Lengyelország jelezte: a korábbi 2049-es céldátum után is elő akar állítani kőszénből áramot, hogy így biztosítsa az ország energiabiztonságát. A szándék aláássa az Európai Unió tavaly összeállított – a tagállamok és az Európai Parlament által még nem megszavazott – energiaellátásról és károsanyag-kibocsátásról szóló tervezetét, amely 2050-re tűzte ki a klímasemlegesség elérését.

Lengyelország két évvel ezelőtt a bányász szakszervezetekkel kötött történelmi megállapodás keretei között azt is vállalta, hogy 2049-ben be fog zárni az utolsó termikus kőszénbánya.

A mostani bejelentés viszont változást jelenthet a lengyel kormány energiapolitikájában. Lengyelország feltett szándéka ugyanis, hogy a szénnel fűtött erőművek plusz stabilitást adjanak az ország energiarendszerének az évszázadforduló után is. 

A folyamat hátterében Oroszország Ukrajna elleni háborús agressziója és az orosz gázfüggőség újragondolása, vagyis az Európai Unió energiastabilitásának kérdése áll. Az Európába elsősorban Oroszországból érkező gázt korábban a fosszilis és a zöld energia közötti hídként gondolták el a szakértők, de az orosz gáz biztosítékként akkor is jól jönne a jövőben, ha az alapvetően zöld energiaellátásban szezonális lyukak keletkeznének. A háború azonban teljes új helyzetet eredményezett.

Dominóeffektus

Lengyelország a zöld átmenet jegyében állami felügyelet alá vonta volna a kőszén alapú erőműveit, ám a mostani bejelentés arra is kitért, hogy az új helyzetben ezt sem garantálja.

A lengyelek egyáltalán nincsenek egyedül szándékaikkal, például Németország és Olaszország is újra számít szén alapú üzemeire, de az Egyesült Államokban és Kínában is növekszik a kőszénből származó energia. Kezdetben a pandémia utáni gázáremelkedés hajtotta a folyamatot, később viszont Ukrajna Orosz megszállása volt olaj a tűzre.

A háború dominóeffektust indított el, Európa kőszénimportigénye megnőtt, a kőszén ára az egekbe szökött a világpiacon. Az igény akkora, hogy a kőszénexportőrök nem tudják tartani a tempót, és mindennek a fejlődő országok láthatják kárát elsőként.

Az EU-ban is terítéken lévő orosz szén- és kőolajembargó fájna az orosz gazdaságnak, ám a magyar kormány állításával ellentétben nem okozna ellátási problémákat Magyarországon, legfeljebb a Mol profitja csökkenne. Az olaj és a gáz drágulása ugyanakkor még versenyképesebbé tenné a szénalapú áramtermelést, így növelve a szénfogyasztást. Utóbbit a széndioxid-kvóták árának emelésével lehetne kezelni, ám ez a villamosenergia további drágulását eredményezné.

Mindenesetre a kőszén ellátási láncok soha nem látott kihívások előtt állnak: hosszú távon elvileg nincs szükség a termékre, rövid távon viszont sok kellene és gyorsan.

Mindennek hála a világ függése a “legmocskosabb”, ám olcsó nyersanyagtól erősebb, mint valaha. 2021-ben több áramot termeltek kőszénből a világon, mint korábban bármikor, az emelkedés az előző évhez képest 9 százalékos a Nemzetközi Energia Ügynökség (NEÜ) adatai szerint. Az előrejelzések szerint 2022-ben további emelkedés várható. 

A NEÜ szerint minden jel arra mutat, hogy a politikai célok és a jelenlegi energiarendszer adottságai között egyre nagyobb a szakadék. Következésképpen már 2024-ben jócskán el leszünk maradva a 2050-re klímasemlegességet megcélzó forgatókönyvhöz képest.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz állam 43 milliárdos veszteséget vállalt át Mészáros Lőrinctől a Mátrai Erőmű megvásárlásávalA 2019-es 5,9 milliárd forintos mínusz után 2020-ban 42,7 milliárd forintra duzzadt tavalyra az állami MVM új erőművének vesztesége.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért lehet még drágább az olaj hosszú távon?Az olajkereslet úgy közelítette meg ismét a napi 100 millió hordót, hogy a légi forgalom még sehol nincs a járvány előtti szinthez képest. A kínálati oldallal viszont komoly gondok lehetnek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet energiapiac klímaválság kőszén Lengyelország Olvasson tovább a kategóriában