Nagyon sokat foglalkoznak azzal a szülők, hogy kiválasszák a megfelelő iskolát, ahol a gyerekük a legjobban fog teljesíteni és a legmesszebb jut az életben. De ugyanennyire fontos, ha nem fontosabb a szülők hozzáállása a neveléshez. Ez egy jól kutatott terület, Lea E. Waters és szerzőtársai ezt tekintették át legújabb tanulmányukban.
A szülők rengeteg módon befolyásolhatják a gyerekeik jövőbeli sikerét a nevelési módszereikkel. A mértékadó (authoritative) nevelés*Itt a szülök gondoskodóak, de egyfajta “mértékletes kontrollal” kijelölnek határokat a gyerekeknek. Ellentétben a tekintélyelvű (authoritarian) neveléssel, ahol magasabb fokú a szülői kontroll. hatásait már a kilencvenes évek óta vizsgálják kutatók, és úgy találták, hogy felfedezhető pozitív hatás a gyerekek teljesítményére. Egy másik, az utóbbi időben egyre népszerűbb típus, a gyerekek erősségére koncentráló nevelés hatását viszont korábban kevésbé kutatták.
Watersék kutatása azzal kezdődött, hogy a tanév elején egy kérdőív kitöltésével mérték fel több mint 700 gyerek hátterét, kitérve arra, hogy milyen módon nevelik őket a szüleik. Ezekről jól bevett standardizált kérdésekkel tudnak pontos képet kapni, ugyanúgy, ahogy a gyerekek hozzáállásáról és személyiségéről is.
Az elméletük az volt, hogy az erősségeken alapuló nevelés növeli a gyerekek elköteleződését és kitartását.
A gyerekek teljesítményét az átlagos iskolai teljesítménnyel mérték. (Mivel erősségekről beszélnek, felmerült bennük, hogy külön vizsgálják a különböző területek, például tudomány vagy humán tanulmányok eredményességét, de elemzésük során arra jutottak, hogy a kapott jegyek különböző tárgyakból nagyon korrelálnak egymással, ezért pontosabb egy átlagos teljesítményt mérni.)
Az eredményekből kiderült, hogy több fajta szülői nevelés is pozitívan hat a gyerekek teljesítményére. Ilyen például az, ha biztosítanak bizonyos fokú autonómiát a gyerekeknek, hogy ha egyszerűen csak foglalkoznak velük. Viszont az erősségekre alapuló nevelés bizonyult a leghatékonyabbnak, megelőzve a mértékadó nevelést is (amit egyébként korábban évtizedeken át a legjobbnak hoztak ki a kutatások). Az egy további érdekes kutatási kérdés lehet, hogy ezek a különböző nevelési típusok hogyan egészítik ki egymást.
Arra is kíváncsiak voltak a kutatók, hogy milyen módon hat a nevelés a gyerekek sikerére. Eredményeik alapján arra jutottak, hogy az elköteleződésre nincs hatással, sőt az tanulmányi teljesítményre is csak egy csatornán keresztül hatott, a kitartás növelésén keresztül. Emögött az állhat, hogy amennyiben a szülők és ezáltal a gyerekek is
az erősségeikre koncentrálnak, és ezeket használva tanulnak, akkor több sikerélményük lesz,
könnyebb lesz a tanulási folyamat, ami azt is megkönnyíti, hogy sokáig foglalkozzanak a tanulással.
Bár az elköteleződést nem befolyásolja ez a fajta nevelés, az is erősen hat a teljesítményre. Viszont a szerzők ezt a tulajdonságot inkább a kitartás előszobájának tekintik, hiszen a vizsgált gyerekeknél szorosan együtt mozgott ez a két tényező. Watersék elmélete szerint az első lépés, hogy kialakul az elköteleződés, majd ez vezet a kitartáshoz, ami megnöveli a teljesítményt.
A kutatás tanulsága az, hogy nagyon fontos, hogy a szülők igyekezzenek megtalálni, hogy miben jók a gyerekeik. Ezután ezt felhasználva segítsék őket abban, hogy ezeket az erősségeket megtanulják használni és ezek segítségével érjenek el jobb teljesítményt a tanulásban, majd az élet más területein. Persze fontos az iskolák minősége, akárcsak az, hogy a tanterv megfelelően legyen kialakítva.
Közélet
Fontos