Ez itt az Elmúlt 20 év, a G7 választások előtti tematikus sorozata, ahol egy-egy kiválasztott jelenség, ágazat 2002 utáni alakulását, sorsát mutatjuk be néhány mutatón, ábrán keresztül. A sorozatról itt lehet bővebben olvasni.
A kétezres években lankadó házasodási kedv Magyarországon egy régi, az 1970-es évek óta tartó tendencia folytatódása, amit ebben az időszakban vélhetően a válságosra forduló gazdasági helyzet táplált a leginkább. A recesszió Európa szerte éreztette a hatását a házasságok számát nézve, igaz, Magyarországon ekkorra már visegrádi és uniós összehasonlításban is rendkívül kevés házasság köttetett.
A 2010-es években tapasztalható növekedés sem kifejezetten magyar sajátosság, a konjunktúrával visszatért a házasodási kedv, és a válság alatt elhalasztott esküvőkre is sor kerülhetett. Figyelemreméltó azonban, hogy ezen időszak alatt a magyar adatsor meghaladta az uniós átlagot és a többi visegrádi ország statisztikáit is. A makrogazdasági körülmények már aligha indokolhatták az elmúlt évtized második felében tapasztalt növekedést –
a közelmúltban már leginkább a szakpolitikai hatások befolyásolhatták a házasságkötések számát.
2015 januárjában a kormány bevezette az első házasoknak két éven keresztül járó, havi ötezer forintos adókedvezményt, ami épp azokban az alacsonyabb keresetű rétegekben jelenthetett leginkább többletmotivációt a házasságkötéshez, amelyeket korábban a válság eltántorított ettől. A házassághoz kötött családi otthonteremtési kedvezmény (csok) is 2015 óta igényelhető, ami akár az idősebb, korábbi kapcsolataikban gyermeket vállaló párokat is arra késztethette, hogy (újra) megházasodjanak.
2019-ben továbbá megjelent a babaváró hitel a kölcsönök piacán, amit szintén csak az egybekelt párok vehetnek fel, de csak 2022 végéig, az érdekeltek emiatt akár előrébb is hozhatták az egyébként későbbre tervezett házasságkötést. Mindemellett a Polgári Törvénykönyv közelmúltbeli változásai is házasságkötésre késztethették a kapcsolatban élő gyermektelen középkorúakat és özvegyeket, hogy jog szerint is egymás közeli hozzátartozójává váljanak.
Az egyre ritkább válások hátterében elsősorban a válási hajlandóság csökkenése áll, és nem a házasságkötések számának 2010-12 előtti visszaesése. A várhatóan válással véget érő házasságok aránya 2008-ban volt a legmagasabb, 46 százalék a 2021-es Demográfiai portréban közölt számítások szerint, majd a 2010-es években ez a mutató – nevezetesen a teljes válási arányszám – is csökkenni kezdett, így 2020-ban már csak a házastársi kapcsolatok harmadát fenyegette.
