(A szerző a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A Pénzügyminisztérium napokban közzétett tájékoztatója szerint a 2020. évi államháztartási hiány a költségvetési törvényben szereplő 367 milliárd forint helyett 5549 milliárd forint, vagyis az előirányzat 1512 százaléka lett. Ez a több mint tizenötszörös mérték önmagában megdöbbentő, de az is szemet szúró, hogy az éves előirányzat a járvány okozta gazdasági válság ellenére sem változott. Ennyire fafejű, iránytű nélküli lenne a kormányzat?

Igen is, meg nem is. Egyrészt nem, mert a Pénzügyminisztérium már 2020 márciusától fokozatosan egyre nagyobb visszaesést és államháztartási hiányt jelzett. Ennek fontos állomása volt, amikor az Államadósság Kezelő Központ augusztusban módosította 2020. évi finanszírozási tervét, melyben a költségvetési törvényben elfogadott hiány mintegy tízszerese szerepelt (3600 milliárd forint). A Pénzügyminisztérium 2020 utolsó napján nyilvánosságra hozott prognózisa pedig már 5497 milliárd forintos, vagyis az éves tényszámtól már nem sokkal elmaradó hiányt tartalmazott. Vagyis a kormányzat – természetesen – tisztában volt a gazdasági folyamatok előirányzattól eltérő voltával.

Másrészt nagyon is merev, életidegen volt a költségvetés tervezése, mivel a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatainak tényleges módosítására, valósághoz igazítására anakronisztikus módon nem került sor. A kormány ugyan a válság miatt törvényt fogadtatott el 2020 nyarán a 2020. évi költségvetés módosításáról, aminek keretében létrehozták a járvány elleni védekezési és a gazdaságvédelmi alapot, és felhatalmazást adtak a kormánynak számos előirányzat túllépésére. Azonban a törvény kimondta azt is, hogy „a benyújtott törvénymódosítás nem érint számszaki mellékletet, így nem érinti a törvény főösszegeit sem, normaszövegbeli változásokat tartalmaz.”

Igaz, magában az előirányzatok változatlanul hagyásában nem, csak a nyilvánvaló eltérések nagyságában volt újdonság. A kormány ugyan évek óta a kiszámíthatóság növelésével indokolja a költségvetés immár hagyományos, nemzetközileg szokásosnál mintegy fél évvel korábbi, ősz helyett tavaszi benyújtását és elfogadását, valójában azonban tavasszal még normál körülmények között is hiányoznak, illetve még az őszinél is sokkal bizonytalanabbak a következő évi költségvetés szakmailag megalapozott kidolgozásához, megvitatásához és elfogadásához szükséges adatok. Mivel a kormányzat valamilyen kiadási előirányzat terhére parlamenti döntés nélkül, pusztán rendelettel is dönthet új kötelezettségvállalásról, a kívülről már évek óta áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen államháztartási folyamatokat a kormányzat a kényszereknek és megfontolásainak megfelelően gyakorlatilag bármikor saját hatáskörben módosíthatja, és folyamatosan módosítja is. Feltételezhetően éppen ez, a homály fenntartása, a külső beleszólás minimalizálása a költségvetések tavaszi elfogadtatásának valós indoka. Nyilvánvalóan ez a fő oka annak, hogy a kormányzat mindenképpen el akarta és akarja kerülni a költségvetés számszerű, nyilvános módosítását.

A nyilvános vita során ugyanis kiderülne, hogy a költségvetési lépések valóban a válságkezelést szolgálják-e, és a deficit nagysága nem túlzott-e ezen erőfeszítésekhez viszonyítva. A válságkezelés címén folyósított kiadásokon belül ugyanis

a tényleges cég-, munkahely- és családvédelemre fordított összegek mértéke szerény maradt.

Például az álláskereséséi járadék az EU-ban kirívóan legalacsonyabb három hónapos időszaka, vagy a családi pótlék több mint egy évtizede megállapított összege nem változott. Az üzleti szférában pedig az általános, minden nehéz helyzetbe került cégre és foglalkoztatottra vonatkozó támogatást az egyedi mérlegelés, az ágazati megközelítés helyettesítette, mely tág teret adott a szubjektivitásnak. A járványkezelés forrásigényére hivatkozva még többletterhekkel is sújtották a politikailag vagy gazdaságilag ellenfélnek, kiszorítandónak tekintett szervezeteket, például önkormányzatokat, ellenzéki pártokat, bankokat és kereskedelmi láncokat. Válság idején különösen kérdéses a sport, az egyházak, a különböző (a közpénzt magánjellegűvé tevő) alapítványok, a szomszédos országok magyarsága támogatása, a katonai kiadások emelése.

A magyar gazdaságpolitika a (viszonylagos) költségvetési egyensúlyra korábban sem belső meggyőződésből, hanem az EU-transzferek elérhetősége érdekében törekedett, az EU-ban az egyik legmagasabb deficittel működött. Amikor pedig az EU a válság miatt tavaly feloldotta az úgynevezett 3 százalékos maastrichti hiánykorlátot, még költekezőbbé vált. Az év végére pedig – amikorra eldőlt, hogy Magyarország rövidtávon korlátozni tudja a jogállamisággal kapcsolatos szankciók veszélyét, miközben a következő években hatalmas EU-transzferekhez juthat hozzá – a költségvetési fegyelem végképp felborult. Erre utal, hogy decemberben keletkezett az éves deficit mintegy 40 százaléka. Az év végi pénzszórás egyébként a korábbi évekre is jellemző volt, 2019-ben például az éves hiány mintegy egyharmada keletkezett az utolsó hónapban. A decemberi költekezés jellemzően mindig a nemzetközileg még tolerált éves szintig terjedt.

A 2020. nyár elején elfogadott 2021. évi költségvetés 1500 milliárd forintos pénzforgalmi és a GDP 2,9 százalékát kitevő úgynevezett eredményszemléletű hiányt tartalmazott. A Pénzügyminisztérium 2020 decemberében kiadott előrejelzése ennél lényegesen, több mint kétszer nagyobb deficittel számol: 2021-re az államháztartás mintegy 3650 milliárd forintos pénzforgalmi és 6,5 százalékos GDP-arányos (eredményszemléletű) hiányát valószínűsíti. (Ez utóbbi 2020-ban 9 százalék körüli lehetett.) Ennek ellenére a költségvetés hivatalos módosítása most sincs napirenden.

A kormány ugyanis az egészségügyi-gazdasági válságra a választások közeledtével, ha lehet, még a korábbiaknál is inkább hatalmi-politikai szempontból tekint.

Továbbra is biztosítja a költekezést, hogy a magas államháztartási hiányt az EU idén is tudomásul veszi, 2021 végétől pénzbőség várható, továbbá a költségvetés finanszírozási helyzete továbbra is lehetővé teszi az EU-transzferek megelőlegezését. Erre utal, hogy a kormány szándéka szerint a 2021-2027-es kohéziós források felhasználására vonatkozó felhívások már 2021 elejétől megjelennek. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján félő, hogy ez az egyébként indokoltnak látszó gyorsaság nem annyira a válság elleni küzdelmet, mint a források minél nagyobb részének a 2022. évi választások előtti kiosztását célozza. Két okból is. Egyrészt, hogy e pénzek már a választás előtt a kormányzat politikai céljait szolgálhassák, másrészt, hogy a források minél kisebb része kerüljön egy estleges ellenzéki választási siker esetén az új kormány döntési kompetenciájába.

A költségvetés választási jellegére utal néhány látványos – fontos választói csoportot megszólító – lépés is.

• Ilyen a nyugdíjasok 13. havi nyugdíjának visszaépítése,
• a 25 év alatti fiatalok szja-mentességének bevezetése.
• A „középgeneráció” megszólítására a lakásfelújítás állami támogatása alkalmas (mely csak 2021-22-ben igényelhető).
• A kormánypártok egyik fő, vidéki választói bázisát célozza a vidékfejlesztési uniós pénzek magyar kiegészítésének megháromszorozása, az őstermelők és családi agrárvállalkozások adózásának még kedvezményesebbé tétele.

E bejelentések választásokkal való összefüggését mutatja, hogy miközben a válság idején a megugrott élelmiszerárakat különösen megszenvedő, régen megállapított, nagyon alacsony nyugdíjjal rendelkezők érdekében semmi sem történt, a 13. havi nyugdíj idei évtől való fokozatos bevezetésére – nyilvánvalóan a választások előtti kifizetést választva – mindenféle differenciálás nélkül kerül sor. Holott a nyugdíjrendszer sokféle problémája közül a fenntarthatóság és a növekvő differenciálódás két olyan meghatározó gond, ami ezen intézkedések következtében csak mélyül.

A fiatalok szja-mentessége főleg a képzettebbeket, magasabb jövedelműeket kedvezményezi, miközben a munkaerőpiac egyik nagy gondja a képzetlen rétegek viszonylag nagy súlya, családon és kistelepüléseken belüli újratermelődése. (Ráadásul e rétegek jellemzően nemcsak kevés szja-t fizettek eddig, de gyenge alkupozíciójuk miatt a kedvezmény egy részét munkaadóik feltehetőleg a fizetésemelés elkerülésére, netán a bruttó fizetések csökkentésére is fel tudják használni.) A lakásfelújítás átmeneti időszakra vonatkozó kedvezményezése ugyancsak nem a válság veszteseire irányul, miközben áremelkedéssel járó ciklust visz a folyamatokba. A vidékfejlesztésre fordított kiadások mögött pedig nem látszik a gazdasági stratégia.

Emellett szembe kell nézni azzal is, hogy az EU-ból származó pénzbőséghez és a szerény válságkezelő tevékenységéhez viszonyítva az államháztartás hiánya indokolatlanul magas. Ennek pedig az előbb-utóbb várhatóan világszerte meglóduló infláció és kamatok időszakában magas költségei lesznek, nem is beszélve a gazdasági racionalitást nélkülöző fejlesztések okozta veszteségekről. Így teljesen érthető, hogy a kormányzat a költségvetés módosításával nem akar színteret adni e számára kényelmetlen kérdések felvetéséhez.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA vendéglátás egyik részét magára hagyta a kormány, a másik részének nem utalja a megígért támogatástKávézók, kiskocsmák ezrei hónapok óta bevétel nélkül tengődnek, de a kormány nem segít rajtuk, ráadásul még sokszor azoknak sem utal, akiknek jár a támogatás.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet 2022-es választások költségvetés költségvetési hiány kormány központi költségvetés Olvasson tovább a kategóriában