Egyre többet lehet olvasni az embereket veszélyeztető állatokról: budapesti gyalogosokra támadó varjak, vaddisznó-invázió a Balaton-felvidéken vagy erdélyi településeken egyre gyakrabban feltűnő medvék.

Egy hasonló találkozás nyilvánvalóan kényelmetlen vagy akár életveszélyes is lehet a legtöbb ember számára, a gyakoribbá váló interakciók azonban egy olyan jelenség tünetei, amely túlmutat “elszemtelenedő” varjakon vagy idegesítő vaddisznókon, és végsősoron nemcsak az állatokra, hanem az emberekre is egzisztenciális fenyegetést jelent.

A megszaporodó konfliktusok hátterében az emberi tevékenység áll: a városok és a mezőgazdaság terjeszkedése, valamint a klímaváltozás miatt az állatok egyre inkább kiszorulnak természetes élőhelyeikről. Az egyre nagyobb szántóföldi táblák és lebetonozott területek miatt egyre több állat kényszerül arra, hogy emberekkel éljen együtt, ez pedig alapvetően alakítja át az ökoszisztémát. 

Több százmilliós csökkenés

A folyamatra szemléletes példa a Budapesten emberekre támadó vetési varjak esete. Ahogy Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője a Népszavának elmondta, “agrárgazdasági érdekekre hivatkozva” az ezredfordulóra a vetésivarjú-állomány 92 százalékát kiirtották, az állomány 250 ezer párról 23 ezerre omlott össze (bár miután 2001-ben védetté nyilvánították őket, a számuk elkezdett nőni, mintegy 30-32 ezerre).

Orbán a Telexnek azt mondta, hogy az “intelligens madarak” úgy alkalmazkodtak ehhez, hogy behúzódtak lakott területekre, hiszen ott nem lehet őket levadászni. Budapesten először parkokban (Városliget, Margitsziget) terjedtek el, és ahogy nőtt a számuk, úgy jelentek meg külső kerületekben is.

Vadludak a tatai Öreg-tónál. Fotó: AFP

Nem a vetési varjú az egyetlen Magyarországon élő madárfaj, amelynek drasztikusan csökkent a példányszáma az elmúlt évtizedekben. Egy összeurópai felmérés alapján 1980 és 2017 között 17-19 százalékkal csökkent az összesített madárállomány az Európai Unióban, ami 560 és 620 millió közötti madár eltűnését jelenti.

Az iparszerű mezőgazdasági termelés térhódítása miatt elsősorban a mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madárfajok veszélyeztettek. Az MME szerint az ilyen madarak populációi 1980 és 2015 között több mint 55 százalékkal csökkentek az EU-ban.

Magyarországon is drasztikus a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok tömeges pusztulása. Az MME 1999 óta működő monitoring rendszere alapján azóta – tehát közel fele annyi idő alatt, mint az EU-s mutatónál – 18 százalékkal csökkent a mezőgazdasági területekhez köthető madarak állománya. 

Vészesen fogyatkozó állományok

A tömeges pusztulás oka a klímaváltozás mellett az, hogy egyre nagyobb területen egyre több gépet és vegyszert használnak. A növényvédőszerek használata és az életterek zsugorodása miatt dermesztő ütemben hal ki a rovarvilág körülöttünk: az élelmiszerlánc alapját – így a madarak egyik fő táplálékát – képző rovarok száma egy globális becslés szerint 25 százalékkal csökkent az elmúlt harminc évben. Lokálisan ennél pusztítóbb arányok is vannak: az egyik legismertebb németországi mérés 75-87 százalékos zuhanást mutatott.

Az MME egyik korábbi közleménye alapján Magyarországon a mezőgazdasági természeti sokféleség 30 százalékkal csökkent 15 év alatt. Az apróvadfajaink (mint a nyulak, récék vagy a fácán és a fogoly) állománya “vészesen fogyatkozik”, a mezőgazdasági termelést megalapozó beporzó rovarfajok állománya is óriási mértékben, 75 százalékkal csökkent harminc év alatt.

Ahogy a fenti ábra is mutatja, az MME monitoring rendszere alapján látványosan csökkent egyes mezőgazdasági környezetben élő madárfajok példányszáma. 1999 óta a fogoly és a fürj egyedszáma is töredékére olvadt, a mezei pacsirták és a sárga billegetők száma mintegy harmadával csökkent.

Hozzájuk hasonlóan a vizes élőhelyeken vagy nádasokban élő madárfajok száma is drasztikus mértékben csökken. A bíbic és a nádirigó állománya is kevesebb mint felére esett bő húsz év alatt, a bölömbika pedig lényegében eltűnt Magyarországról.

Az élőhelyek zsugorodásával az ott élő fajok jelentős része eltűnik (vagy a városba költözik, mint a varjak), és vannak, amelyek próbálnak alkalmazkodni, és ez szintén konfliktusokat szülhet.

“A seregély se enné a szőlőt ilyen arányban, ha mozaikos lenne a művelés gyeppel, legelővel, és így megmaradt volna a természetes táplálkozóhelye. A gyurgyalag sem okozna fejfájást a méhészeknek, nagyon jól megvolt a 700 magyarországi méhfajjal. De eltűntek a virágos gyepek, ezzel a méhfajok, mit gondol erre a gyurgyalag: ‘Hát csak nem fogok éhen halni, akkor eszem a házi méhet!’” – mondott példákat az MME szóvivője a Népszavának.

A szervezet szerint mindenesetre aggasztó, hogy míg eleinte főleg az agrár-élőhelyeken élő madarakat érintette az állománycsökkenés, az elmúlt években a korábban növekedést mutató erdei élőhelyeken fészkelő madárfajoknál is a csökkenés jelei mutatkoznak.

Az MME szerint összességében gyökeres változtatás nélkül rosszak a kilátásaink. A szervezet szerint a tömeges madárpusztulás – és a talajszerekezet-romlás – megállításához a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés fejlesztése (például a természetes vízmegtartás növelésével és talajkímélő módszerek terjesztésével), valamint a fogyasztás visszafogásával kellene leginkább változtatni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgészen dermesztő, ahogy a rovarvilág észrevétlenül kipusztul körülöttünkSokan már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek a földi élet szempontjából alapvető fontosságú jelenségre, amit az elmúlt években számos kutatással alátámasztották.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet állatvilág klímaváltozás madarak mezőgazdaság természetvédelem Olvasson tovább a kategóriában