Amikor nemrég, április végén hivatalosan is kiderült, hogy a jelentkező diákok közül ki melyik középiskolába jutott be, ismét véget ért egy hosszadalmas, és sokak számára kimerítő folyamat. A középiskolai felvételi a szülőknek és a gyerekeknek sem könnyű, gyakran az egész iskolaévet átölelő feladat. A szülők számára messze nem csak a közös tanulás vagy a különórák megszervezése (nem mellesleg kifizetése) a kihívás, hanem egy elképesztően bonyolult és komoly szervezési, bürokráciaismereti és utánjárási készségeket, illetve sok szabadidő feláldozását megkövetelő feladat.

Közismert, hogy az általános iskola lényegében nem készíti fel a tanulót a felvételi speciális követelményeire, a jelentkezés és a felvételi eljárása, lebonyolítása pedig soklépcsős, bonyolult folyamat, amely gyakran próbára teszi a résztvevők idegrendszerét.

Ebben a cikkben bemutatjuk:

1. Miért nehéz a középiskola választás és a jelentkezés
2. Hogyan tereli az állam egyre inkább az egyházi és magán oktatás felé a diákokat
3. Mennyire nehéz lett különösen a fővárosban egy állami gimnáziumba bejutni
4. A pótfelvételi során milyen nehézségekkel kell megküzdeni

Bár a Fidesz-kormány 18-ról 16 évre csökkentette a tankötelezettséget, a középiskola részben még így is a kötelező közoktatás része maradt. Eleve felmerülhet a kérdés, hogy ha kötelező egy középiskolát legalább elkezdeni, akkor miért nem biztosít ehhez mindenkinek automatikusan tandíjmentes helyet az állami szféra, miért csak komoly különverseny árán juthatnak be ezekbe az intézményekbe a diákok. Ma ugyanis már ott tartunk, hogy a

a magyar állam egyáltalán nem biztosít annyi fizetett állami férőhelyet a középfokú oktatásban, ahány diák van.

A KSH adatai szerint 2020-ban 98,7 ezer 14 éves fiatal volt Magyarországon. Ez persze nem egyenlő a középiskola első osztályába adott évben jelentkezőkkel, hiszen évvesztesek, évismétlők és hat- illetve nyolcosztályos iskolákban tanulók is mindig vannak, de ezzel együtt is beszédes szám, hogy felvételizni tavaly összesen csak 54,6 ezer helyre lehetett (helyesebben kellett annak, aki ilyen iskolába pályázott).  Ezt egészíti ki, hogy számos intézménybe felvételi nélkül is be lehet jutni, de emellett is látszik, hogy a felvételt tartó iskolákba milyen nagy a tülekedés.

Az alig 55 ezer felvételis helyből ráadásul állami fenntartású csupán 30,4 ezer volt, az egyházi iskolák adtak 16,2 ezret, az alapítványi és egyéb fenntartásúak pedig 8 ezret. Végső soron a középiskolai felvételt tartó iskolákban a férőhelyek 45 százalékából az állam mára már kivonult.

Ha leszűkítjük a kört a gimnáziumokra, érdekes megnézni, hogy mit mondanak a statisztikák arról, hogy mennyire nehéz bejutni ezekbe az intézményekbe.

Köztudott, hogy a népszerű iskolákban óriási a túljelentkezés, de mi most az egyes eseteken túlmutatva az Oktatási Hivatal adatbázisa alapján általánosan próbáltuk elemezni, hogy milyen különbségek vannak az országban attól függően, hogy az iskola melyik megyében van és ki a fenntartója. Sajnos a hivatal az adatokat csak intézményenként teszi közzé, az egyes iskolákban lehet a férőhelyek, a jelentkezők, az első helyen jelentkezők és a felvettek számát megismerni, így ezeket kell összedolgozni.

Ez azért nem egyszerű, mert egy tanuló több iskolába, azon belül pedig akár több tagozatra is jelentkezhet. Ám mivel egy kötelezően vállalt prioritási sorrendet a folyamat részeként előbb-utóbb mindenkinek fel kell állítani a maga számára, ebből következően egy bizonyos első helyen megjelölt intézményt is mindenkinek meg kell adnia. Az első helyek száma pedig egyben a gimnáziumokba jelentkezők száma is.

A rendelkezésre álló szűkös adatokból ezek alapján annyi kiszámolható, hogy egy diák a gimnáziumi felvételin átlagosan 6,2 intézményt jelöl meg manapság (feltételezve, hogy a jelentkezők egynél több megyében nem jelölnek meg iskolákat, ezeknek az eseteknek a száma egyrészt nem lehet jelentős, másrészt országos szinten az adatok kiegyenlítik egymást). További nehézséget okoz a számolásoknál, hogy a külföldi állampolgárok és a határon túlról érkező magyarok számát sem ismerjük.

Az azonban jól látszik, hogy

Az alapítványi és egyházi fenntartású gimnáziumokat első helyen bejelölők száma regionális bontásban pár kivételtől eltekintve nem haladja meg a férőhelyek számát, az államiaknál viszont többnyire igen.

Ez arra utal, hogy az állami gimnáziumokba összességében sokkal nagyobb a túljelentkezés, mint a két másik fenntartású iskolákba.

A fővárosban az első helyen valamilyen állami gimnáziumot megjelölő diákok 71,4 százalékát vették fel valamelyik állami gimnáziumba, persze nem feltétlenül abba, amit elsőnek jelöltek, de mondhatni, hogy ők még talán célba értek, mert bekerültek egy általuk preferált típusú intézménybe.

Országosan ugyanez az arány átlagosan 77 százalék az átlag, de fordítva ugyanez a szám azt is jelenti, hogy 23 százalék nem jut be a gimnáziumokba.

Az egyházi fenntartású intézményekben az elsőhelyes jelentkezések összesített száma a férőhelyeknek csupán a 76,7 százalékát tette ki. Az országon belüli különbségek is kisebbek az egyházi intézmények esetében. (Mindez arra utal, hogy általánosságban a férőhelyekhez képest az érdeklődés nem nagy ezekért az iskolákért. de persze vannak kivételesen népszerű egyházi gimnáziumok is, a statisztikai átlagban ezek eltűnnek.) 

Az alapítványi és a túlnyomó többségében fizetős magánintézmények iránt a legkisebb az összesített kereslet: mind első helyen, mind összességében ide érkezett arányaiban a legkevesebb felvételi szándék, vagyis elvileg ide a legkönnyebb bekerülni, a gyakorlatban persze itt is vannak nagyon népszerű iskolák, nagy túljelentkezéssel.

A kormányzati kommunikáció az utóbbi években többször is arra utalt, hogy a fiatalokat inkább a szakmát adó iskolákba tereljék. Ez egyrészt teljesen ellentétes a fejlett országok oktatási trendjeivel, másrészt viszont a számok alapján a diákok és a szüleik is úgy látják, hogy nem a szakközépiskolákat, a szakgimnáziumokaz és technikumokat a legjobb megcélozni.

A szakmát adó képzésekre is igaz, hogy sokkal inkább az állami, és nem az egyházi vagy magániskolákba igyekeznek, és ebben az oktatási típusban a regionális különbségek is kisebbek. Budapesten ezekbe is nehezebb bejutni, ha az első helyes jelentkezések és a felvettek arányát nézzük: 75,3 százalék jutott be, míg országosan 84,5 százalék ez az arány.

Megnéztük, hogyan alakultak a számok a fővárosban a jelenlegi adatstruktúrával összevethető legrégebbi, 2013-as évhez viszonyítva. Ahogy az alábbi ábrán látható, 2013-ban a négyosztályos gimnáziumokba még az összes ebbe a típusba kívánkozó jelentkező 90,6 százalékát vették fel, idén azonban már csak a 75,8 százalékát.

Sokan gondolják úgy, hogy a fővárosban érdemes lehet egy hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumi képzésre jelentkezni, mert ezzel adott esetben korábban a megcélzott intézmény falai közé lehet kerülni. A felvettek aránya azonban a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumi képzéseknél még alacsonyabb, ide csak a jelentkezők alig több mint fele kerülhet be.

Az adatokat a fenntartók szerint vizsgálva látható, hogy az állami intézményekbe korábban sem volt könnyű bekerülni, de még nehezebb lett az elmúlt években, hasonlóan nehezedett a bejutás az egyházi gimnáziumokba is, az alapítványi és magán intézmények iránt azonban összességében csökkent az érdeklődés.

Az adatok általánosságban, a kivételeket nem számítva arra utalnak, hogy

sok esetben mintha csak kényszerből választanák a diákok és a szüleik az egyházi és magángimnáziumokat.

2021-ben összesen 6838 képzésre lehetett jelentkezni az országban, amiben az iskolák különböző specializációjú osztályai, nyelvi képzései is benne vannak. Ez soknak tűnik, de aki nem vallásos, annak szűkebb a kínálat, 581 képzésre, vagyis az összes meghirdetett képzés 8,5 százalékára csak megfelelő vallási és világnézeti elkötelezettséggel lehetett jelentkezni.

Ez a feltétel mára igen komoly szűrő lett, különösen akkor, ha valaki gimnáziumba szeretne menni. Az 1731 meghirdetett képzésből ugyanis ez 323-nél volt feltétel.

A gimnáziumi képzések majdnem ötödénél elvárás a vallási elkötelezettség a felvételi során.

A pótfelvételi (azaz hivatalosan a rendkívüli eljárás) esetében sem könnyű az Oktatási Hivatal honlapjáról jól kezelhető adatokat kapni, és első ránézésre úgy tűnik, mintha rengeteg lehetőség várna a hoppon maradt diákokra: összesen 10 ezer helyre lehet pályázni. Csakhogy ebből csupán 5 ezer olyan van, amely a 9. évfolyamra jelentkezőknek szól, de ebből mindössze 1209 a gimnáziumi, ráadásul csupán 359 az állami.

A meghirdetett póthelyek tele vannak olyanokkal, ahol kisebbségi nyelvű oktatás van, ez tovább szűkíti a lehetőségeket. Érdemes ezeket a számokat is területi és fenntartók szerinti bontásban megnézni, mi most csak a legnépszerűbb, vagyis a 4 éves gimnáziumi képzéseket mutatjuk csak.

Budapesten 16 darab állami 4 éves gimnáziumi helyért szállhatnak harcba a pótfelvételizők.

Az állami négy éves képzésű gimnáziumi helyek 1,7, az egyháziak 4,1 és az alapítványi és egyéb fenntartásúak 5 százalékát hirdették meg a pótfelvételi eljárás keretében.

Az adatokból jól látszik, hogy a pótfelvételinél sokaknak nincs más út, mint az egyházi és alapítványi oktatást választani. A fővárosi és Pest megyei diákokat pedig sokkal rosszabb esélyekkel indulnak a magasabb színvonalú állami gimnáziumi képzésért, mint a vidéki társaik.

Ha valaki nem tudott elég ügyesen jelentkezni, könnyen lehet, hogy a rendes eljárásban nem vették fel sehova, és ekkor első körben, még a pótfelvételi előtt fellebbezhet a pontjai miatt. A jogorvoslatot azonban a szülőnek kell kezdeményeznie, és mivel ez egy igen bonyolult folyamat, a hátrányosabb helyzetű családokban erre aligha van meg a lehetőség – ha egyáltalán tudnak erről.

A pótfelvételin május 10. és augusztus 31. között kell helyet találnia annak, akit sehova nem vettek fel. Ha ezt követően sem sikerült a felvételi, akkor a területi gyűjtőiskolába kerül a fiatal, ami elég borzasztóan hangzó elnevezés, és valóban sokan fenyegetésnek is élik meg.  

A közbeszédben területi gyűjtőiskola néven ismert, nem túl magas renoméjú intézményeket nem is könnyű megtalálni. Az Oktatási Hivatal honlapján elérhető tájékoztatóban hiába is keresnénk, ezeket ugyanis Köznevelési Hídprogramnak hívják. Aki nem tud az általános iskola elvégzésekor olyan középfokú intézményt megnevezni, ahova felvették volna, ide irányítják.

Nem könnyű a nyomára lelni ezeknek az intézményeknek, ugyanis a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal koordinálja őket. Alapvetően két éves, szakmát adó képzésekre kerülnek a fiatalok, és miután a kormány 16 éves korra csökkentette az iskolai kötelezettséget, ennek elvégzése után ki is kerülhetnek a munkaerőpiacra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz állam egyre jobban kivonul a magasabb minőségű középiskolai oktatásbólHova mehet a gyerek, ha nem vallásos a család és nincs sok pénze? Gimnáziumba egyre nehezebben, pedig a szülők legszívesebben oda küldenék.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet felvételi gimnázium középfokú oktatás közoktatás Olvasson tovább a kategóriában