Azonnal ki kell vezetni az ársapkákat, a kormány válságkezelési stratégiája helytelen – mondta Matolcsy György az Országgyűlés gazdasági bizottsága előtt. A jegybankelnök korábban is többször bírálta a kormányt, de annyira éles kritikát még soha nem fogalmazott meg nyilvánosan, mint most hétfőn. A MNB elnöke, miközben elárulta, hogy
a kormány jövőre „igen jelentős" külföldi hitelfelvételt tervez,
alapjaiban támadta a 2021 utáni magyar kormányzati gazdaságpolitikát, egyebek mellett arról beszélt a kormánypárti és ellenzéki képviselők előtt, hogy
Matolcsy az inflációt illetően is határozottan megkérdőjelezte a kormánykommunikáció téziseit:
Magyarország az egyetlen ország, amely több benzint és gázolajat fogyaszt, mint az energiaválság előtt
– hangsúlyozta Matolcsy György. A jegybankelnök a kizárólag külső tényezők okolása helyett arról beszélt, hogy „sok szempontból a saját döntéseink miatt vagyunk bajban”, ezek miatt jutottunk válságközeli helyzetbe. „2010 után nem hoztuk meg a jó döntéseket, 2021 után rossz döntéseket hozott a kormány” – mondta.
Előbbiek között a megújuló energiaforrásokra való robusztusabb átállás elmaradását említette, azt hangsúlyozva, hogy az akkor általa vezetett NGM (Matolcsy György 2013-ig volt nemzetgazdasági miniszter, ekkor nevezték ki az MNB elnökévé) előterjesztését a kormány nem fogadta el.
A közvetlen problémát Matolcsy szerint a 2021 utáni költségvetési egyensúlytalanság okozta: a tavalyi és az idei magas költségvetési hiány. Mint hangsúlyozta, megbomlott a kormány és a jegybank gazdaságpolitikai összhangja, hiába figyelmeztette az MNB a kormányt többször is, hogy helytelen a válságkezelési politika. „Helytelen, mert halat próbál adni háló helyett. Árstopokkal, kamatstoppal, kamatplafonnal működik. Ez teljes mértékben ellentétes a közgazdaság törvényeivel.”
A szocializmusba nem érdemes visszamenni. Az árstopokról meg a mindenfajta hasonló, jónak tűnő ötletekről a szocializmusban kiderült, hogy nem működnek. Összeomlott a rendszer… Azonnal ki kell vezetni mindenféle ársapkát.
A viszonylagos pozitívumok közül az MNB elnöke azt emelte ki, hogy
Matolcsy szerint ha Magyarország „nem hajt végre kétharmados gazdaságpolitikai fordulatot, akkor elveszíti az évtizedet, stagnálás, stagfláció következik. Ez most még visszafordítható, jövőre már nem.” Ezért
a Magyar Nemzeti Bank kéri, követeli azt, hogy a magyar kormány térjen vissza az egyensúlyok helyreállításának útjára.
A kormány részéről Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára a kritikát azzal intézte el, hogy az az MNB függetlenségének bizonyítéka. Egy Facebook-posztban aztán Varga Mihály pénzügyminiszter adott diplomatikus választ: „A jegybank elnökének igaza van abban, hogy baj van, de a baj mindenkit érint: a magas energiaárak egész Európában recesszió felé viszik a gazdaságokat.” (Hacsak nem tekintjük azt is a kormányzati reakció részének, hogy mai, szerző nélküli cikkében a jobboldali sajtóbirodalomhoz tartozó Világgazdaság arról írt, hogy személyes sérelem áll Matolcsy kritikája mögött. Frissítés: nem sokkal cikkünk megjelenése után az MNB közleményben cáfolta a vg.hu állításait, és helyreigazítást kért a laptól.)
Matolcsy György a 2019-ben megkezdett második jegybankelnöki ciklusában gyakrabban bírálja nyilvánosan a kormányt, mint korábban, és a kritikák 2021 óta egyre erőteljesebbek.
Ennek idáig az volt a szokásos formája, hogy kritikái vagy miniszteri szinten fogalmazódtak meg, vagy ha általánosabb szinten bírált, akkor sem utalt soha Orbán Viktor személyére, a miniszterelnököt még akkor is mély egyetértéséről biztosította, amikor az elmulasztott gazdaságpolitikai lehetőségekről beszélt. Ennyiben újszerű volt, hogy Matolcsy ezúttal Orbán egyik kommunikációs panelként azóta is sokat használt kijelentését is támadta: „Aki azt mondja, hogy lokális kivétel lehetünk, az is téved” – mondta annak kapcsán, hogy ugyanolyan illúzió azt hinni, hogy az energiaválság nem fog begyűrűzni, mint a hetvenes években volt. (Vagy hogy elkerülheti hazánkat egy európai recesszió, ahogyan arról Szijjártó Péter külgazdasági miniszter szeret beszélni.)
A köztudomás szerint Orbán bizalmát évtizedek óta élvező Matolcsynak (1999-től miniszterelnöki főtanácsadó, 2000-től 2002-ig, majd 2010 és 2013 között gazdasági miniszter), elsősorban miniszteri utódjával, a pénzügyi tárcát vezető Varga Mihállyal van régi személyes konfliktusa, akinek az utóbbi három évben többször nyilvánosan is beszólt. Kettejük között a sajtó először a 2014-es bankszanálási törvény kapcsán tudott nézeteltérésről, de sokan beszéltek arról, hogy a színfalak mögött amúgy is állandó volt a rivalizálás a gazdaságpolitika legbefolyásosabb szereplője címért a két döntéshozó között.
2019 márciusában Matolcsy újabb hat évre MNB-elnök lett. Fél évvel később a Növekedés.hu-n ment neki Vargának.
Miért is ne lehetne kétségbe vonni egy pénzügyminiszter szavait, ha ellentmondanak a nemzet vágyainak és a hivatalban lévő kormány terveinek?
– írta akkor, ami a kormánypárti nyilvánosságban szokatlanul éles személyes támadásnak számított. Akkori kritikáját ma már biztosan nem ismételné meg: azt kifogásolta, hogy a pénzügyminiszter szerinte túl pesszimista a magyar növekedési kilátásokkal kapcsolatban, és azt hiszi, vége van „a magyar aranykornak”. „Jó hírem van: nincs vége, még évtizedekig tart, és a végén sikeresen felzárkózunk a nyugati fejlettséghez és életminőséghez” – üzente akkor optimistán Matolcsy.
Varga ekkor a konkrét MNB-s árfolyamcélt és a stabil árfolyam-politikát hiányolta, míg Matolcsy a korábbi évekhez hasonlóan a merészebb élénkítés híve volt. A jegybank vezetője a világjárvány alatt is növekedést várt, még akkor is, amivel ezzel már egyedül volt a magyar gazdaságban.
A Pénzügyminisztériummal való csörték miatt bukhatott 2020 májusában Nagy Márton MNB-alelnök, a jegybank addigi erős embere, jelenlegi gazdaságfejlesztési miniszter is. Őt Matolcsy a nyilvánosság számára váratlanul mondatta le, a legjellemzőbb értelmezés szerint azért, mert nem képviselte kellő eréllyel főnöke elképzeléseit, és többször különvéleményt fogalmazott meg vele szemben.
A vizionárius alkatnak számító MNB-elnök az elmúlt időszakban számos, a klasszikus jegybanki hatáskörökön kívül eső területen fogalmazott meg javaslatokat, és közben egyre többször bírálta a kormány politikáját is.
„Teljes versenyképességi fordulat szükséges” – mondta visszatérően, és a munkahelyteremtés, az állami beruházások felpörgetése mellett minél gyorsabb strukturális reformokat sürgetett az egészségügytől a nyugdíjrendszeren és a hitelgarancia-vállalásokon át a lakáspolitikáig.
Ő dobta be az Orbán által is kedvelt „kanyarban előzünk” szlogent, az EU-átlagnál jelentősen gyorsabb poszt-Covid növekedést leginkább az MNB növekedési hitelprogramjától és államkötvény-programjától remélte. Matolcsy már a 2010-es évek gazdasági eredményeit is jelentős részben a jegybank „növekedési fordulatának” tulajdonította, a járvány utáni válságkezelésben pedig már az érdemek javát a jegybanknak tulajdonította. „Az MNB programjai nélkül ma 9 százalékkal lenne kisebb a magyar GDP” – állította, miközben a kormányzati járványkezelést bírálta:
Csak a hitelállomány bővülése miatt nem omlott össze 2020-ban a magyar gazdaság. Ha nem működött volna példásan a magyar pénzügyi rendszer, akkor az egyik legrosszabb gazdasági válságkezelést könyvelhette volna el Magyarország az Európai Unión belül.
A laza monetáris politikája miatt az elmúlt években sokat kritizált MNB elnöke 2021 első felében még csak átmeneti áremelkedésekről beszélt, ekkor még azt prognosztizálta, hogy 2022-ben mindössze három százalékos infláció lesz. Nem sokkal később azonban, a kormány által benyújtott választási költségvetési tervezet kapcsán már arra figyelmeztetett, hogy az inflációt gerjeszt ahelyett, hogy az egyensúlyi pályára való visszaállást segítené. Hiába engedi meg a járvány miatt az EU a három százalék feletti hiánycélt, hangsúlyozta, ezzel jelentősen nő az ország kitettsége a pénzügyi támadásokkal szemben. Azt javasolta, hogy a GDP-arányosan 5,9 százalékosra tervezett államháztartási hiányt 3 százalék közelébe vágják vissza. „A 2022-es költségvetés kiindulópontjai hibásak, ezért ezekre nem épülhet jó büdzsé” – fogalmazott.
Ezzel párhuzamosan vált visszamenőleg is határozottabbá Matolcsy kritikája az elmúlt évek gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Bár úgy ítélte meg, hogy a 2010-es évek a magyar gazdaság számára „a Trianon utáni száz év legsikeresebb időszaka” volt, egyre erősebben kezdte kommunikálni, hogy a magyar teljesítmény elmaradt a baltiak, a lengyelek és a románok lendületétől. „Ennek döntő okai az állami működés hiányosságai, kiemelten a kormányzati működés gyengeségei” – írta a Magyar Nemzetben a választások előtt havi rendszerességgel megjelenő cikkei egyikében.
Az elmúlt évek extenzív fejlesztése helyett a „fenntartható felzárkózás” jegyében a magyar gazdaság tudásintenzív irányba való fordulatát sürgette, mert bírálata szerint
az állam „vasba és betonba”, nem pedig képességekbe, intézményekbe és agyakba fektet.
Amellett, hogy Matolcsy az olcsó magyar munkaerő befektetővonzó képességével szemben most már visszatérően másik fejlesztési pályát szorgalmaz, az elmúlt egy évben az inflációellenes, szigorúbb monetáris politika szószólója lett – ez sokak szemében éles váltás a korábbi politikájához képest.
„Évtizedünk sikerének vagy kudarcának kulcsa az infláció megfékezése. Végül ettől függ az összes többi pénzügyi egyensúly a költségvetéstől az államadósságig, a folyó fizetési mérlegtől a jegybanki mérlegig” – írta januárban, már a választási kiköltekezés időszakában, az infláció elleni harcot a kívánt termelékenységi fordulat témájával kapcsolva össze.
Májusban, a kormányalakítás napján publikálta az MNB a Fenntartható Egyensúly és Felzárkózás címet kapó 144 pontos programját. „Most dől el, az új kormány mit ajánl majd nekünk” – emelte ki ekkor Matolcsy, hozzátéve, hogy az is most válik el, megnyerjük-e a következő évtizedet”.
A korábbi sikerképlet felbomlott. Megmaradt ugyan a növekedés, de nincs egyensúly
– fogalmazott.
Azóta sem most először fejt ki határozott kritikát. Szeptemberben a közgazdász-vándorgyűlés nyitóelőadásán beszélt arról, hogy nem nagyon látható a felzárkózási fordulat és az egyensúly a költségvetésben, és a lenygelektől való egyre erősebb elszakadást emelte ki: míg Lengyelországban tavaly két százalék alatti volt a költségvetési hiány, Magyarországon a GDP arányában 6,8 százalékos.
A választások előtt a jegybankelnök többször is kormánystruktúra-változást, a Varga vezette Pénzügyminisztériummal szembeni ellensúly létesítését, önálló gazdaságpolitikai központot szorgalmazott – szerinte „csak így kerülhetjük el a közepes jövedelmi csapdába*Amikor egy ország a gyors fejlődést követően megreked egy közepes fejlettségi szinten, képtelen fejlett országgá válni. történő beragadást”. Ezt mostanra tulajdonképpen megkapta: Palkovics lemondásával megszűnt az ITM, az addig tárca nélküli miniszter Nagy Márton pedig önálló gazdaságfejlesztési tárcát kapva megerősödve került ki az ötödik Orbán-kormány első átalakulásából.
Nagy Márton látványos megerősödésével ugyanakkor Matolcsynak már két személyes konfliktusa van meghatározó kormánytagokkal. Ennek friss eredménye, hogy november végén Nagy Matolcsyval nyíltan szembemenve bizonyos körben levitte az MNB által korábban az inflációs célt szem előtt tartva megemelt kamatokat – ez volt az egyik intézkedés, amit a jegybankelnök hétfőn az árstopok mellett a közgazdaságtan törvényeivel teljesen szembemenő lépésnek titulált, és az azonnali visszavonását követelte. Matolcsy György így most a hagyományos jegybanki célokkal ugyan korábban nem látott összhangban, de a kormánnyal egyre inkább szembekerülve jelenik meg a nyilvánosságban, miközben a magyar infláció éppen 26 éve nem látott magasságban jár.
Közélet
Fontos