Nagy riadalmat okoztak a 2022-ben elszálló nemzetközi gáz- és áramárak Magyarországon. A vágtázó tempóban növekvő beszerzési költségek rengeteg vállalat számára nehezen leküzdhető akadályt támasztottak, sok családban számolgatták, beleférnek-e az átlagfogyasztásba, miközben még a visszavágott energiaár-támogatási rendszer finanszírozása is agyonnyomta a költségvetést.
A népszámlálási adatokból azonban úgy tűnik, hogy olyan elavult fűtési rendszerek vannak Magyarországon, hogy az energiaárak a háztartások harmadát nem is feltétlenül kellene, hogy érdekeljék: a magyar háztartások harmada ugyanis – részben vagy teljesen – még mindig fával fűt.
A 2022-es népszámlálás során arra a kérdésre, hogy fűtenek-e fával, a magyarok lakások 30,5 százalékában adtak igenlő választ. Emellett 1,2 százalék szénnel szokott fűteni.
A statisztikai adatok sokrétűek a fűtés kapcsán, hiszen többféleképpen is rákérdeztek erre. Ha valaki igent mond arra, hogy szokott-e fával fűteni, még egyáltalán nem biztos, hogy ez gyakran fordul elő: van, ahol kiegészítésként használják a kertben termelődő fahulladék égetésére, vagy egyszerűen látványelemként, kandallóként.
Az esetek legalább felében azonban nem erről van szó: a magyar lakások 9 százalékában a szobában lévő fatüzelésű kályha adja a meleget, 6,4 százalékban pedig fával táplált központi fűtés.*Ezeknél a háztartásoknál nincsen más fűtési mód, tehát nincsen vegyes gázos és hagyományos kazános üzem sem. Különösen az előbbi problémás, hiszen az égés közben keletkező füst és finomporok egy része a lakókörnyezetben maradhat, ami jelentős egészségi kockázat.
Összességében tehát a magyar házak, lakások 15,4 százalékát fűtik kizárólag fával, és még egyszer ennyiben tölt be ez kisebb-nagyobb szerepet egyéb fűtési módok mellett.
A fővárosban szinte nem is létezik ez a fűtési mód, viszont Tolnában, Somogyban és Nógrádban minden ötödik lakást szobákban álló fakályhákkal fűtenek. Jellemzően minél szegényebb egy megye, annál nagyobb ennek a fűtési módnak a szerepe.
Ebben 2022-ben az is közrejátszhatott, hogy a magas energiaárak miatt spórolni kellett a földgázzal. Azonban ez leginkább azoknál merül fel, akiknél földgáz és fatüzelés egyszerre érhető el, ilyen a magyar lakásállomány tizede.
Az alábbi térképen azt lehet látni, hogy az adott településen mennyien fűtenek fával. Rengeteg olyan falu van, ahol a túlnyomó többség, sőt
húsz magyar faluban mindenki fával fűt, igaz összesen csak 12 ezer ház van ezeken a településeken.
Az adatok eléggé hasonlítanak a fejlettségi mutatókra: ahol kevesebb a fafűtés, ott fejlettebb a gazdaság, talán csak a nyugat-dunántúli falvak kivételek ez alól.
A magyar tűzifahasználati arány nem példa nélküli Európában, de főleg a szegényebb balkáni országokban elterjedt az égetése. A statisztikákban ez elsődleges szilárd bioüzemanyag néven jelenik meg; igaz, az Eurostat külön felhívja a figyelmet, hogy ez a statisztika nem túl megbízható.
Az is látható, hogy ahol nagyobb energiamennyiségre van szükség, mert hidegebb van télen, ott jellemzően kisebb a tűzifa szerepe. A magyar lakásállomány nem túl jó energetikai állapotát mutatja, hogy Szlovákiában és Lengyelországban is kevesebb energiából oldják meg a lakások fűtését. A nyugati országokban nagyobb lakóterületeken élnek, ezért lehet a német és francia energiafelhasználási adat hasonló a magyarhoz.
A statisztika egy fontos szempontra nem tud rámutatni: nem mindegy, hogy modern és hatékony fa- vagy pelletkazánokkal, központi fűtési rendszerekhez használják fel a fát, vagy a szobákban kormosan égető kályhákban. Ez nemcsak az életminőség, de a szennyezés kapcsán sem mindegy. A hazai gyakorlatban ráadásul sokszor kerül szemét, ruha és rossz minőségű tűzifa a kazánokba, ami rendkívül rossz hatással van a légszennyezésre.
Számos szegény országban a források hiánya miatt maradnak sokan a fafűtésnél, Magyarországon azonban óriási összegeket fordít a kormányzat a rezsiköltségek alacsonyan tartására.
A költségvetési adatokból látható, hogy 2021 és 2023 között kétezer milliárd forintot költött energiaár-támogatásra a kormány:
És ez nem is minden, mert ahogy Balogh József energiapiaci szakértő tegnap a Portfolión írta, a rezsicsökkentés első kilenc éve (2013-2021) durván 2700 milliárd forintba kerülhetett, azaz évente mintegy 300 milliárdba. Ehhez jöttek hozzá a fenti összegek.
Rövid távon ez szociális szempontból érthető, és beláthatatlan következményei lettek volna az energiaválság idején, ha a hazai lakosságnak piaci árakat kellett volna fizetnie. Igaz, pont a legszegényebbek által használt tűzifa árát nem szabályozta a kormány, ott nem volt támogatás. (Lehetett ugyan kedvezményes áron tűzifához jutni egyes településeken, de ez csak az igények töredékét fedezte.)
Hosszabb időtávot nézve azonban pont az energiaválság mutatta meg, hogy az energiaárak mesterségesen alacsonyan tartása helyett jobb irány lenne az energiahatékonyság javítása. A panelprogramot azonban a Fidesz nem folytatta, az állami lakásépítési támogatásoknál pedig nem volt szempont az érdemi energiahatékonyság.
A rendszer az új építéseket helyezi előtérbe, a meglévő lakások felújítására, korszerűsítésére alig vannak források. Sőt, a túlbonyolított és rugalmatlan hazai engedélyeztetési rendszer még ront is a helyzeten – ahogy erről néhány éve beszámoltunk.
Csak most áprilisban jelentettek be egy új felújítási támogatást az 1990 előtt épült családi házak energetikai korszerűsítésére. Az uniós RRF-pénzekből (Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz) 108 milliárd forintot szántak erre a területre, ez 20-25 ezer ingatlan korszerűsítését fedezi, ami csepp a tengerben.
Magyarországon 3,8 millió olyan lakás van, amit nem távhővel fűtenek, a nem távhőre szánt rezsivédelmi kiadás pedig 2021 és 2024 között 1825 milliárd forintot tett ki, ami lakásonként 470 ezer forint. Ez egy modern, energiatakarékos hűtő-fűtő levegős hőszivattyú ára*ezt a mindennapokban klímának hívjuk vagy egy Kádár-kocka padlásfödém-szigetelése. Ha a forrásokat előzetesen akár egy 50 százalékos állami támogatás formájában energetikai korszerűsítésre adták volna, ma jelentősen kisebb lenne a lakások fűtési energia igénye, hiszen a túlnyomó többség nagyon elavult gépészeti rendszerekkel fűt, és kevés háznak megfelelő a hőszigetelése.
Ez az utóbbi azért nagy baj, mert nemcsak a fűtési rendszerek és azok energiaigénye számít, annak még nagyobb szerepe van, hogy mennyire jól szigetelt egy épület. Ezzel óriási mennyiségű energiát lehet megtakarítani.
Magyarországon a szigetelt családi házak aránya 2020-ban 33 százalék volt, de ezek egy részénél a szigetelés vastagsága nem felel meg a mai energetikai követelményeknek. Így a felújítási programoknál a szigetelést előnyben kellene részesíteni.
Arra is csak egy jól szigetelt házban van esély, hogy hatékony, alacsony hőmérsékleten működő hőszivattyúval lehessen fűteni. Ezt sokan kombinálják a napelemes áramtermeléssel, ezért érdemes ennek elterjedtségét is megnézni, hiszen ez jó fokmérője annak, hogy hol milyen szinten áll a modern energetikai rendszerek bevezetése az országban.
Ezek területi eloszlása mintha csak a fatüzelést mutató térkép fordítottja lenne. A fővárosi, győri, balatoni, veszprémi agglomeráció mellett Pécs, Szeged és Debrecen környékén jellemzők a napelemek. Az Alföld nagy részén és a Dunántúl ipari központjain túli részén alig találni belőlük. A fejlett régiókban 10 százalék körüli az elterjedtségük, az ország felében pedig egy százalék körüli. Az országos átlag 4 százalék volt a népszámlálás idején.
A megyei arányok csak részben mutatják a térképen jól látszó különbséget, mindenesetre Pest megye vezet 5,8 százalékkal, míg Nógrádban csak 1,9 százalék az arány.
Mindez rávilágít arra, hogy óriási különbségek vannak Magyarországon belül, és közel sem arról van szó, hogy Budapest és a vidék egésze lenne eltérő: igazán a leszakadó falusias térségek kerülnek egyre hátrányosabb helyzetbe mind a vidéki fejlődő régiókhoz, mind a fővárosi agglomerációhoz képest. Teljesen más energetikai korszerűsítési igényei vannak a két térségnek, és egyelőre nem látszik, hogy erre reagálna a szakpolitika.
Adat
Fontos