Közel két és fél éves pereskedés után megkaptuk a Pénzügyminisztériumhoz tartozó állami intézménytől a letelepedési kötvényprogrammal kapcsolatos adatokat.
Azért tartott ilyen sokáig, mert az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) az első és a másodfokú bírósági ítélet után is fellebbezett, és végül a Kúriának kellett kimondania, hogy a kért adatok nyilvános információnak számítanak, azokat nem lehet eltitkolni.*2016 áprilisában indítottam közérdekű adatigénylést, amit az ÁKK elutasított, ezért a Transparency International segítségével pert indítottunk. Az első, majd a másodfokú bíróság után, idén nyáron a Kúria is úgy ítélte meg, hogy közérdekből nyilvánosak a kért adatok.
Ezekből több dolog derült ki. Egyrészt a Fidesz-közeli, egy kivételével offshore helyszínnek nevezhető országokban bejegyzett közvetítő cégek elképesztő bevételre tettek szert az Orbán-kormány tömeges bevándorlási programjának köszönhetően.
A cégek mai árfolyamon számítva 162 milliárd forintot tettek zsebre.
Ebből 102 milliárd volt a szolgáltatási díj, amit a külföldiek fizettek és 60 milliárd forint volt a kamat, amit a magyar adófizetők állnak.*A közvetítő cégeknek két bevételi forrásuk volt. Egyrészt az ügyfelek fizettek 45-60 ezer eurós szolgáltatási díjat, másrészt a kötvények kamata is náluk landolt. Ez utóbbi körülbelül 29 ezer eurót tett ki. Egy ügyfélen tehát 74-89 ezer eurót nyertek, ami mai árfolyamon 24-28 millió forint. Az első állampapír-sorozatok tegnap jártak le, a magyar állam 107,5 millió eurót, azaz 34,7 milliárd forintot utalt olyan cégek számlájára, amelyek a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Cipruson, Máltán és Szingapúrban vannak bejegyezve. Az offshore cégek karácsonyi ajándékához a magyar adófizetők több mint négymilliárd forinttal járultak hozzá.
A letelepedési kötvényprogramon keresztül 6543 külföldi jutott úgy élethosszig tartó magyar tartózkodási-, illetve letelepedési engedélyhez, hogy a közvetítő cégeken keresztül kötvény jegyeztetett. További 13 312 személy családegyesítés címszóval kapott magyar papírokat. Egy kötvényjegyzésen keresztül tehát átlagosan három ember jutott a schengeni övezetben is szabad mozgásra jogosító tartózkodási engedélyhez.
A program úgy működött, hogy az a külföldi, aki előbb 250 ezer, majd 2015. január 1-től 300 ezer euróért vásárolt speciális, erre a célra kibocsátott, euró alapú, ötéves futamidejű magyar állampapírt, automatikusan kapott egy tartózkodási vagy letelepedési engedélyt. Emellett az Orbán-kormány annyira liberális volt, hogy a családtagok is megkapták a papírokat, de még a nagyszülők és a felnőtt korú gyermekek is. Pedig a nemzetközi jogban csak a házastárs és a közös háztartásban élő, kiskorú gyermeket illeti meg a családegyesítés jogcíme.
A dologban volt azonban egy csavar. A külföldiek nem vehették meg közvetlenül a kötvényt, azt csak olyan közvetítő vállalkozások jegyezhették le, amelyek erre engedélyt kaptak az Országgyűlés fideszes többségű gazdasági bizottságától. A világ országait felosztották egymás között, így lényegében monopolhelyzetben árulták a magyar letelepedési lehetőséget.*Cégnév, zárójelben a vállalat székhelye, a gondolatjel után a működési területe:
1. Hungary State Special Debt Fund (Székhely: Kajmán-szigetek) – Kína és Vietnam.
2. Innozone Holding Limited (Székhely: Ciprus) – Ciprus és India.
3. Arton Capital Hungary Kft. (Székhely: Magyarország) – Egyesület Arab Emirátusok, Indonézia, Szingapúr, Nigéria.
4. VolDan Investments Ltd. (Székhely: Liechtenstein) – Oroszország és más szovjet utódállamok.
5. Migrat Immigration Asia Ltd. (Székhely: Ciprus) – Malajzia, Dél-Korea, Mongólia.
6. Discus Holding Limited (Székhely: Málta) – Dél-Afrika, Kenya, Nigéria, Indonézia.
7. S&Z Program Ltd. (Székhely: Liechtenstein) – Észak-Afrika és Közel-Kelet.
8. Euro-Asia Investment Management Pte. Ltd. (Székhely: Szingapúr) – Szingapúr.
A 2013-2017 között futó programban nyolc vállalkozás kapott forgalmazási engedélyt, de a végén már csak öt működött, mert háromnak visszavonták a licencét. Ezek közül egy magyar vállalkozás volt, az Arton Capital Kft., a többi lényegében offshore cég volt.
Igaz, a magyar cégről is kiderült, hogy részben az Egyesült Arab Emírségekben bejegyzett European Bond Program Management Consultancy nevű offshore cégén keresztül szerződik a külföldiekkel. Ezt igazolja az is, hogy az Arton Capital a magyar üzleti beszámolójában sokkal kevesebb bevételt tüntetett fel, mint amennyi árbevétele volt az ügyfélszám után.
Két fontos állami szereplője volt a történetnek. Egyrészt a kötvénykibocsátást lebonyolító adósságkezelő (ÁKK) és a külföldieket ellenőrző Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH). Ennek a két hivatalnak volt a legnagyobb rálátása a programra, és ők férhettek hozzá az adatokhoz is.
A bevándorlók ellenőrzésének alaposságát jól jellemzi, hogy eleinte csak 8, de később is csak 30 napjuk volt a magyar hatóságoknak arra, hogy átvilágítsák a külföldieket. A kormány szerint nemcsak a bevándorlási hivatal, hanem a rendőrség és a titkosszolgálatok (az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Terrorelhárítási Központ) is ellenőrizték a jelentkezőket nemzetbiztonsági szempontból.
Ez mind elvileg 8, illetve később 30 nap alatt zajlott le. Aligha életszerű, hogy ilyen rövid idő alatt valakit alaposan át tudjanak világítani. Erre még a világ legjobb titkosszolgálatai sem képesek. Már csak a bevándorlók közel húszezres létszáma miatt sem gondolhatja senki, hogy mélyreható vizsgálatokat folytattak le a magyar hatóságok.
A bevándorlási hivatal ellenőrzési színvonalát jól jellemzi, hogy ha az általuk kezelt adatokat összevetjük az ÁKK adataival, akkor az derül ki, hogy
332 állampapír hiányzik a rendszerből.
Az adósságkezelőnél 6543 személy nevében jegyeztek le kötvényt az elmúlt négy évben, a bevándorlási hivatalnál azonban csak 6211-ről tudnak. Az ÁKK számai lehetnek a helyesek, hiszen a bevándorlási hivatal – ebből is látszik, hogy milyen laza az ellenőrzés – a közvetítő cégek önbevallása alapján jut csak adatokhoz.
Persze a BMH leellenőrizhette volna a számokat az adósságkezelőnél, de úgy látszik, hogy ez nem volt opció. Akkor sem, amikor a program véget ért, és Demeter Márta LMP-s országgyűlési képviselő közérdekű adatigénylésben kérte ki a végleges számokat. Olyannyira slendrián a programban résztvevő külföldieket ellenőrző bevándorlási hivatal, hogy már az általa közölt adatokban is ellentmondások voltak.
A zavart részben az okozhatta, hogy amikor a kötvény árát 250 ezerről 300 ezer euróra emelték, az ÁKK az addigi egy darab 250 ezer eurós névértékű kötvény helyett az új sorozatban hat darab 50 ezres címletű állampapírt bocsátott ki. A közvetítő cégek azután jegyezték le az állampapírt, hogy a BMH jelezte: az illető jogosult a tartózkodási engedélyre.
Ez a procedúra 30 napig tartott, majd a közvetítő cégeknek 40 napjuk volt lejegyezni a kötvényt. Vagyis akinek az áremelés előtt már folyamatban volt az ügye, az még 250 ezerért jutott kötvényhez. Az új, 50 ezres címletű sorozatokból is vásárolhatott, de nem hatot, csak ötöt kellett vennie.
A cégek azonban, amikor adatot szolgáltattak a bevándorlási hivatalnak, egyszerűen azt közölték, hogy hány állampapírt vettek, de sokszor nem osztották el öttel vagy hattal. Emiatt alakult ki a 332 darabos eltérés.
Ez azonban még nem minden. Az elmúlt évek tucatnyi adatigényléséből kiderült, hogy a 2013-as és a 2014-es évben – amikor még csak a 250 ezer eurós címletű kötvény volt fogalomban – sem stimmeltek a számok. A 332-nek nagyjából a tizede valóban hiányzik a BMH-nál,
a G7 becslése szerint mintegy 30 kötvény hiányzik fizikailag is a rendszerből.
Az ÁKK szerint például a liechtensteini S&Z Program Ltd. nevű közvetítő cég 10 letelepedési kötvényt vásárolt meg, a BMH azonban 11-ről tud. Ezzel a céggel történt meg az is – legalábbis a BMH szerint -, hogy 2016-ben két személy számára jegyzett le letelepedési kötvényt. A gond az, hogy a parlamenti bizottság 2014 szeptemberében visszavonta a vállalkozás kötvényforgalmazási engedélyét, vagyis a cég már nem jegyezhetett volna le állampapírt 2016-ban. Az ÁKK adatbázisa szerint a cég nem is vásárolt kötvényt abban az évben.
Egy másik vállalkozás, a szingapúri Euro-Asia Investment az ÁKK szerint 43 személy után jegyzett le állampapírt, a BMH azonban csak 41-ről tud.
De sem a legnagyobb, kínai ügyfelekre specializálódott Hungary State Special Debt Fund, sem az Innozone Holdings, sem az Arton Capital számai nem egyeznek. Egyedül a Discus Holdings és a Migrat Immigration Asia adatai mutatnak egyezést a BMH és az ÁKK adatbázisában.
Ebből két dolog következhet:
A kormány szerint a legszigorúbb ellenőrzéseket hajtották végre a letelepedési kötvényprogramban, a tények azonban mást mutatnak. Kapott letelepedési engedélyt egy korábban elítélt orosz adócsaló, a szír diktátor pénzembere, de nem akadt fent a magyar hatóságok ellenőrzésén az orosz kémelhárítás vezetőjének családtagja sem, csak hogy a legszembetűnőbb eseteket említsük.
A letelepedési kötvényprogramot eleve úgy alkották meg, hogy kormányváltás esetén se lehessen számonkérni a felelősöket. Az állami hatóságok helyett a végrehajtó hatalom ellenőrzését ellátó Országgyűlés egyik testülete, a gazdasági bizottság adta ki a közvetítő vállalkozások kötvényjegyzési engedélyeit.
A fideszes többségű bizottságban országgyűlési képviselők ülnek, akiket jogilag nem lehet felelősségre vonni azért, mert igennel vagy nemmel szavaztak a parlamentben. Ahogy a G7 megírta, még a bizottságon belül sem mentek szabályosan a dolgok, de a Transparency International feljelentése miatt indított nyomozás során a Központi Nyomozó Főügyészség nem talált bűncselekményre utaló jelet.
Az ügyészség szerint azért nem vétett a parlamenti bizottság a szabályok ellen, mert nem voltak szabályok.
Emiatt fordulhatott elő, hogy hitelre is lehetett kötvény venni, sőt harmadáron is letelepedési engedélyhez lehetett jutni.
A letelepedési programból az állam nem profitált, sőt a túl magas kamatok miatt több milliárd forintos veszteséget könyvelt el. A Transparency International tanulmánya szerint 20-30 milliárd forintot bukott az állam a projekten.
Az egész programon csak és kizárólag a Fidesz-közeli közvetítő cégek nyertek.
A személyes- vagy pártkötődés szinte kézzel fogható a bevétel 75 százalékát realizáló Hungary State Special Debt Fund esetében. A vállalkozást 2013. január 15-én alapították meg a Kajmán-szigeteken, egy hónappal azelőtt, hogy a nemzetgazdasági miniszter rendelete megjelent volna a program részleteiről.
A cég kiszervezte a kötvénymenedzselés lehetőségét a hasonló nevű Hungary State Special Debt Management*A cég 2014. január 14-én Hungary Immigration Consultingra változtatta a nevét. nevű vállalkozásnak. Ezt a céget még korábban, 2012. december 4-én, azaz három héttel azelőtt alapították Hongkongban, hogy életbe lépett volna a letelepedési programot szabályozó törvény és egy héttel azelőtt, hogy a magyar Országgyűlés szavazott volna a jogszabályról.
A nevében a Management utótagot viselő cégnek három tulajdonosa volt.*A végső tulajdonos három Brit Virgin-szigeteken bejegyzett cég:
25 százalékban a Star Wealth Ltd.,
30 százalékban a Prime Ally Ltd.,
45 százalékban az Ace Deal Investments Ltd. Az egyiket, a Brit Virgin-szigeteken székhellyel rendelkező Prime Ally Ltd. nevű offshore céget egy nappal azelőtt alapítottak meg (2012. október 26-án), hogy Rogán Antal fideszes képviselő egyáltalán beterjesztette volna a letelepedési programot lehetővé tevő jogszabály-módosítási indítványát az Országgyűlésnek.
Honnan tudhatták Magyarországtól több ezer kilométerre, hogy másnap, azaz október 27-én Rogán Antal egy olyan módosítót terjeszt a parlament elé, amely a következő években több tízmilliárd forintos bevételt hoz a cégnek? Kérdéseinket elküldtük több állami szereplőnek is, de nem érkezett válasz.
Közélet
Fontos