2022 nyara óta szinte folyamatosan csökken a havi alapú születésszám és a termékenységi ráta is, ami azt mutatja meg, hogy ha az adott időszak termékenységi adatai állandósulnának, akkor egy nő élete folyamán átlagosan hány gyereket szülne. A májusi születésszám történelmi mélypont közelébe került: havi alapon csak 2022 januárjában és idén áprilisban született ennél kevesebb gyerek. (Persze mivel a születések alakulásában elég nagy szezonalitás van, a hónapokat csak korlátozottan lehet összehasonlítani, de a lényegen, hogy nagyon alacsony a születések száma, ez sem változtat).

A termékenységi ráta idén január kivételével nem érte el az 1,4-et, ami nagyon messze van a 2021 szeptemberében regisztrált 1,8-as a havi alapú csúcsától, és még messzebb a miniszterelnök által 2030-ig célnak jelölt 2,1-es értéktől.

Egy kicsit hosszabb távon – az elmúlt két évtized trendjeit nézve – az látszik, hogy az élveszületések száma valamennyit ugyan csökkent, de éves szinten körülbelül 90-100 ezer körül mozgott. Ehhez képest a teljes termékenységi arányszám alakulásában jelentősebb volt a változás, az ugyanis a 2011-es 1,23-as mélypontjáról 2021-re 1,59-re nőtt, mielőtt tavaly és tavalyelőtt újra csökkenni kezdett volna.

A két adatsor mögött a meghatározó demográfiai trend a szülőképes korú nők számának csökkenése és az ő gyerekvállalási hajlandóságuk változása, magyarázta megkeresésünkre Tóth G. Csaba demográfus-közgazdász, a HUN-REN KRTK Közgazdaságtudományi Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa.

Az ebbe a csoportba tartozó nők száma 1990-től 2023-ig 2,3-ról 1,7 millióra csökkent, így a gyerekvállalással kapcsolatos viselkedés változatlansága mellett alapvetően csökken a gyerekszám. Ezt a csökkenést kompenzálta 2021 előtt a termékenység növekedése, tehát hogy kevesebb szülőképes pár több gyereket vállalt. Az elmúlt két évben ebben tapasztalható jelentősebb változás

– mondta.

Hogy a demográfiai folyamatok nem a kívánt irányba mennek, nem más, mint a korábbi családügyi miniszter, Novák Katalin ismerte el, amikor tavaly novemberben még köztársasági elnökként az általa életre hívott Demográfiai Kerekasztal alapító ülésén arról beszélt, hogy habár Magyarországon az elmúlt évtizedben családbarát fordulat történt, a

„demográfiai fordulatot még nem sikerült elérnünk”.

Időzítés, recesszió, kiszámíthatóság

De mi történt az elmúlt két évben, ami miatt a sokáig javuló hazai termékenységi ráta újra csökkenni kezdett? Tóth G. Csaba három okot is említett, amelyek szerinte mind jelentős hatással lehettek a teljes termékenységi arányszám csökkenésére az elmúlt években.

A demográfus szerint ennek a mutatószámnak az értelmezése szempontjából fontos látni, hogy a termékenységi ráta rövid távon viszonylag nagy kilengésekre képes, miközben a termékenység hosszabb távú trendjei csak elég lassan változnak. A termékenységi rátát rövid távon „rángathatja” a gyerekvállalás előrehozása vagy elhalasztása is, és az elmúlt időszakban mindkét hatás fontos lehetett.

Biztosak ugyan nem lehetünk benne, de például a támogatások feltételének számító házasságkötések alakulása alapján is feltételezhetjük, hogy a járvány előtt bevezetett családpolitikai intézkedések miatt sok előrehozott gyerekvállalás volt. Ezek hiányát is látjuk az elmúlt időszakban

– mondta.

Az előrehozott születések utáni időszak ráadásul részben egybeeshetett egy olyan időszakkal, amikor pedig inkább a halasztás volt jellemző. A demográfiai szakirodalom szerint a 2008-as gazdasági válságot követően jellemző volt a gyerekvállalás halasztása a rossz gazdasági helyzet miatt, és a tavalyi recesszió és reálbércsökkenés vélhetően szintén nem kedvezett a gyerekvállalási kedvnek.

Mindezek mellett pedig a kiszámíthatóság, illetve annak hiánya lehetett az, ami még hatással lehetett a ráta csökkenésére az elmúlt években. Tóth G. Csaba szerint az elmúlt években a demográfiai kutatások alapján ez egyre fontosabb tényezőnek látszik a gyerekvállalással kapcsolatos döntéseknél, és az elmúlt évek történései, a járvány, a rossz gazdasági helyzet, a közeli háború és a családtámogatási rendszer átalakítása erősítette a kiszámíthatatlanság érzését a gyerekvállalást mérlegelő párokban Magyarországon.

Mivel a visszaesést részben egyszeri hatások okozhatták – mint amilyen a recesszió vagy az említett válságok, de a gyerekvállalás időzítése is fontos lehetett -, nehéz előrejelezni, hogy a gazdasági helyzet javulása és további válságok elkerülése esetén meddig nőhet a termékenységi ráta, amennyiben újra növekedni kezd majd. Tóth G. Csaba és Obádovics Csilla egy 2021-es tanulmányban arra jutottak, hogy az alapforgatókönyv szerint 2050-ig Magyarország népessége 8,5 millió főre csökken, és ez a szám még abban az esetben is mindösszesen 8,8 millió lenne, ha a következő időszakban 1,85-re emelkedne a termékenységi ráta.

„A közeljövőben enyhébb növekedést el tudok képzelni, de nagyon jelentős változásra nem lehet számítani” – mondta erről a demográfus. A kormány 2,1-es célja kapcsán pedig azt is megjegyezte, hogy számításaik szerint a szülőképes korú nők és párok számának csökkenése miatt ez nem lenne elég a népesség stabilizálására. Ez ugyanis csak 2,5-ös rátánál lenne biztosított.

Arra a felvetésre, hogy ha a 2010-es években a ráta itthon uniós mértékben is kiemelkedően nőtt, akkor nem számíthatunk-e mégis nagyobb növekedésre, Tóth G. Csaba elmondta, ez a növekedés jelentős részben annak volt betudható, hogy a rendszerváltást követő két évtizedben jelentősen emelkedett a nők szüléskori átlagos életkora, ami automatikusan a ráta csökkenésével járt együtt. Miután a 2010-es években ez a folyamat nagyjából véget ért, automatikusan megemelkedett a termékenységi ráta^*Ez úgy érthető meg a legkönnyebben, ha elképzeljük, hogy egy társadalomban minden nő 26 évesen és csak akkor szül egy gyermeket, ebben az esetben minden évben 1 a termékenységi ráta. Viszont, ha valami miatt ez az egyik évről a másikra kitolódik egy évvel, akkor az első évben, amikor a 26 évesek (már) nem szülnek gyereket, de a 27 évesek sem, mert ők az előző évben szültek, akkor 0 gyerek születik és ennyi lesz a termékenységi ráta. A következő évben viszont visszaáll 1-re a mutató értéke. Ebben az esetben tehát megfigyelhető előbb egy csökkenés, aztán egy emelkedés az éves termékenységi rátában, miközben valójában a reprodukciós időszak végére minden nőnek változatlanul egy gyermeke születik. Hasonló folyamat játszódott le hazánkban és sok más országban is..

A lassan mozduló tankerhajó

A demográfus azt is megemlítette, hogy a befejezett termékenységi ráta, amely azt mutatja meg, hogy az egyes években született nők átlagosan hány gyereket szülnek 45 éves korukig, számításai szerint a hatvanas évek elejétől kezdve egyenletesen csökken. Az látszik, hogy amíg az 1966-ban született nők átlagos gyerekszáma még 1,95 volt, az 1976-ban születetteké már csak 1,66. Ennek a mutatónak az előnye, hogy a teljes termékenységi arányszámmal ellentétben a rövid távú hatások nem torzítják, ezért a hosszú távú trendeket jobban írja le.

A kilátások szempontjából az is érdekes, hogy milyen hatása lesz annak, hogy a kormány több családpolitikai intézkedés, mint például a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) vagy a babaváró hitel esetében szűkítette a potenciális igénybe vevők körét. Az elmúlt években több, a családpolitikai intézkedések demográfiai hatásaival foglalkozó kutatás is megerősítette, hogy az ilyen intézkedések (természetesen nem a szűkítésük) pozitív hatással lehetnek a termékenységre.

Spéder Zsolt és Murinkó Lívia 2022-ben megjelent tanulmánya például az 1985 és 2016 közötti időszak vizsgálata alapján arra jutott, hogy adókedvezményekkel lehet növelni a harmadik gyerek megszületésének valószínűségét, és hogy a hosszú távon kiszámíthatóan rendelkezésre álló családpolitikai konstrukciók sikeresebbek lehetnek. Szabó-Morvai Ágnes és Bördős Katalin a 2000 és 2015 közti családpolitikai intézkedéseket elemező, szintén 2022-es tanulmánya pedig arra jutott, hogy a hazai családpolitikai intézkedések „enyhén pozitív” hatással voltak a termékenységre.

Tóth G. Csaba szerint a nemzetközi és a hazai szakirodalom alapján viszont az is egyre inkább látszik, hogy a családpolitikától sem érdemes csodát várni. Ő ez alapján a hazai családpolitikai intézkedések közelmúltbeli szűkítésétől sem vár jelentős hatásokat.

A demográfiai folyamatok nagy része tankerhajóhoz hasonlítható: nagy tehetetlenséggel rendelkeznek és nagyon lassan mozdulnak

– mondta, hozzátéve, hogy a népességcsökkenés a világ jelentős részét érintő trend lett, és a világban sehol nem jöttek még rá a csodaszerre, amivel a trendet vissza lehetne fordítani.

Ez alól pedig Magyarország sem jelent kivételt.

„A 2010-es években a skandináv országokban nőtt a termékenységi ráta, és erről aztán sok tudományos cikk született azzal a következtetéssel, hogy az apák bevonása a gyereknevelésbe, a férfi-női szerepek közötti különbségek csökkentése milyen hatékony. A 2010-es évek végére viszont a ráta ezekben az országokban is csökkenni kezdett” – mondta, megjegyezve, hogy ettől függetlenül valószínűleg a gyerekneveléssel és háztartással kapcsolatos feladatok egyenlőbb eloszlása fontos előfeltétele a ráta növelésének.

A szakirodalom szerint a foglalkoztatás, a megélhetés, a lakhatás kulcsfontosságú, amihez hozzájön a már említett kiszámíthatóság is. De a demográfus szerint a társadalmi normák szerepe sem elhanyagolható, megemlítve, hogy annak is nagyon erős hosszú távú hatása lehet a családtervezési elképzelésekben, ha egy egész ország szocializálódik például egy- vagy kétgyerekes családokban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkElkerülhetetlen a magyar társadalom elöregedése, az optimista forgatókönyv számai is rendkívül szomorúak2050-re mintegy másfélszer annyi időskorú jut majd egy aktív korúra, mint most.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet családpolitika családtámogatás demográfia születésszám teljes termékenységi arányszám Olvasson tovább a kategóriában