(A szerző mérnök-közgazdász, 2002-2010 között az MVM Felügyelő Bizottságának elnöke, 2015-2019 között az FGSZ igazgatóságának tagja. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A Lukoil kőolajának ukrán tranzitból történt kizárása egy megalapozatlan, minden valóságalapot nélkülöző állítás nyomán újra központi kérdéssé tette, hogy biztosítható-e az üzemanyagellátás, és hogyan alakulnak az árak, ha a Lukoil nem szállíthat a MOL-nak. 

Ezt egy lengyel kutató kijelentésének egy 444.hu cikk címében történt kiemelése alapozta meg, mely szerint „Heteken belül energiaár-robbanás és áramhiány jöhet Magyarországon, ha nem lesz megoldás a kieső orosz olajra” Ez is jól mutatja, hogy ha egy szakértő, vagy politikus a médiába szeretne bekerülni, akkor valami szenzációs  mondást kell tennie. Nem számít a kijelentésének valóságtartalma, nem kell az állítását alátámasztani, biztosan számíthat a közlésre. 

A szakértőt eredetileg a Politico című lap idézte, de a Lukoil tranzitból történő kizárására vonatkozó szenzációs következtetésének semmilyen alátámasztását nem adta. Az írásból az viszont kiderül, hogy egy ukrán képviselő szerint a tranzit korlátozásával Ukrajna szeretné csökkenteni Magyarország ellenállását a fegyverszállítások támogatásával és az ukrán EU-csatlakozással szemben.

A Politico nyomán más nyugati lapok/elemzők is foglalkoztak az üggyel, többnyire megmaradva az ellátásbiztonság kérdésénél és Magyarország orosz energiafüggőségének kritikájánál. Még a hitelminősítő FitchRatings kommentárja is azt emeli ki, hogy a Lukoil szállításának kiesése középtávon jelentősen befolyásolhatja a magyarországi és szlovákiai energiaellátást. Szerintük az orosz ellátás szélesebb körű és hosszabb távú megszakítása jelentős kockázatot jelenthet a finomítói műveletekre és az energiaellátásra.

Ha eltekintünk attól, hogy mit jelent a középtáv és a hosszútáv akkor, amikor 2025 végére be kell fejezni az orosz kőolajról történő 100 százalékos leválást lehetővé tevő fejlesztéseket, akkor már csak az a kérdés, hogy miért az ellátásbiztonsággal foglalkozik a cég? Miért nem amiatt aggódik, hogy a különadók miatt Hernádi Zsolt szerint a Mol esetében a magyarországi adózás előtti eredmény már nem elégséges a magyarországi adók befizetéséhez. 

A Lukoil-ügy nemzetközi sajtóban történő tálalása nyilvánvalóan politikai célzatú, és azt igyekszik demonstrálni, hogy Magyarország ragaszkodása az orosz energiabeszerzésekhez milyen súlyos kockázatot jelent. Erre utal az USA nagykövetségének Facebookon közzétett videója is.

De az ügy érdemén felüli tálalása és hazai utóélete nem árt a kormánynak, sőt elősegíti, hogy a belpolitikában ne a lényeges kérdésekkel szembesüljön.

Ne költségvetésről és az államadósság alakulásáról, az adóemelésekről, az inflációról kérdezzék, hanem – mint a legutóbbi kormányinfón – a Lukoil-ügy hatásáról és a kormánynak a probléma megoldása érdekében tett erőfeszítéseiről.  

A kormányinfón elhangzott nyilatkozatokat az összes sajtótermék lehozza, így aztán mindenki értesülhet róla, hogy: 

• A kormány hosszan foglalkozott a kérdéssel, és azt állapították meg, hogy Ukrajna azt a két országot zsarolja, amelyek következetesen állnak ki a béketárgyalások és a tűzszünet mellett.
• Ukrajna azt követeli Magyarországtól, hogy “hagyjunk fel a békepárti politikával”. 
• A magyar fél felkérte az Európai Bizottságot, hogy közvetítsen, de furcsa a brüsszeli késlekedés a magyar és a szlovák kérés kivizsgálására.
• Bár Gulyás miniszter nem tud arról, hogy Kijev egyeztetett előzetesen a lépésről Brüsszellel, de nem tekinti logikátlannak a felvetést.
• Magyarország az ellátásbiztonságát orosz olaj nélkül nem tudja biztosítani, Százhalombattán az orosz olajra álltak rá, nem lehet átállítani a finomítót egyik pillanatról a másikra.
• Ha a helyzet nem oldódik meg, üzemanyaghiány is lehet, de a probléma nem azonnali, szeptemberig kell megoldás. 
• Nem kizárható, hogy Ukrajna lépése érinti az üzemanyagárakat is, hiszen az alternatív beszerzés érintheti az árakat is, ám ezt egyelőre nem lehet megmondani.
• Európa gazdasági sikereinek egy része az olcsó orosz olajon alapult, az erről való lemondás szerintük hiba. Ám Magyarország és Szlovákia számára az EU biztosította a jogot, hogy orosz olajat vásároljon, és ezt most Ukrajna akadályozza meg.

Ezek az állítások nem a probléma érdeméről szólnak, hanem azt szolgálják, hogy erősítsék az ukrán- és EU-ellenességet, felidézzék a 2022-es üzemanyaghiány miatti lakossági félelmeket és magyarázatot adjon a kormány a magas üzemanyagárra. 

Nem szól a kormány arról, hogy miért ragaszkodik a Lukoil kőolajához, ha a hírek szerint nem csökken az orosz kőolaj behozatala? Segíti-e a Mol és JANAF tárgyalását az Adria vezeték kapacitásának bővítéséről? Hogy állnak azok fejlesztések, amelyek révén jövő év végére 100 százalékban le tudunk válni az orosz kőolajról? Mit jelent a külügyminiszternek az a kijelentése, hogy az ukrán döntés Magyarország és Szlovákia kőolajellátásának biztonságát hosszú távon erősen veszélyezteti, ha 2026-tól nem mentesülünk az orosz olajembargó alól? 

A külügyminiszter azt is bejelentette, hogy Magyarország mindaddig blokkolni fogja az Európai Békekeretből származó 6,5 milliárd forintos fegyverszállítási ellentételezés kifizetését Ukrajnának, amíg Kijev nem teszi újra lehetővé a Lukoil zavartalan kőolajszállítását Ukrajnán keresztül Magyarországra.

A hazai médiában a szakújságírók megmutatták, hogy a Lukoil-ügy körüli cirkusz vaklárma. Például a G7 írásából is kiderül, nem valószínű, hogy az orosz olajipari cég ukrajnai szankcionálása komoly gondokat okozna a hazai energiaellátásban, annak pedig semmi alapja nincs, hogy az olaj áramtermelésből való kiesése ellátási problémákat okozna. A Portfolió részletes elemzéséből az is látható, hogy nagyobb egyelőre a Lukoil-ügy füstje, mint a lángja. 

Szíjjártó Péter gyakran hivatkozik arra, hogy „az infrastrukturális helyzet és a fizikai valóság határozza meg, hogy honnan tud egy állam energiahordozókat vásárolni, márpedig hazánk ellátása jelenleg nem lenne lehetséges az orosz földgáz és kőolaj nélkül.” Matematikai kérdésnek tartja, hogy mentességet kért Magyarország az olajembargó alól, mert szerinte „ha nem kértünk volna, vagy nem kaptuk volna meg, fizikailag lehetetlen lenne ellátni az országot elegendő olajjal”. Továbbá szerinte „az Oroszországgal való energetikai együttműködés a garanciája Magyarország ellátásbiztonságának, és ez nem ideológiai-politikai kérdés, hanem a kőkemény fizikai valóság kérdése”.

Arról, hogy ez csak a különleges magyar-orosz viszonyt indokoló politikai szólam és az orosz olajembargó egyáltalán nem veszélyezteti hazánk üzemanyag/kőolajtermék ellátásának biztonságát itt írtam részletesen. 

Nézzük akkor a fizikai valóságot. Van-e másik olajszállító vezeték, amelyről biztosítható az ország kőolaj ellátása?  Régóta van ilyen vezeték, az Adria kőolajvezeték, amelynek kapacitása nominálisan elegendő a százhalombattai és a pozsonyi finomító ellátásához.  A pozsonyi finomító 5,1-5,8, a dunai finomító 6-6,4, összesen tehát 11,1-12,2 millió tonna REB (orosz) kőolajat dolgoz fel évenként. Az Adria kőolajvezetéken a Mol illetékes igazgatója szerint évi 11-12 millió tonna kőolaj szállítható Magyarországra, amely a vezetéküzemeltető JANAF beruházása révén tovább növelhető.

A könnyebb üzemvitel érdekében valószínűleg a vezeték egy szakaszán bővíteni kell az áteresztő képességet, amit Szijjártó Péter nyilatkozata szerint a horvátok vállaltak. Igaz ennek költségeiről a miniszter azt mondta, hogy 200 millió euróba kerülne, de a horvát kormányfő szerint ez 10 millió euróból néhány hónap alatt elvégezhető, és 15,6 millió tonnára növekedne a vezeték kapacitása.

A kőolajvezeték 128 kilométeres hazai és 9 kilométeres szlovák szakaszát 2015-ben kicserélték, és ezzel a pozsonyi finomítót elérő éves szállítókapacitást a korábbi 3,5 millió tonnáról közel 6 millióra növelték. „Rendkívül fontos lépés a Barátság I. kőolajvezeték felújítása Magyarország és Szlovákia, illetve az egész térség energiabiztonságának megteremtése szempontjából” – jelentette ki az átadáson Orbán Viktor kormányfő. A Mol illetékese pedig úgy fogalmazott, hogy: „Sikerült több lábra állítani a térség két fontos finomítóját (…) ezután, ha esik, ha fúj, Magyarországon és Szlovákiában mindig lesz kőolaj.”   

A Mol azért végezte el az adriai összeköttetést biztosító vezetékrendszer rekonstrukcióját és a pozsonyi ág kapacitásbővítését, mert a Krím elfoglalása után nyilvánvalóvá vált az orosz irányú kőolajszállítás kockázata. Sőt megkezdte a nem orosz kőolajok feldolgozását is a dunai finomítóban. Az EU orosz kőolaj embargójára vonatkozó döntése után pedig, mint az a vállalat éves jelentésében olvasható: „a kőolajellátási kockázat mérséklése érdekében a Csoport kidolgozta a kőolajdiverzifikációs stratégiáját; alternatív kőolaj típusok kerültek kiválasztásra, releváns beruházási projektek kerültek meghatározásra és megkezdésre.” Akit érdekel, hogy milyen tervszerűen dolgozik a Mol az orosz kőolajról történő leválás megvalósításán, az itt meghallgathat erről egy nagyon érdekes sok részletre kiterjedő beszélgetést, amelyben a Mol illetékes vezetői szólnak arról, hogy mi szükséges ehhez és hol tartanak, milyen változást hoz ez a cég életében.

A Lukoil-ügy már nem a költségvetési bevételek csökkenése miatt fontos, mert a 2022-es hordónkénti 29,5 dolláros, 2023-as 19,2 dolláros orosz olaj árelőny – amelynek 7,5 dollárt meghaladó részét extraprofit adóként elvonta a kormány – jelenleg 5-10 dollárra csökkent. De hasznos a kormánynak, mert a kormányzás lényeges kérdéseit háttérbe szorítja egy szimbolikus és a médiában már jól bevezetett ügy.

A kormány ezzel is demonstrálja az országot fenyegető külső veszélyek hatását és elszánt küzdelmét a magyar családok védelme érdekében, alátámasztja az Ukrajna honvédő háborújának akadályozását érintő lépéseit, indokolja a különleges orosz- magyar viszonyt. A kormány biztosan számíthat arra, hogy a médiában azok a nem kormánypárti szakértők kapnak hangot, akik az egyoldalú orosz függőségről és arról fognak beszélni, hogy a kormány semmit nem tett ennek megszüntetése érdekében. Holott már régen nem létezik Magyarország orosz energiafüggősége.

Amíg gazdasági újságírók nem számolnak, hanem a kormány álláspontját ismételve azt írják, hogy „az biztos, hogy az orosz import felének tartós kiesése nem kezelhető”, mert az Adria vezeték kapacitása nem elégséges a két finomító kiszolgálásához, vagy azért kárhoztatják a kormányt, mert „Orbán elaludta a magyar autósokat fenyegető olajválságot, amikor Kijevben és Moszkvában béketurnézott” addig a kormány a haszonélvezője a Lukoil-ügynek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet Adria barátság kőolajvezeték energia kőolaj Lukoil Mol olajvezeték Olvasson tovább a kategóriában