Eleinte tényleg lehetett fehérítő hatása a 2013-ban bevezetett kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata)^*A kata lényege, hogy a főállású vállalkozó havi 50 ezer forintért lényegében megváltja az összes adó- és járulékfizetési kötelezettségét. Így fix összegért havi egymillió forint összegben állíthat ki számlákat a kisadózó., de mára inkább ezzel élnek vissza. Bizonyos iparágakban olyan elterjedt gyakorlattá vált ez az adózási forma – ahelyett, hogy létrehoznának egy járulékfizető munkahelyet -, hogy az már igazságtalan versenyelőnybe hozza az ezzel trükköző cégeket. Arról nem is beszélve, hogy már a költségvetésnek is elkezdett hiányozni a katáztatás miatt kieső adóbevétel.

A kata szabályainak szigorításáról egy ideje beszélnek már, de az év elején a Pénzügyminisztérium még csak azt kommunikálta, hogy a szigorúbb ellenőrzések várhatóak. Nemrég azonban a kormány benyújtotta, majd gyorsan meg is szavaztatta azt a módosító javaslatot, aminek a legfontosabb része, hogy ha egy cég egy kisadózó vállalkozásnak egy éven belül 3 millió forint értéken felüli bevételt termel, akkor a 3 millió feletti részre 40 százalékos adót kell fizetnie.

A szabályozói szándék itt egyértelműen az lenne, hogy a cégeknek kevésbé érje meg a bújtatott foglalkoztatás, az azonban már most sem teljesen egyértelmű, hogy ez a szabályváltoztatás milyen hatékonysággal tudja majd foglalkoztatotti státuszhoz segíteni az eddigi kényszervállalkozókat.

Már a költségvetési radarra is felkerült a trükközés

Az állam oldaláról nézve elég egyértelmű a helyzet: a Pénzügyminisztérium úgy ítéli meg, hogy a kisadózóknak már egy olyan nagy része alkalmazott valójában, hogy ez jelentős adó- és járulékkiesést okoz. Ezt alátámasztja a Pénzügyminisztérium elemzése is, amiből Izer Norbert adóügyekért felelős államtitkár március elején azt emelte ki, hogy amíg 2013-ban, az adónem bevezetésekor a katát választóknak mindössze három százaléka volt foglalkoztatott a vállalkozás elkezdése előtt, ez az arány 2018 végén már a katázók harmadára volt igaz.

Ez akkor nagyjából 100 ezer katás vállalkozást jelentett, ami ugyanezzel az aránnyal számolva 125 ezer potenciális kényszervállalkozót jelentett 2019 végén. Ettől függetlenül persze biztosan voltak olyanok, akik ténylegesen a vállalkozói státuszért hagyták ott a munkahelyüket, de ahogy az alábbi ábrán is látszik, nem tűnik túl realisztikusnak, hogy ennyire rövid idő alatt ennyit nőjön a vállalkozói kedv az országban.

Persze a katából származó állami bevételek is nőttek – 2013 és 2019 között 28,3 milliárdról 159 milliárd forintra -, egy egyszerű becsléssel már könnyen átlátható, hogy miért szeretné a Pénzügyminisztérium, ha inkább alkalmazottként foglalkoztatnák a katáztatott munkavállalókat.

A számolás kedvéért tegyük fel, hogy 125 ezren katáznak úgy, hogy valójában egy cégnek dolgoznak, és ők együtt megkeresik az országos nettó átlagkeresetet, ami 2020 első negyedévében a statisztikai hivatal adatai alapján 255 500 forint volt. Ők katásként egy évben 75 milliárd forintot forintot fizetnének be az államnak, ha mindig havi 50 ezret fizetnének, miközben bejelentett munkavállalóként átlagosan fejenként havonta nagyjából 200 ezer forint lenne az adójuk, ami egy évben összesen több mint 200 milliárd forinttal nagyobb bevételt jelentene az államnak: nagyjából 300 milliárd forintot.

Ez a példa persze sok helyen sántíthat, hiszen sem katázók átlagos bevétele, sem a bújtatott foglalkoztatottak száma nem ismert, de nagyságrendileg megérhető belőle, hogy miért akar az állam szigorítani.

Miért éri meg a munkáltatónak?

A fenti példa alapján persze az is egyből érthetővé válik, hogy munkaadóként miért éri meg a trükközés. A Pénzügyminisztérium kommunikációja alapján főleg az olyan nagyobb vállalatokkal van problémájuk, “ahol korábban 100 munkavállaló volt az irodában, most viszont 100 katás ül”. Az előző példánál maradva tételezzük fel, hogy ennél a 100 fős cégnél mindenki átlagbért keres.

Ha a 255 ezres nettót a cég katázással fizeti ki, akkor a béren kívül havi 50 ezret fizet ki a “vállalkozónak”, így összesen évente 60 millió forint adót fizet ki, amit az alkalmazottai továbbutalnak az államkincstárnak. Amennyiben a munkaadó kifizeti a 17,5 százalékos szociális hozzájárulási adót és a 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást, akkor havi 73 ezres költség miatt évente 88 millióra nő a foglalkoztatás teljes költsége.

A munkavállaló arányaiban papíron még jobban jár, hiszen a 15 százalékos szja-t, a 18,5 százalékos társadalombiztosításai járulékot is megspórolja. Egy kicsit távolabbról, az egész adórendszer felől nézve érthetővé válik, hogy miért csábító ez a kiskapu Magyarországon. Az alábbi ábrán a Mazars a Közép- és Kelet-európai Adóbrosúrája alapján az euróban megadott bruttó fizetések adótartalmát ábrázoltuk (az árfolyam torzítása miatt így nem ugyanakkorák az adókulcsok, mint forintban, de az országok közötti arányok így is látszanak).

Regionális összehasonlításban Magyarországon a bérekre rakódó közterhek kifejezetten magasnak számítanak. Ezen belül ugyanakkor a munkáltatói terhek ugyanakkor regionális összehasonlításban inkább átlagos mértékűnek mondhatóak, miközben a munkavállalói adóterhek az élmezőnyben vannak.

De még így sem egyértelmű, hogy minden munkavállalónak megérné ilyen módon csökkentenie az adóterheit.

A rosszul kereső, kis alkuerejű munkavállaló jár a legrosszabbul

A katáztatás minden munkavállalónak hátrányos abból a szempontból, hogy a munkaszerződéssel szemben egy katás vállalkozó “elbocsátása” adminisztratív és pénzügyi szempontból is jóval egyszerűbb ügy a munkaadónak. Nem kell bajlódni a munkaszerződés felbontásával és végkielégítést sem kell fizetni. Egy jobban versenyző munkaerőpiacon azonban még ilyen esetben is jobb a katáztatott munkavállaló helyzete, hiszen kevésbé kell izgulnia, hogy talál-e máshol állást.

Jóval nagyobb azonban a különbség egy rosszul fizetett és kisebb alkuerővel rendelkező, valamint egy jobban fizetett és több alternatív lehetőséggel rendelkező munkavállaló között a másik területen, ami a leginkább hátrányos lehet egy katáztatott munkavállalónak.

Mindkettejüknek ugyanannyira hátrányos ugyanis ez a helyzet a potenciális jövőbeli nyugdíjuk szempontjából, hiszen 50 ezres havi tételes adó esetén a fizetés nagyságától függetlenül 98 ezer forint (75 ezres adó választása esetén a járulék alapja 164 ezer forint) képezi a nyugdíjjárulékuk alapját, miközben egy évnyi katázott munka 8 hónapnyi szolgálati időnek számít, ebben az esetben 40 évnyi munka után a katás vállalkozó a nettó átlagkeresetének 66 százalékára lesz jogosult.

Erre persze mondhatnánk, hogy senki nem tiltja meg a katáztatott munkavállalónak, hogy a fizetéséből takarékoskodjon az idős éveire, csakhogy ez egyáltalán nem életszerű elvárás minden esetben. Egy igazán jól kereső szenior informatikus egymillió forintos jövedelemmel például jó eséllyel könnyedén tud félretenni a katás jövedelméből, viszont egy saját lakással nem rendelkező, 200 ezer forint körül kereső budapesti pályakezdő valószínűleg már el is költötte lakbérre a jövedelmének megtakarítható részét, mire eszébe jutna, hogy nyugdíjra is félre kéne tennie (és akkor a lakáscélú megtakarításokig még el sem jutottunk).

Végül az igazságosság szempontja is felmerül, ha már a személyi jövedelemadó alternatívájaként fogjuk fel ezt az adónemet, hiszen ilyen kontextusban valójában egy regresszív adónemről van szó, ami a jövedelem növekedésével egyre kisebb adókulcsot jelent.

Túlzás lehet ilyen durván átszabni

Ezek alapján érthető, hogy miért lenne érdemes megnehezíteni a visszaéléseket. De nem biztos, hogy az adónem szabályozásának tervezett módosításai nem lehetetlenítenek el olyan vállalkozásokat, akik eddig tisztességesen adóztak ilyen formában. Az Adótanácsadók Testülete például már jelezte is, hogy nem ért egyet a 40 százalékos szabállyal, ugyanis szerintük például egy könyvelőiroda teljesen életszerűen számlázhat 3 millió forint felett egy ügyfélnek anélkül, hogy bújtatott foglalkoztatásról lenne szó.

Ugyanilyen helyzet egyébként más szellemi foglalkozások esetében is elképzelhető, például a biztosítási ágazatban, jogászok, szabadúszó IT-sok vagy grafikusok esetében. A vállalkozók itt arra panaszkodnak, hogy a szabálymódosítás miatt elveszítenék a nagyobb ügyfeleiket, akik számára egyrészt drágulnának, másrészt plusz adminisztrációval járnának a szolgáltatásaik.

H. Nagy Dániel, a Mazars adóigazgatója szerint utólag fog majd kiderülni, hogy jól sikerült-e meghúzni a határt 3 millió forintnál, tehát hogy mennyi bújtatott foglalkoztatott kerül majd ki emiatt a kényszervállalkozói helyzetből, és hogy hány valódi vállalkozó nem tud majd élni ezzel az adózási formával a változtatás miatt.

H. Nagy ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy valójában a 3 millió forintos értékhatár felett alkalmazandó 40 százalékos adóval valójában még mindig kevesebb adót fizetnek a cégek egy katás vállalkozónak, mintha alkalmaznák.

Vegyünk például az egymillió forintot kereső informatikust. Az ő fizetésére összesen nagyjából 750 ezer forint munkáltató és munkavállalói adóteher rakódik, ami katázás esetén havi 50 ezer forintra csökken. Ha az évi 12 millió forintos bevételére alkalmazzuk a 40 százalékos adót 3 millió forint felett, akkor az havonta még mindig csak 300 ezer forint. H. Nagy szerint még ebben az esetben is felmerül annak a kérdése, hogy ha ez a szoftverfejlesztő kvázi alkalmazottként van a cégnél, akkor ez nem-e egy hallgatólagos megállapodás az állammal, ami a kényszervállalkozói státusz felett huny szemet.

Emiatt is merülhet fel jogosan, hogy miért nem a jelenlegi szabályok betartatásával vagy módosításával próbálják elejét venni a visszaéléseknek. A jelenleg érvényes szabályok alapján egy ellenőrzésnél a kisadózónak azt kell bizonyítania, hogy az alábbi hét feltétel közül kettő igaz rá:

• nem egyedül dolgozik,
• saját tulajdonú helyen dolgozik,
• saját eszközökkel dolgozik,
• saját maga dönti el, hogy mikor dolgozik,
• a megrendelője nem adhatott utasításokat arra vonatkozóan, hogy hogyan dolgozzon,
• éves bevételének legalább fele nem olyan partnertől származik, akitől 1 millió forintnál nagyobb bevétele van
• a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében nem minősül főállású kisadózónak, azaz van máshol főállása.

Ha ezt bizonyítani tudja, akkor a szerződés nem minősül színlelt munkavállalásnak. A szabálymódosítás jelenlegi irányát talán az magyarázhatja, hogy a szabályok elég lazák, sok szellemi foglalkozású alkalmazottnak valójában válallkozóként sem kell máshogy dolgoznia, mint foglalkoztatottként, ezért az adóhatóságnak túl nagy feladat lenne az évek alatt sokszorosára duzzadt kisadózói réteg ellenőrzése. Erre utal az is, hogy ahogy arról már korábban írtunk, 2013 és 2018 között érdemben nem változott – évente nagyjából 13 és 16 ezer között mozgott – az ellenőrzések száma.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan egy adó, amely csalásra csábít, de a NAV nem gyanakszikMár több mint háromszázezren katáznak, de csak minden huszadik vállalkozást ellenőrzi az adóhivatal.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Vállalat adó adózás KATA NAV trükközés Olvasson tovább a kategóriában