Míg az 1960-as évek vége felé a demokratikus országokban tartott választásokon a részvételi arány várható mértéke 77 százalék körül alakult, manapság már csak jellemzően a választópolgárok 67 százaléka járul az urnákhoz, amikor arra lehetőség van. Mindez némileg paradox módon annak ellenére történik, hogy az iskolázottság az elmúlt 50-60 évben folyamatosan javult, és a választások egyre kiélezettebb eredményekkel zárulnak.
A jelenséget általában két okkal magyarázzák a szakértők: egyesek úgy vélik, hogy a politikával kapcsolatos elégedetlenség erősödése a fő ok, mások szerint viszont a nemzeti kormányok globalizáció következtében észlelhető hatalomvesztése miatt csökken a választópolgárok érdeklődése.
Filip Kostelka és André Blais friss eredményei szerint azonban sokkal inkább a fokozódó jólétben elkényelmesedett, az egyre gyakoribb referendumok iránt közönyössé vált állampolgári létben keresendők az elillanó részvételi hajlandóság okai. A múlt század közepe óta egyre jobb körülmények között felnövő generációkban olyan értékek válnak meghatározóvá, amelyek nem kedveznek a demokratikus részvételnek: az idősebb, kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben születettekhez képest a népképviselet intézményrendszerét kevésbé tisztelik, a szavazást ritkábban tartják a kötelességüknek.
Mindeközben egyre gyakrabban tartanak választásokat, Európában például 34 százalékkal nőtt meg a választott tisztségek száma az 1960-as évek óta, köszönhetően az integrációs törekvéseknek, az államapparátusok decentralizálódásának, és más, tisztségviselők közvetlen megválasztásához vezető intézményi reformoknak. Az emberek belefáradnak a sűrűsödő referendumokba, egyre kevesebb kedvük, idejük és energiájuk marad a részvételre.
A kutatók rámutatnak arra is, hogy leginkább a rosszabb körülmények között élők körében terjedt el a választásoktól való tartózkodás, így egyre inkább olyan programokkal érhetnek el sikereket a politikusok, amelyek a jómódban élőknek kedveznek. Továbbá a változások következtében a politikusok munkája kisebb közérdeklődésre tart számot, a szélesebb társadalmi igényeknek való megfelelés fontossága csökken, így a képviselők az átfogó intézkedések helyett csak szűkebb, a támogatóikat lefedő csoportokat érintő lépéseket tesznek.
Mindez Magyarországon is részben érzékelhető, az 1990 óta megtartott országgyűlési választások részvételi adatait nézve az elmúlt harminc év távlatában legalábbis csökkenő tendencia ugyan nem mutatkozik, de Kostelka és Blais közelmúltra vonatkozó nemzetközi tapasztalataival egybevágnak az 56 és 70 százalék között ingadozó arányok.
A 2018-as országgyűlési választás előtti közvéleménykutatások során kiderült, hogy a nemszavazók körében felülreprezentáltak a harminc éven aluliak, a legfeljebb nyolc általános iskolai osztályt befejezők, az egyszerű, fizikai munkákat végzők, a munkanélküliek és a tanulók (akiknek a politikai passzivitása kiemelkedő). Jellemző még a távolmaradás az egyedülállókra (ami persze összefüggésben lehet a fiatalok tartózkodásával) és a szerényebb körülmények között élőkre. Elnézve a közelmúlt társadalmi, gazdasági változásait, épp ezek a csoportok azok, amelyek nem nagyon tudtak előrébb lépni egzisztenciális szempontból, vagyis Magyarország példáján keresztül is beigazolódni látszik az az állítás, miszerint a politikusok egyre kevésbé foglalkoznak a választástól távol maradó, jellemzően rosszabbul élő rétegekkel.
Mindezek ellenére a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung elemzése szerint derűsebben, fesztelenebbül és nyugodtabban élnek az aktív választókhoz képest azok, akik nem foglalkoznak politikával. A nemszavazók ugyanakkor másoknál sokkal jobban aggódnak a felgyorsult világ miatt, és a hajléktalanság, a lakhatás kérdése, illetve az oktatás és az egészségügy problémái az átlagnál erősebben foglalkoztatja őket, ám a demokratikus intézményrendszerben kevésbé bíznak.
Élet
Fontos