Az ósdi reklámközhely szerint amerikai mosolyú ragyogó fogsorral kutyakajától a gyógyszerekig bármit el lehet adni, a tankönyvi családmodellben kicsitől nagyig fehéren világít a foga mindenkinek. Az ösztönös középosztályi, vagyis domináns társadalomkép ki nem mondott alapvetése, hogy a rossz fogak az erkölcsi hanyatlást jelzik, valamiképpen az érdemtelen szegények tartozékai, akik igénytelenek, ergo maguk tehetnek a sorsukról – és máris ott vagyunk a ellenzéki politikai megfejtések legkellemetlenebb prolizó-vidékiző sztereotípiáinál Orbán népéről, akinek a választási megfigyelők kultúrsokkja szerint nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött. Ők lennének a fogatlanok népe.

A fogak szociológiája egyszerre szól a társadalmi distinkciókról és az ezek alapjául szolgáló tényleges egyenlőtlenségekről. Utóbbiak nagyon is valóságosak: tudjuk, hogy a fogak állapota szorosan összefügg az életmóddal, kihathat a teljes egészségre, és ettől nem függetlenül az egyik legelemibb társadalmi státuszjelző. Megcsináltatom a fogaimat – ez a mondat a középrétegeknél kezdődik, lejjebb a csináltatás nagyobbrészt elkésett húzást jelent.

Az azonban, hogy a fogak állapota mennyire erősen összefügg a társadalmi helyzettel, most látható először szisztematikusan egy friss kutatás eredményeiből. Ez jóval több mint pillanatfelvétel: Hajdu Tamás, Kertesi Gábor és Fadgyas-Freyler Petra, a KRTK-KTI és a Corvinus Egyetem kutatói az elmúlt évek minden elérhető adminisztratív és egyéb adatát összegyűjtöttek és kielemezték, melyekből képet lehet alkotni a gyerekek fogainak állapotáról.

Tanulmányuk (pdf) egyik robusztus és erős állítása, hogy már óvodáskor előtt nagy társadalmi különbségek vannak a fogak állapotában. Már ekkor óriási távolságok vannak abban, hogy mennyire jutnak el a gyerekek fogorvoshoz, ezek a kisgyermekkori különbségek pedig az életkor előrehaladtával jellemzően csak tovább nőnek.

De Magyarország európai összehasonlításban is rosszul áll, ha a fogakról van szó. Ehhez egy uniós összehasonlítás arról, hogy egy 12 éves gyereknek átlagosan hány károsodott (szuvas, tömött vagy hiányzó) foga van átlagosan a tagállamokban a legfrissebb (2017-es) magyar adatokhoz képest:

A tejfogakkal még rosszabb a helyzet: egy magyar óvodás 20 tejfogából átlagosan 3-4 már károsodott. Az EU-tagállamok között ezzel is az utolsó negyedbe tartozunk, és a helyzeten az elmúlt húsz évben nem is sikerült javítani.

Ez kevéssé meglepő, ha hozzátesszük, hogy fogmosásban is az alsó fertályban vagyunk. Statisztika erre is van: a 11-15 éves magyar gyerekek nagyjából 60 százaléka most naponta legalább kétszer fogat. A fogmosási arányokban az elmúlt másfél évtizedben semmi nem változott.

A cukrosüdítő-fogyasztásban – ami a fogszuvasodás egyik fő kockázati tényezője – egy kicsit javult a helyzet, de ebben is az utolsó negyedben vagyunk EU-s összehasonlításban. Az pedig főleg aggasztó, hogy miközben az átlagfogyasztás valamivel csökkent, nagymértékben nőttek a társadalmi különbségek.

Míg a legjobb helyre született gyerekek között közel húsz százalékponttal esett vissza a cukros üdítők fogyasztása 2002 óta, a legszegényebbeknél ugyanebben az időszakban tíz százalékponttal nőtt.

Nem meglepő hát, hogy a társadalmi különbségek a fogak állapotában is megjelennek. A legszegényebb 2-3 éves gyerekek 20 százalékának van szuvas foga, míg a legjobb anyagi körülmények élő gyerekeknél negyedakkora, 5 százalékos ez az arány.

Erre a hatalmas különbségre a kézenfekvő közvetlen magyarázat nyilvánvalóan az életmódban rejlik, elsősorban az édességek és főleg a cukros üdítők fogyasztásában, másrészt a szájhigiénében. A felmérések szerint másfél éveseknél a felső jövedelmi ötödbe tartozó szülőknek csak elhanyagolható része, körülbelül 4,5 százalék nem tisztítja rendszeresen a gyermeke fogait, az alsó ötödben viszont már közel egyharmados ez az arány.

A szuvasodás az összes gyermekbetegség közül a leggyakoribb, és az érintett fogról könnyen átterjedhet a többire. Az erős fájdalom is kellemetlen, de a tejfogakat érintő szuvasodás azért különösen veszélyes, mert az egész életre kihathat, és nem csak szocializációs okokból. A tejfogak sérülékenyebbek a maradó fogaknál, a kisgyermekkorban kialakuló szuvasodás pedig hatással van a fogváltás után is: az előtörő maradó fogak szuvasodásának esélyét is növeli.

Ezért is alapvető probléma, hogy a kisgyerekek szuvas fogainak nagy része kezeletlen marad, különösen a szegény családokban. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai alapján, Kertesiék számításai szerint a 2-3 éveseknél a szuvas fogú szegény gyerekek 95 százaléka nem kap ellátást, a 4-6 éveseknél pedig a háromnegyedük.

A NEAK egyéni ellátási adatai hatalmas lehetőséget jelentettek: a kutatók másfél millió 2-18 éves korú gyerek többéves társadalombiztosítási alapú fogászati kezelési adatát nézték át, és ebből többek között ez az egészen drámai mértékű ellátatlanság rajzolódott ki a kicsiknél.

Ez azért is lehetne akár meglepő, mert Magyarországon 18 év alatt a szűrő-megelőző vizsgálatok és a kezelések is elvileg mind univerzálisak és ingyenesek. Így legalábbis nem evidens, hogy ilyen nagyok a társadalmi különbségek, miközben ingyenes ellátásról és elvileg jól kiépített országos rendszerről van szó.

Az egyik meghatározó ok biztosan közvetlenül a családi háttérrel és a szülői egészségmagatartással függ össze. „A szülők (mindenekelőtt az anyák) szegénysége, iskolázatlansága, egészségtudatosságának mértéke, életmódbeli, táplálási szokások elterjedtsége” – sorolják a szerzők az otthoni kockázati tényezőket. Annál azonban, hogy a szuvasként diagnosztizált fogak egy részét nem kezeltetik a szülők, jóval nagyobb probléma, hogy kötelező szűrések elmaradása miatt a meglevő szuvasodások jelentős része rejtve marad.

Sokan azonban már idáig sem jutnak el, ami arra utal, hogy a kötelező iskolafogászati szűréssel is alapvető bajok vannak, főleg óvodáskorban. Szabály szerint az iskolafogásznak évente legalább egyszer (iskoláskorban kétszer) meg kellene vizsgálnia a körzetéhez tartozó óvodásokat és iskolásokat, és állapotfelmérést kell végeznie a fogaikról, ennek biztosítása az oktatási intézmények és az önkormányzatok közös feladata. Az országos adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a gyakorlatban a szűrővizsgálat nagyon sokszor elmarad.

A NEAK adatai alapján a négyéves kicsik közül nem egész minden második gyerek jut el évente legalább egyszer fogorvoshoz. Ez az arány később nő, de hatéveseknél is még csak 55-60 százalék.

Az adatokból nem derül ki, hogy mi lehet a pontos oka a szűrések gyakori elmaradásának. Az óvoda Magyarországon hároméves kortól kötelező, a KSH adatai szerint a négyévesek szinte teljes mértékben, 98 százalékos arányban be vannak íratva. Mégis csak a felük jut el a kötelező szűrésre, ami alapvető rendszerhibára és intézményi felelősségre utal: a gyerekeket az óvodának kellene elvinnie a szűrésre, de a NEAK adatai alapján erre sok helyen mégsem kerül sor.

Ennek az alapvető hiányosságnak messze ható következményei vannak. Vannak országok, amelyek ezt nemcsak felismerték, de oktatás- és egészségpolitikai prioritássá is tették a minél korábbi beavatkozást.

Skóciában – ahol szintén közismerten rossz volt a gyerekek fogazata, ugyancsak nagy társadalmi egyenlőtlenségekkel a háttérben – 2005-től az egész országban bevezették a Childsmile (gyermekmosoly) nevű egészségnevelési programot. Ezt az NHS, tehát az állami társadalombiztosítás finanszírozza, és mint a magyar tanulmány kiemeli, ez a világ legnagyobb óvodai szájhigiéniai programja. Az ország összes óvodájában és az iskolák alsó két osztályában nevelik a gyerekeket a szájhigiénére, az óvónénik és -bácsik külön képzést kapnak, módszeresen felügyelik és egyénileg fejlesztik az óvodai fogmosást, amire a későbbi években már lehet építeni. A program egyértelmű sikere a skót iskolások javuló fogazata, ami az egészségügyi megtakarítások révén egyúttal nagyobb költséghatékonyságot is jelent.

Az óvodákhoz képest az iskolák már nagyobb arányban tartják be az iskola-egészségügyi rendelet előírásait Magyarországon. Ennek is köszönhető, hogy a középiskolás korosztályban már hasonló arányban járnak a tb által finanszírozott fogorvosnál évente legalább egyszer a szegény és gazdag településeken élő kamaszok.

Más kérdés, hogy ez az iskolafogászati rendszer mennyire hatékony. A fogorvoslás országos szakfelügyelő főorvosa szerint a legkevésbé sem: Kivovics Péter a tanulmányban is idézett kritikája szerint a magyar iskolafogászati rendszer „jogilag bizonytalan és elavult”, azt „fel kell váltania egy jogilag tiszta, prevenciós szemléletű gyermekfogászati rendszernek”.

Erre vannak átvehető jó gyakorlatok, az egyik mintaország például Dánia, ahol jóval nagyobb hangsúly van a megelőzésen, és sikerült elérni a gyerekek teljes körű részvételét. Ott a járási önkormányzatok önálló fogászati klinikákat működtetnek teljes körű egyéni nyilvántartással, a gyerekeket emailben és levelekkel, személyes megkeresésekkel hívják be rendszeres ellenőrzésre. Hogy milyen gyakran, azt az egyéni kockázati besorolás dönti el.

Magyarországon hasonló szisztematikusan kiépített, a prevenciót és a hatékonyságot szem előtt tartó, egyénre szabott rendszer egyáltalán nem létezik, és ez a szegényebb gyerekeket hozza leginkább hátrányba.

Ez különösen élesen látszik a fogszabályozóknál. Ma a legjobb anyagi helyzetben lévő családok gyermekei négyszer-ötször nagyobb eséllyel kapnak fogszabályozót az államilag finanszírozott ellátásban, mint a legrosszabb anyagi helyzetben lévők. Ennél a valóságban még nagyobbak is az egyenlőtlenségek, hiszen a magán fogorvosokra, ahova a felső-középrétegekből járnak alapvetően gyerekek, nincsenek elérhető hasonló adatok.

Bár az ellátás a középiskolásoknak még térítésmentes, magát a fogszabályozó készüléket a tb csak 80 százalékban fizeti. De ennél nagyobb probléma, hogy az egész rendszer alulfinanszírozott. Magyarországon körülbelül 600 fogszabályozó orvos működik, nekik azonban csak a negyedük hajlandó a tb által felkínált díjazásért, a társadalombiztosítással szerződve ingyenes szolgáltatásokat nyújtani a gyerekeknek. Ezért – bár legalább akkora szükségük lenne fogszabályzóra, mint az előnyösebb helyzetből jövőknek – „a legszegényebbek valószínűleg már a startvonalnál feladják a versenyt, a kezelések közlekedési, pénzügyi, logisztikai nehézségeitől visszariadva”.

Mindez nagyon nagy baj. Baj azért, mert a károsodott tejfogú kisgyermekekből nagy valószínűséggel károsodott fogú kamaszok és felnőttek lesznek. A tejfogak szuvasodása az egyik legjobb előrejelzője a maradó fogak későbbi szuvasodásának. A károsodott tejfogaknak, még inkább a kezeletlenül maradt szuvas tejfogaknak egész életre kiható következményei lehetnek. De baj azért is, mert a fogászati megelőzésben rejlő egészségtartalékok éppen a kisgyermekkorban a legnagyobbak. Ez az az életkor, amikor kialakulnak és rögzülnek a táplálkozási és fogápolási jó és rossz szokások

– fogalmaznak a tanulmány szerzői, és több konkrét javaslatot megfogalmaznak. Többek között:

• az iskolafogászati rendszer megreformálása, egyéni szintű adatbázis a hatékonyabb szűrőrendszer érdekében;
• a védőnők és a házi gyermekorvosok továbbképzése és bevonása a fogászati szűrésekbe, a többletfeladatok költségeinek biztosítása;
• tanácsadás a szülőknek, akár a fogászati szűréseken;
• óvodai egészségnevelési program akár a skót példára építve;
• további utazási kedvezmények a 14 év alattiaknak és a szülőknek;
• többletfinanszírozás a fogszabályozásra, hogy több fogszabályozó orvost lehessen bevonni az állami gyerekellátás területére.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKasztosodik a magyar társadalom, és ennek mind megisszuk a levétHét generációig tart egy szegény családnak középosztálybelivé válni Magyarországon. De miért? Michael Förster, az OECD vezető szociálpolitikai elemzője magyarázta el nekünk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarországon csúszhatnak a legtöbben szegénységbe az egész EU-ban a magasabb infláció miattMiért ilyen magas az infláció itthon, és miért ilyen nagy a jövedelmi alapú inflációs egyenlőtlenség? Hogyan hat a drágulás a szegénységre? A G7 Podcast vendége Menyhért Bálint közgazdász volt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKét év alatt megfelezte a gyermekszegénységet a lengyel kormányHúszról tíz százalékra csökkent a szegény lengyel gyerekek aránya a jelentősen megemelt családi pótléknak köszönhetően.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Élet egészségügy egyenlőtlenség fog fogászat fogorvos gyermekszegénység Olvasson tovább a kategóriában