Orbán Viktor miniszterelnök tavaly a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján arról beszélt, hogy a következő egy-két évben 500 ezer új munkavállalóra van szükség itthon, és ezt az 500 ezer új munkahelyet elsődlegesen „belső tartalékokból” tervezik betölteni. 

Sokáig nem volt teljesen tiszta, hogy ezt a célt a kormány hogyan érné el, de pár hónappal Orbán beszédét követően már megjelent a kormányzati kommunikációban, hogy az ún. potenciális munkaerő-tartalékba tartozó 300 ezer ember aktivizálása lenne erre a megoldás, különösen a 25 év alattiak és az 55 év felettiek körében. Ez az szám aztán már Orbán február közepi évértékelő beszédében is elhangzott, nem sokkal később pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium azt is bejelentette, hogy tavasszal több program is indul uniós pénzből a foglalkoztatás bővítésére. 

Ezek közül a legnagyobb összegű az áprilistól 200 milliárd forintos kerettel induló Ifjúsági Garancia Plusz program lesz, amely a 30 év alatti fiatalok elhelyezkedését segíti majd. A minisztérium közleménye szerint a kormány arra számít, hogy a programon keresztül összesen 84 ezer álláskereső, vagy inaktív fiatal munkaerőpiaci beilleszkedése valósulhat meg, amelyben kiemelt fókuszt kapnak a hátrányos helyzetűek. Ehhez a program keretében képzésekkel, bértámogatással, és mobilitási támogatásokkal terveznek majd hozzájárulni. Ebben a cikkben szakértőkkel jártuk körül, hogy milyen eredményei voltak itthon az Ifjúsági Garancia Plusz program elődjének, és ez alapján azt is megpróbáltuk beazonosítani, hogy milyen kihívásokra kell választ adnia az új programnak.

Ez a program ugyanis nem csak azért aktuális, mert a kormány újabban 500 ezer új betöltött munkahelyet szeretne a gazdaságban. A munkanélküliekből és inaktívakból álló potenciális munkaerő-tartalékba ugyanis még tavaly is kb. 300 ezer ember tartozott, és habár ez a szám már jelentősen lecsökkent a 2010-es évek eleji 800 ezer körüliről, az elmúlt években a gazdasági nehézségek miatt egy ideig magasabb volt, mint 2019-et megelőzően. Lényegében tehát tavalyra tértünk ilyen szempontból vissza oda, ahol a covid előtt voltunk, és a 300 ezer fő munkaerőpiaci integrációja önmagában is fontos kihívást jelent.

A munkaerő-tartalékba tartozók összetételében viszont volt egy fontos változás, mégpedig az, hogy a kormány által megcélzott két csoport közül tavaly az egyikben, a 25 év alattiakéban kb. 6 ezer fővel kevesebben voltak, mint 2019-ben. Tavaly így is volt viszont csaknem 56 ezer olyan 25 év alatti, akire a kormány úgy tekint, hogy potenciálisan munkába állítható (erre nem áll rendelkezésre nyilvános adat, de a korában említett 84 ezres szám vélhetően a 26 és 30 év köztiekkel együtt jön ki). Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter nemrég egy konferencián külön kiemelte, hogy a 15-24 éves korosztály foglalkoztatási rátájában a hazai adat rosszabb az uniós átlagnál, azért azt javítani akarják.

A 25 év alattiak körében a munkanélküliségi ráta 2010 első negyedéve és 2023 utolsó negyedéve között csaknem 27 százalékról 15 százalék alá csökkent. A munkaerő-tartalékba tartozó fiatalok jelentős része munkanélküli volt, egész pontosan 46 ezren voltak ők a tavalyi év végén. A számok és arányok csökkenéséhez jelentős részben járult hozzá a 2010-es évek második felének nagy munkaerőpiaci felfutása, abban az időszakban, amikor kialakult a mai napig is jellemző munkaerőhiány. 

Fókuszban a fiatalok

Emelett ugyanakkor uniós pénzből megvalósuló állami programok is hozzájárultak, hogy több fiatal tudott munkába állni. Ezek között az egyik legfontosabb a hamarosan induló Ifjúsági Garancia Plusz elődje, a 2015-ben indult, uniós finanszírozású Ifjúsági Garancia program volt, amely más uniós tagállamokban is megvalósult. Ebben a 2019 végéig csaknem 95 ezren vettek részt a 2014 és 2020 közti jelentősebb munkaerőpiaci programok értékelő jelentése szerint, amelyet a Kopint-Tárki Zrt. készített minisztériumi megbízás alapján.

A program garantálta, hogy a 25 év alatti munkakeresők hat – később négy – hónapon belül vagy számukra releváns állásajánlatot vagy képzési lehetőséget kapjanak a Foglalkoztatási Szolgálattól, és az így szervezett állásokban a foglalkoztatók bértámogatást is kaptak. 2022-től kezdve a programot a 26 és 30 év közti korcsoportra is kiterjesztették.

Ahogy azt az értékelő jelentés is megjegyzi, a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok munkaerőpiaci integrációja általánosságban nem könnyű feladat. Ezen belül is különösen nehéz a tartósan munkanélküli és hátrányos helyzetű fiatalok bevonása. A jelentés szerint az eleve jobb munkaerőpiaci helyzetű fiatalokat könnyebben lehetett bevonni a programba, és a hátrányos helyzetű, nehezebben elérhető fiatalok nagyobb eséllyel maradtak ki belőle.

A program tanulságai között a jelentés kiemeli, hogy habár a hátrányos helyzetű fiatalok kiemelt figyelmet kaptak, a marginalizálódott, korai iskolaelhagyók szegmensét, akik jellemzően inaktívak, korlátozottan sikerült elérni. Mindez azért is fontos, mert a program folytatásában a könnyebben integrálható potenciális résztvevők fogyásával egyre inkább ezt a csoportot kellene majd elérni.

A programmal foglalkozó elemzések és kutatók szerint a program legjelentősebb eredménye, hogy ráirányította a figyelmet erre a korosztályra. „Kicsit strukturáltabbá vált a gondolkodás a fiatalok segítéséről, több eszköz vált elérhetővé, és még a hiányosságok ellenére is biztos, hogy több hátrányos helyzetű kapott segítséget ahhoz képest, mintha nem indult volna el ez a program” – mondta Csillag Márton közgazdász.

A Budapest Intézet vezető kutatója szerzőtársaival egy tavaly megjelent kutatásukban az Ifjúsági Garancia keretén belül elérhető 90 napos munkatapasztalat-szerzési programot vizsgálták részletesebben. Mivel más bértámogatási programokhoz képest ennél nem volt elvárás a munkaadóval szemben, hogy a támogatott időszakot követően a résztvevőket tovább foglalkoztassa, ez nagyon népszerű programnak számított. 

A leginkább rászorulókhoz nem jutott el a segítség

A munkaadó számára a hozzáadott érték az volt, hogy kockázat nélkül próbálhatta ki a fiatal munkavállalókat, a munkavállalók számára pedig a fizetés mellett azért érte meg a részvétel, mert így bizonyíthatták, hogy tudnak teljesíteni a munkahelyen.

A program az alacsony és magasabb iskolai végzettségűek foglalkoztatottságát is növelte, de relatíve hatásosabb volt az alacsony végzettségűek körében

– mondta Csillag. A résztvevők iskolai kompetenciamérési eredményeit is vizsgálva pedig azt találták, hogy leginkább az alacsony képzettségű, de jobb kompetenciájú résztvevők jártak jól a három hónapos lehetőséggel.

Az ugyanakkor ebből a tanulmányból is kiderült, hogy kevésbé képzett, hátrányos helyzetű, inaktív fiatalokat alig sikerült megszólítani és a programba beléptetni. Csillag szerint ehhez az is hozzájárult, hogy a program teljesítményindikátorai sem abban tették érdekeltté a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatot, hogy több hátrányos helyzetűt vonjanak be. A program értékelésénél a résztvevők abszolút száma mellett ugyanis az számított, hogy hat hónappal a program vége után hány százalékuk dolgozott. Emiatt a könnyebben integrálható fiatalok bevonása esetén nagyobb volt sikeresség esélye.

Az uniós programban a tagállamok dönthették el, hogy a forrásokból mennyit költenek a fiatalokat munkára felkészítő első négy hónapra, és mennyit  második szakaszra, azaz a bértámogatásra vagy képzésekre. Magyarországon az első szakasz gyakorlatilag hiányzott, ez pedig szintén az eleve jobb helyzetben lévő fiataloknak kedvezett.

A hátrányos helyzetű fiatalok integrációját mentorok segítették, de erőforrások híján nekik nem az volt a szerepük, hogy kiegészítő szolgáltatásokat (például készségfejlesztés, pszichológiai tanácsadás) keressenek a mentoráltnak, hanem hogy motiválják őket. Például, hogy ne hagyják ott a munkahelyüket vagy a képzésüket, vagy hogy a felmerülő kisebb problémákat oldják meg. „Mindez nem jelenti azt, hogy ne lett volna fontos a mentorok munkája, de sok esetben több segítségre is szükség lett volna” – mondta erről Csillag Márton, aki szerint ugyanakkor a program folytatásában kihívást jelenthet majd, hogy a munkaügyi ellátó rendszerben nincs elég ember, akit pályaválasztási tanácsadóként, mentorként lehetne foglalkoztatni.

Többre lesz szükség a folytatásban

Habár a kormányzat most kifejezetten sokat beszél a 25 év alattiakról, az új programban is szerepelnek majd a 25 és 30 év közöttiek is. 2021-ben ebben a korcsoportban valamivel több mint 12 százalék volt a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevők aránya. A korcsoport annyiban speciális, hogy az átlagosnál többen voltak közöttük a tartósan munkanélküliek és a gyereket nevelők, mint a fiatalabb korcsoportokban. Jellemző rájuk az alacsony iskolai végzettség, és jelentősen többen élnek közülük vidéki településeken, elmaradott régiókban, mint városokban.

Ők már az oktatástól és a munkaerőpiactól is nagyon messze kerültek, ezért az intergrációjuk is komplex megoldásokat igényel

– mondta Koltai Luca, a HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ elemzési igazgatója, aki az elmúlt években a Lost Millennials nevű kutatási projekt keretében foglalkozott a 25 évesnél idősebb foglalkoztatásban, oktatásban részt nem vevőkkel.

Koltai szerint ebben a korcsoportban is igaz, hogy az Ifjúsági Garancia programnak eddig nehezen ment a leginkább rászoruló csoportok segítése. “Volt forrás és eszköz erre a célra az elmúlt időszakban, és ebben a korcsoportban is nőtt a foglalkoztatottak aránya, de van egy csoport, aki tartósan kiszorult a munkaerőpiacról. Az ő integrációjukhoz nem elengedőek a munkaerőpiaci eszközök önmagukban, ezeket sok esetben szociális, képzési, vagy akár pszichológiai szolgáltatásokkal kell kiegészíteni” – mondta.

A 25 és 30 év közötti foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevők körében jelentősen több a nő, mint a férfi. Ennek több oka is lehet, de az egyik fontos ok, hogy közülük sok nő nevel gyereket. Koltai szerint ezért a nők további integrációjának érdekében olyan intézkedéseket lenne célszerű megvalósítani, amelyek figyelembe veszik az ő specifikus igényeiket. A gyerekes szülők integrációját pedig kifejezetten a gyermekgondozási ellátások hozzáférhetőségének növelése tudná elősegíteni.

Mivel általában is csökkent a potenciálisan bevonható fiatalok száma, és akik maradtak, nehezebben bevonhatóak, Koltai szerint a program folytatásában célszerű lesz nagyobb hangsúlyt fektetni az elérésre és a bevonásra, és arra is, hogy nehéz helyzetű fiatalokat benn tudják tartani a szolgáltatásokban.

A munkaerőpiaci előrejelzések szerint a következő időszakban a cégek toborzási kedve nem enyhül majd, a népességcsökkenés miatt pedig évente tízezrek kerülnek ki a munkaerőpiacról. Ezért a következő években nem számíthatunk a munkaerőhiány megszűnésére, a kereslet tehát adott lesz. A kihívást az jelenti majd, hogy az új programok mennyiben tudnak majd megoldást találni a szakértők által említett problémákra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKi az a 300 ezer magyar, akit a kormány még munkára akar fogni?A dolgozni képes és szándékozó, de munkanélküli csoportok aktivizálására szánja a kormány az uniós források jelentős részét, kérdés, előrukkol-e újdonságokkal a korábbi intézkedésekhez képest.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet fiatalok foglalkoztatottsága foglalkoztatottság ifjúsági garancia ifjúsági garancia plusz munkaerő-tartalék munkaerőpiac NEET fiatalok Olvasson tovább a kategóriában