Az Európai Parlament közlekedési és turisztikai szakbizottsága kedden ismét tárgyalta a közúti fuvarozás uniós szabályainak tervezett módosításait. Ez egy meglehetősen hosszú ideje folyó, és nem egyszerűen követhető vita, de a lényege leegyszerűsítve az, hogy a kamionos cégek határokon átnyúló működését és a kamionosok munkakörülményeit szeretnék vele új szabályok közé terelni, és a részletekben kibékíthetetlen érdekellentét mutatkozik a kelet-európai és a nyugat-európai szereplők között. (A témával több cikkben is foglalkoztunk korábban.)

A mostani ülés nem is lett volna különösebben érdekes, de a koronavírus-járvány több szempontból mégis azzá tette. A terem az ülés közben így nézett ki:

Európai parlamenti szakbizottsági ülés Brüsszelben, 2020. április 28-án. Fotó: Európai Parlament

A járvány miatt a képviselők otthonról jelentkeztek be, és hamar kiderült, hogy a politikus is ember. Két hónappal a maradj otthon kampány kezdete után a videó konferenciázás még mindig bőven tartalmaz burleszk elemeket. Még a Brüsszelben ülő bizottsági elnök is gyakran csaknem megszakadt a nevetéstől, amikor az otthon ülő bizottsági tagok a technikával küzdöttek. A hang nélkül tátogó, “nyomja már meg a gombot!” felszólításra nem reagáló parlamenti képviselő a járvány stabil jelensége lett.

Néhány képviselő nem éppen a legelőnyösebb perspektívát adta magáról,

Fotó: Európai Parlament

de még olyan is akadt, aki mintha feküdt volna.

Fotó: Európai Parlament

Egy másik képviselő az erkélyén levegőzött ülés közben,

Fotó: Európai Parlament

és voltak olyanok is, akik barátságos módon talán direkt húzódtak félre, hogy betekintést engedjenek az otthonukba.

Fotó: Európai Parlament

Fotó: Európai Parlament

A technikai problémák és a sorozatos poénok ellenére az ülés végül elég gördülékenyen lement, és rátérve a szakmai lényegre:

megszületett a hős kamionsofőr kártyacsomagja, amelynek lapjait tetszés szerint be lehet vetni a vita bármelyik pontján.

Erős ütő lap lett például az a (jellemzően kelet-európai) érvelés, hogy a Nyugat-Európában dolgozó keleti kamionsofőr most az élete kockáztatásával szállítja az árut azért, hogy a nyugati gazdaságok ne omoljanak jobban össze, eközben pedig az unió olyan szabályokat akar hozni, amelyek tönkretehetik a munkaadóját.

A vita egyik sarkalatos pontja ugyanis az, hogy az asztalon lévő új szabályok megnehezítik, költségesebbé teszik a keleti cégek nyugati országokban való fuvarvállalását. A keletiek ebben kiszorítást látnak, a nyugatiak viszont a keleti “szociális dömping” megakadályozását, amely szerintük aláássa a teljes piacot.

A nyugati érvelés ütő kártyája ugyanakkor most az, hogy a hős kamionos a járványban szállítja az árut, és közben vállalhatatlan körülmények között kell dolgoznia, ami tarthatatlan: a keletieknek például keleti bérekért, kamionfülkében lakva, hetekig bolyongva nyugaton kell lenniük. Ezért kell nekik az új szabályokkal jobb feltételeket adni – hangzik az érvelés.

Csakhogy tulajdonképpen arról van szó, hogy megtiltanák a heti hosszú pihenőidő kabinban töltését, ami nem akkora probléma a nyugati cégeknek (ők hétvégére könnyebben hazavihetik a sofőrjeiket), mint a keletieknek (amelyeknek fontos lenne kint, külföldön tartani az alkalmazottat).

Az életét kockáztató keleti sofőr igazán megérdemli, hogy a hétvégéket ne a kamionban, hanem egy motelben töltse – hangzik az újabb érv, csakhogy ez majdnem egyenlő a keleti cégek kinti munkájának ellehetetlenülésével: sokba kerül, részben felesleges, és mivel nincs elég erre alkalmas szállás, tulajdonképpen lehetetlen is.

Biztos, hogy Nyugat-Európa a járvány közepén is azt akarja, hogy a hetek óta ide-oda vándorló kamionos kiszálljon a fülkéből egész hétvégére, és bemenjen egy motelbe? – teszik fel a kérdést a helyzetet meglovagolva az ellenzők. 

Emellett a keleti oldalon álló képviselők ismét arra kezdtek hivatkozni, hogy az új szabályok terveit a járvány előtt alkották meg, a járvány viszont mindent felborított, kiélezte a felek közötti ellentéteket, márpedig most egységre van szükség a jó megoldásokhoz, ezért inkább halasszák el az egész csomagot (azaz maradjon minden úgy, ahogy van).

A nyugati oldal ezt elfogadhatatlannak tartja. Érvelésük szerint ilyen alapon minden politikai aktivitásnak le kellene állnia, márpedig ezen a kamionos csomagon már majdnem három éve gyúr mindenki, és most végre ott van az asztalon egy részben kompromisszumokra épülő megoldás, amelynek elfogadására reális esély lehet. Ez viszont azért álságos érv, mert a kompromisszum valójában egy nyugati felek által elért egyezség, a keletiek a jelenlegi tervezetet elutasítják.

A keletiek nagy mondása viszont legalább ennyire érdekes: ők azt szeretnék megakadályozni, hogy legfeljebb 4 hetente a cég (keleti) telephelyére legalább egyszer vissza kelljen térnie a kamionoknak a sofőrökkel együtt. “Az unió elkötelezte magát a nagy Green Deal mellett, majd másnap olyan szabályt hoz, amely rendszeresen üres kamionok tömkelegét utaztatja keresztül Európán” – mondják a keleti képviselők. Itt ugyanis arról van szó, hogy Nyugat- és Kelet-Európa között nem nagyon van annyi fuvar, amellyel a hazatérést és az újbóli kiutazást áruval megpakolva teljesíteni lehetne.

A nyugatiak szerint viszont ez egyszerűen nevetséges. Ezúttal talán Peter Lundgren svéd képviselő fogalmazta meg az ellenvéleményt legélesebben, amikor azt mondta, ha egy keleti cég annyi fuvart sem tud szervezni magának, hogy 4 hetente egyszer ne üresen menjen a székhelye felé és vissza, akkor valahogy nem stimmel a piac szerkezete, vagyis nem ott kellene lennie a fuvarozócégnek, ahol vannak.

A vita innen folytatódik, a helyzet változatlan: a nyugatiak akarata továbbra is jobban érvényesül, ami annak fényében nem teljesen meglepő, hogy az európai fuvarozási piac döntő része a területükön zajlik.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet bizottsági ülés Európai Parlament fuvarozó járvány kamionos koronavírus videó konferencia vita Olvasson tovább a kategóriában