete lyuk, nemzetközi szemmel nézve viszont „szegény gazdagok magántőkelapja”, jogi fércmunka. Emiatt a jövőben sem valószínű, hogy NER-től függetlenül mozgó külföldi befektetők meglátnák benne a lehetőséget.
Közélet
Fontos