2017 eleje és 2018 első féléve között nem javult a magyarországi lakhatási problémák kormányzati kezelése – állapította meg a Habitat for Humanity civil szervezet, amely a világ 70 országában foglalkozik a lakhatás kérdésével. A magyar szervezet kedden bemutatott legfrissebb lakhatási jelentése, amelynek készítésében a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont is részt vett, számos megdöbbentő adattal szolgál a magyar háztartások lakhatási problémáiról.

Az elemzésben szereplő óvatos becslés szerint 

2-3 millió embert érinthet a lakásszegénység,

vagyis ennyien élhetnek megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi vagy jogi szempontból az átlagosnál rosszabb helyzetben.

1,3 millió háztartás, azaz a háztartások harmada küzd valamilyen megfizethetőségi problémával,

tehát irreálisan sokat költ rezsire, bérleti díjra vagy lakáshitelek törlesztőrészleteire.

A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan nagyjából 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai sztenderdeknek,

azaz a magyarok többségének lakhatási költségeit és életminőségét különösen rosszul érintik az épületállomány fizikai jellemzői.

Másfél millióan élnek olyan lakásban, amellyel súlyos lakásminőségi problémák vannak.

A zsúfolt, nedves lakásokban élő embereknek a legtöbb esetben nincs pénzük felújítani a lakásukat.

A lakhatás terén a megfizethetőségi problémák szembetűnő következménye az utóbbi években látható eladósodás.

A háztartások nagyjából hatodának van 60 napon túli közműhátraléka, miközben 750 ezer végrehajtási ügy van folyamatban.

Ez megmagyarázza, hogy miért jut minden napra nagyjából egy tucat kilakoltatás, és hogy miért nem mondható megoldottnak a (deviza)hitelválság.

A lakhatási szegénység részproblémái jelentősen összefüggnek egymással, és ördögi kört alkotnak, amit lakásszegénységi csapdának nevez a jelentés. Erős a beragadási hatás, tehát aki beleszületik vagy belekerül, annak nagyon nehéz kikerülnie onnan.

A lakhatási szegénység elsősorban az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartásokat sújtja, amelyek valamennyi szempontból hátrányokat szenvednek: jobban érintik őket az energiahatékonysági problémák, sokkal nagyobb valószínűséggel élnek az ország olyan területein, ahol nem érhetők el alapvető szolgáltatások, illetve jogilag is sokkal kiszolgáltatottabb a lakhatási helyzetük.

A lakásszegénységi csapda térben is jól beazonosítható mintázatokat hoz létre a jelentés szerint. A főváros és a nagyobb városok belső területei, illetve a kiemelt nyaralóövezetek felértékelődnek a nagy kereslet miatt, addig országszerte tízezrek szorulnak ki periférikus lakóhelyekre, további százezrek pedig a perifériákra „szorulnak be”, például külterületi, zártkerti, aprófalvas területekre.

A Habitat for Humanity szerint szükség lenne egy átfogó, a szociális különbségeket csökkentő lakáspolitika kialakítására, ám továbbra sem látható szándék erre a kormány részéről. Jelenleg sok kormányzati szerv kezelése alá tartoznak a lakhatási ügyek, nincs egy koordináló szerepű, erős hatóság, ami összefogná az ügyek kezelését.

Pedig forrás biztosan lenne rá. A jelentésben szereplő adatok szerint

idén 285 milliárd forint áramlik be a lakhatási támogatások területére, azonban ezeknek az állami kiadásoknak a 90 százaléka nem szociálisan célzott.

A támogatások legnagyobb része egyáltalán nem célzott szociálisan, és alapvetően a jobb jövedelmi helyzetben lévő családokat segíti. Ide tartozik a csok, az áfavisszatérítés, a lakástakarék-pénztári megtakarítások kiegészítése, illetve kamattámogatások is.

Kifejezetten a rászoruló családoknak közvetlenül mindössze 27 milliárd forintot juttat idén az állam, ami az összes lakhatásra fordított kiadás 9,5 százalékát teszi ki.

A források tehát rendelkezésre állnak, a kérdés az, hogy azon belül mennyivel lehetne növelni a jelenleg alacsony összegben biztosított szociálisan célzott intézkedések részarányát, amelyek kifejezetten a legrosszabb helyzetben lévő háztartások lakhatását támogatnák.

A Habitat for Humanity igazgatója, Szegfalvi Zsolt szerint a Nemzeti Eszközkezelő Programjának elindítása jó példa arra, hogy a kormány képes gyorsan cselekedni a lakhatási ügyekben is, ha megvan rá a szándéka. A NET-programnak köszönhetően 25 százalékkal nőtt az állami kézben lévő lakások száma, amivel sok jelzáloghitel-tartozással küzdő rászorulónak nyújtanak segítséget.

A lakásszegénységnek egyéni, háztartási és össztársadalmi szinten is káros továbbgyűrűző hatásai vannak, amiket csak akkor lehet ellensúlyozni, ha az állam egyértelmű politikákkal biztosítja mindenki számára a megfizethető, jó minőségű lakhatást. Ehhez megfelelő intézményrendszerre (pl. lakhatási minisztériumra) van szükség, ugyanis anélkül csak eseti jó gyakorlatok létezhetnek.

A szervezet javaslatai szerint szükség lenne

• a magánbérleti szektor és a létező szociális bérlakásállomány szabályozásának újragondolására a megfizethetőség érdekében
• a szociálisan célzott lakhatási támogatások jelentős növelésére (lakásfenntartási támogatás visszahozása, rezsi- és albérlettámogatás a rászorulóknak)
• az alacsony jövedelműek energiahatékonysági beruházásainak segítésére
• az alacsony jövedelműek számára is megfizethető lakásállomány bővítésére (önkormányzati bérlakások, lakáskezelő társaságok, szociális lakásügynökségek, bérlői lakásszövetkezetek formájában).

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet civil szféra Habitat for Humanity lakásbérlés lakáspiac lakástulajdon lakhatás Olvasson tovább a kategóriában