Két évvel ezelőtt az akkor ötvenéves fotós, Radisics Milán autóba vágta magát, és elindult a saját kiállítására a franciaországi Nizzába. Szokása szerint útközben hagyott magának pár napot fotózásra, így kötött ki az Isonzó (szlovénül Soca) torkolatának lagúnáinál, ahol felküldte a drónját. „Gyönyörű volt, nem tudtam eldönteni, hogy másik bolygón vagyok-e” – emlékezett vissza arra, hogy milyen volt a látvány felülnézetből.

Ahogy a lagúnák fotózása után a drón megfordult a szárazföld felé, a felvételen kirajzolódott, hogy egykoron azt a részt is víz borította, de mára művelés alá vonták, beszántották. „Hirtelen szembesültem azzal, hogy felülről szemmel látható, ahogy a víz tűnik el. Az út további részén akarva-akaratlanul ez a gondolat erősödött bennem, és arra jutottam, hogy ezt meg kellene mutatni az embereknek” – mondta Radisics.

A Velencei-lagúna egyik szigete felülnézetből. Fotó: Radisics Milán/water.shapes.earth

A nizzai út és a közben megálmodott projekt fordulópontot jelentett Radisics életében. Innentől kezdve heteket töltött azzal Európa-szerte, hogy légi felvételekkel dokumentálja a víz alakította tájakat és az emberi tevékenység romboló hatását az élővilágra. Képei a világ legsikeresebb természetfotósai közé emelték, az ipari szennyezésről szóló kisfilmje pedig sorra aratja a sikereket a nemzetközi filmfesztiválokon.

Ezzel együtt nemcsak azért fordult nagyot az élete, mert soha nem látott perspektívába helyezte a környezetszennyezést. A drónozás mellett ötvenévesen vágott bele a modellkedésbe is, és szinte azonnal olyan világmárkáknak dolgozott, mint a Porsche vagy a Hyundai. Egy orosz túsz mellékszerepében felbukkant az egyik népszerű amerikai sorozatban, a Homelandben, és Lionel Messi mellett is szerepelt egy chipsreklámban (a modellkedésről ebben az interjúban beszélt hosszabban).

A megrögzött füttyögő szerepében Radisics Milán

Ahogy a Marie Claire korábbi interjújában kiemelték, a Vajdaságból származó Radisics adottságai alapján sem könnyen beskatulyázható karakter: az egyik szeme zöld, a másik kék, bal kézzel ír, jobb lábbal rúgja a labdát, anyjával magyarul beszél, apjával pedig szerbül.

Ez a kettősség az életútjában is jelen van: miközben chipset reklámoz és a marketingből él, saját költségén, kocsiban aludva és konzerveken élve egyedül dokumentálja a legszennyezőbb ipari létesítményeket, hogy felhívja a világ figyelmét az ember pusztító tevékenységére. Hasonló látszólagos ellentétről, a szennyezés szépségéről szól a díjakat sorra nyerő első kisfilmje, ennek az elkészüléséről beszélgettem vele.

A Fjaðrárgljúfur kanyon Izlandon. Fotó: Radisics Milán/water.shapes.earth

A Budapesten élő Radisics húsz éve dolgozik fotósként, emellett saját ötfős reklámügynökségét vezeti, amely tartalmakat gyárt és közösségi médiával foglalkozik. Fotósként korábban is számos díjat nyert (ezek honlapján vannak felsorolva), az igazi áttörés azonban azt követően jött, hogy három évvel ezelőtt vásárolt magának egy drónt.

„Először jöttek a kötelező körök, hogy megérezzem a drónt, mint a medencék, a Balaton-part, a Duna-part, a jégpálya vagy a Szabadság-szobor. Ezek sablonok, de azt éreztem, több van bennem” – emlékezett vissza a kezdetekre. Ezt követően jött az olaszországi lagúnák fotózása, amelyet már előre kitalált az utazás előtt.

Stégek a Balatonban Ábrahámhegynél. Fotó: Radisics Milán/water.shapes.earth

Miután visszatért a nizzai útról, beleásta magát a Google Earth-be és műholdas felvételekbe, hogy olyan helyeket keressen, amelyek felülről érdekesek lehetnek (a módszertanról itt lehet részletesen olvasni). Ekkor még alapvetően lagúnákban gondolkodott, de más vízzel kapcsolatos helyeket is keresett – mint tengerpart, tó, folyó, kiszáradt medrek -, és napi egy-két órát töltött el keresgéléssel. A műholdas képeken egyszerűen érdekes színeket és formákat keresett.

Tízezer ilyen helyet mentett el a térképén Európa-szerte, és amikor jött a nyár, úgy döntött, hogy nyaralás helyett elkezdi felkeresni ezeket a célpontokat. Az első úton Spanyolországig jutott, nagyjából 10 ezer kilométert autózott két hét alatt. Ezt az utat még két hasonló, kéthetes túra követte szintén az Ibériai-félszigetig, illetve többször ugrott el néhány napra Bosznia-Hercegovinába vagy Lengyelországba.

Ezekre az utakra mindig egyedül megy, és jellemzően saját kombi autójában alszik (kivéve télen, amikor tisztálkodási okokból nagyjából háromnaponta panzióban száll meg). Ennek az az oka, hogy idejét nem szálláskereséssel akarja tölteni, mivel ilyenkor „minden a fotónak van alárendelve”. Az autójában emiatt mindig vannak ételek – például sonka, kolbász vagy halkonzervek -, hogy bármikor bárhol elidőzhessen, és a tájat a legjobb fényben örökíthesse meg.

A Cedron folyó környéke a toledói La Guardiánál. Fotó: Radisics Milán/water.shapes.earth

„Ezeken az utakon Robinson módon az úton élem az életem, és csak a csillagok érdekelnek [azaz a térképen elmentett érdekes helyek]. Na meg a turistáktól mentes helyi élet. Beülök a kocsiba, megnézem, hogy hol a következő csillag, és odaautózom 30, 40 vagy akár 500 kilométert. Megnézem a fényeket, és ha nem jók, akkor beülök a helyi kocsmába, töltöm az aksikat. Figyelem a helyi szokásokat, érdeklődök a helyi sztorikról, majd a helyszínre visszamegyek naplementére” – foglalta össze munkamódszerét.

Mivel a drón akkumulátora 20-30 percet bír, így gyorsan kell dolgoznia. “Ha tetszenek a képek, akkor haladok tovább, ha nem, akkor elmegyek a szomszéd hegyre vagy a városba, és visszajövök később” – mondta. Az eredeti elképzelés – a lagúnákra való fókuszálás – pedig fokozatosan formálódott útközben.

„Ezek az utak a hosszú autózással olyanok, mint egy saját El Camino. Ilyenkor átlagosan napi 6-800 kilométert is megteszek. Nézelődök, töltődök, és közben jönnek a gondolatok. Gyerekkorról, szülőkről, mi van velem, mi volt tegnap, mi lesz holnap, mit láttam a kocsmában, mit lehetne fotózni, merre tartok, és egyáltalán ki vagyok én. Sok gondolat rakódik egybe, így ez egy nagy önismereti utazás is” – mondta. A hosszú autózások során jutott arra is, hogy a szép lagúnák bemutatása kevés lesz.

Búzaföldekkel körbevett dombok a zaragozai Villamayor de Gállego környékén. Fotó: Radisics Milán/water.shapes.earth

Amikor az első úton eljutott a spanyolországi Zaragozába, akkor állt össze a projektterv. Azonnal be is jegyezte a water.shape.earth domaint, amellyel azt szeretné bemutatni, hogy a víz hogyan formálja át a Földet, illetve felhívni a figyelmet az emberi tevékenység káros hatásaira (az oldalon – illetve saját oldalán vagy Instagramján – rengeteg képet lehet megnézni).

Az éveken át tartó fotósorozat három fő fejezetből fog állni: az egyik a természet szépségét mutatja be, a másik természet és az emberi tevékenység interakcióját, a harmadik a szárazságot, amely sok helyen súlyos probléma utazásai és légi felvételei alapján.

Ezeken belül 33 alfejezet, sorozat lesz, mint például a gejzírek vagy a hordalékok bemutatása. Az egyik ilyen alfejezet szól az ipari szennyezésről és a bányászatról. Az eddig publikált képei között ezek voltak a legsikeresebbek: az erről készült sorozata többek között két egymást követő évben is a legjobb öt közé került az egyik legrangosabb nemzetközi sajtófotóversenyen (POYi). Emiatt úgy döntött, hogy a felvételeiből összevág egy rövidfilmet, ez lett a fejlődés rejtett költségeit bemutató Art of Pollution, azaz a Szennyezés művészete, amelyet itt lehet megnézni:

A közel egy éve elkészült négyperces kisfilmmel – élete első filmjével – szeptemberben nyerte meg az első filmes díját. A sikeren felbuzdulva Radisics mintegy negyven fesztiválra nevezett. Eddig 14-en hirdettek eredmény, amelyből 13-on válogatták be a vetítések közé. Hét fesztiválon díjat is nyert, mint például a Barcelonai Filmfesztiválon, a szöuli Indie Short Awards-on és több amerikai rendezvényen.

A négyperces filmben felülről mutat be erősen szennyező ipari létesítményeket Európa különböző országaiból, például zagytározókat, vegyipari medencéket. Ezeknek a létesítményeknek hasonlóan zajlott a fotózása, mint a természetes képződményeknél.

Radisics azt mondta, megdöbbentő volt a látványa ezeknek az ipari létesítményeknek. Önmagában azért, mert óriási területeket foglalnak el, helyenként nagyjából 4-10 négyzetkilométert. „Nehéz elhinni, hogy mekkora mennyiségű méreg van ezekben. Fentről kirajzolódik, hogy ezek többnyire mocsarakra vannak telepítve, és így nyilvánvaló, hogy a méreg bekerül a természetes vízáramba” – mondta.

Radioaktív víz a spanyolországi Huelvában. Fotó: Radisics Milán/water.shapes.earth

A legnagyobb hatást talán egy elhagyatott műtrágyagyár tározója tette rá a spanyolországi Huelvában a tározó élénk zöld vize és az óriási mérete miatt. Műholdképen is látszik, hogy a terület mérete vetekszik a félmilliós városéval, „így a helyiek joggal aggódnak, mi fog történni, ha átszakad a gát”. 

Az ipartelepek közelében több drámai sorssal is találkozott. Amikor egy boszniai hőerőmű zagytározóját fotózta egy falu tövében, odajött hozzá egy idős ember. „Megkérdezte, hogy mit fotózok, és amikor elmondtam neki, annyit mondott: ‘Fotózzon, amíg van valaki, mert én maradtam az utolsó, a többiek rákban meghaltak’” – mondott egy példát az ipari szennyezés határairól a fotós.

Vörösiszap-tározó az észak-spanyolországi Galícia tartományban, San Cibraónál. Fotó: Radisics Milán/water.shapes.earth

Amikor ötven kilométerrel arrébb ment, egy alumíniumgyár vörösiszap-tározójához, hasonló beszélgetése volt egy idős nővel, aki ezt mondta neki: „Csak kattintgass, fiam, hagy lássa a világ, mi zajlik itt, én ebbe fogok belehalni.” A nő kertjének aljában évente két méterrel emelkedik a vörösiszappal teli tó, a méreg pedig folyamatosan szivárog a földbe, így a kútból már nem mert ivóvizet húzni (a filmben 1:50-nél látszódik).

„Az ilyen helyeken élő emberek nem tudnak kihez fordulni, és a képeim talán felhívják a figyelmet ezekre a jelenségekre. Ha ott vagy, a szennyezést nem lehet látni a gáttól meg az erdőtől, de én látom felülről, hogy ott van mindenféle trutyi, és párolog, szivárog a talajba. Én fentről a valóságot látom, de az átlagember az utcáról nem látja, hogy ez jóval nagyobb probléma a műanyagszennyezésnél, aminek a felkapása egy trendi-szexi dolog lett” – mondta Radisics.

„A műanyagmentességet egy baromi nagy hájpnak tartom, amivel az influenszerek pózolnak, de valójában nem a műanyaggal van probléma, mert csomagolni kell. Az emberrel van a gond, mert az ember nélkül nem kerülne be a tengerbe. Nem a műanyag a káros, hanem te vagy felelőtlen, mert beledobod a folyóba, a tengerbe” – folytatta.

Sólepárló a spanyolországi Isla Cristinán. Fotó: Radisics Milán/water.shapes.earth

Ahogy a cikk elején is szerepelt, érdekes kettősség, hogy a reklámügynökséget vezető, azon belül is a közösségi médiával foglalkozó Radisics ilyen kritikus ezzel a közeggel. „A marketingben élek és dolgozom, ez segít a dolgok mögé látni, miszerint sok minden csak kommunikáció, gyakran elmaradnak a tettek” – mondta Radisics, aki három éve ki is szállt az aktív munkából, és lényegében a fotós projektek töltik ki a napjait.

A reklámügynökségi munka megtartásának anyagi okai is vannak, mert hiába ért el jelentős sikereket az elmúlt egy-két évben a drónos projektjével, ebből lényegében nem származott bevétele. Mindössze egy fesztiválos sikere után kapott díjazást, illetve nyers felvételek eladásából térült meg valamennyi az eddig befektetett energiából.

Abban bízik, hogy a járvány után befejezi a projektjét, és addig talál támogatókat a megjelenéshez. Az a célja ugyanis, hogy kiadjon egy könyvet, galériákban legyenek kiállítva a képei, és nagy európai múzeumokat is felkeresne egy multimédiás kiállítás tervével. „Szeretnék én lenni a korunk Yann Arthus-Bertrand-ja” – utalt a légifotózás francia úttörőjére. A projekt befejezéséhez még Délkelet-Európába (Albániába, Görögországba és Törökországba), illetve Skandináviába szeretne eljutni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMultik és helyi ügyeskedők együtt teszik tönkre a Föld egyik páratlan vidékétNigéria belefullad a rossz minőségű üzemanyagok okozta légszennyezésbe, miközben a talaját és a vizeit is tönkreteszik az olajkitermelés és -feldolgozás következményei.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet film fotó fotóriport fotózás környezetszennyezés Olvasson tovább a kategóriában