Tudjuk, hogy ha nem is a ruha teszi az embert, de nagyban befolyásolja mások első benyomását. Drágább ruhákban ügyesebbnek képzelik az emberek a másikat, akkor is, ha semmi más nem változik. De vajon akkor miért olyan gyakori, hogy a leggazdagabbak sokszor igyekeznek az egyébként szegényebb rétegekre jellemző darabokkal feltölteni a ruhatárukat?

Silvia Belezza, a Columbia Egyetem professzora és Jonah Berger, számos gazdasági sikerkönyv szerzője annak járt utána egy tanulmányban, hogy hogyan jut el egy stílusirányzat a szegényektől egyenesen a leggazdagabbak gardróbszobájába.

Abból indulnak ki, hogy az öltözködés szinte mindenki számára egy eszköz arra, hogy jelzéseket küldjön a külvilágnak. A legtöbb ember szeretne legalább olyan társadalmi státuszúnak kinézni, amilyen valójában, ha nem jobbnak. Mégis, az igazán tehetősek sokszor kombinálják a millió dolláros óráikat szakadt farmerekkel, amikor nyilvánosan jelennek meg. A szerzők szerint ezt pontosan azért teszik, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, hogy mennyire nagyon gazdagok.

Ahogy az ipari forradalom után beindult a tömeggyártás, egyre kevesebb termék volt, amely elérhetetlen lett volna a középosztály számára. Míg korábban egyértelműen elkülönültek azok a ruhák vagy más javak, amiket csak a legmagasabb társadalmi rétegek engedhettek meg maguknak, ezek a lehetőségek egyre szűkültek. Ráadásul a középosztály előszeretettel igyekezett hasonlítani a náluk tehetősebbekre, így hamar elmosódott a határ aközött, hogy mi az, amit csak a gazdagok hordanak, és mi az, amit mások is.

Erre válaszul olyan jelzést kellett kitalálniuk a felsőbb rétegeknek, amit biztosan nem fognak utánozni azok, akik náluk szerényebb körülmények között, de még mindig elég jól élnek. Mivel sok középosztálybelinek fontos, hogy ne higgyék őket alacsonyabb státuszúnak, adta magát, hogy ha a gazdagok keverik a státuszszimbólumokat és a szegényekre jellemző ruhadarabokat, akkor egyértelműen eldönthető lesz, hogy ők egy másik réteget alkotnak.

A tanulmány szerzői azonban nem álltak meg a hipotézis megalkotásánál, kísérleti körülmények között tesztelték, hogy vajon az emberek viselkedése tényleg magyarázható-e ilyen módon. Több kísérletet futtattak, amik megerősítették a fenti elméletüket.

Az egyik kísérletben a résztvevőknek egy alkalmi ruhához kellett kiegészítőket választani. A magasabb státuszú emberek nagyobb eséllyel választottak olcsóbbnak látszó kiegészítőket, mint a középosztályba tartozó válaszadók. Ha ráadásul még kifejezetten utasították is őket arra, hogy a cél, hogy minél jobban megkülönböztessék magukat a középosztálytól, akkor még inkább ezeket a kiegészítőket választották.

Egy másik kísérletben órákat kellett választani, amiknek két tulajdonsága volt, az alakja és a színe. Előre meg volt adva, hogy melyik szín-alakzat kombináció jellemző a szegényekre, a középosztályra és melyik a gazdagokra. A válaszadók mindegyike azt az utasítást kapta, hogy azt kell jeleznie másoknak, hogy ő magas státuszú, és az alapján kaptak jutalmat, ha mások helyesen ki tudták róluk találni^*Akiknek ki kellett találni, ők nem tudták, hogy mindenki magas státuszú szimulációba került..

Első körben szinte mindenki azt az órát választotta, amiről megmondták, hogy a gazdagok ilyet szoktak hordani. A második körben azonban a játék annyiban változott, hogy azt mondták, hogy a középosztályhoz tartozó játékosok megpróbálják gazdagnak tettetni magukat. Bár ebben a körben is a legtöbben ugyanazt az órát választották, de az emberek egy jelentős része míg színben ugyanolyan órát választott, alakra viszont olyat, amilyen a játékban a szegényekre volt jellemző. Így kísérleti környezetben is beigazolódott, hogy ha a gazdagok meg akarják magukat különböztetni a középosztálytól, akkor

többek stratégiája az, hogy a szegények stílusát kezdik el utánozni, de mindig keverve a sajátjukkal.

Amikor ugyanezt a játékot úgy játszották, hogy az óráknak csak az alakját lehetett választani, a színe mindegyiknek ugyanolyan volt, akkor viszont minden körben azt választották, ami a gazdagokra jellemző. Ez azt támasztja alá, hogy kifejezetten a jelzések keverése tudja azt mutatni, hogy valaki gazdag, ha csak egyféle jelzés áll rendelkezésre, akkor inkább nem váltanak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nevelési módszeren is múlik, hogy biztos állás vagy jó fizetés vár ránkA szabálykövetésre nevelés csökkenti a társadalmi mobilitást, és nehezíti az alacsonyabb jövedelműek politikai érdekérvényesítését is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA minimálbér-emelés haszna és ok-okozati összefüggések értek idén NobeltKét másik kutató mellett idén egy olyan szakember kapta a közgazdasági Nobelt, akinek munkásságát idén mutattuk be a Rajk Szakkollégiummal közös videóinterjúban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA legjobban és a legrosszabbul kereső magyarok titkolják el leginkább a jövedelmük egy részétAz éves jövedelmük nagyjából 12-16 százalékát titkolhatták el 2015-ben a magyar háztartások egy új tanulmány szerint. Három év alatt viszont megfeleződhetett a rejtett jövedelmek aránya.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet gazdagok kísérleti közgazdaságtan középosztály ruha vagyon Olvasson tovább a kategóriában