Decemberben és januárban cikksorozatban mutatjuk be a mai modern pénzintézeti rendszer kialakulásának körülményeit, a magyar gazdaságtörténet hőskorának egy-egy jellemző helyszínét, neves bankárt vagy pénzügytörténeti ritkaságot – amihez az OTPédia nyújtja a szakmai hátteret.

Nőtisztviselők

A 19. század végén Magyarország főleg mezőgazdasági ország volt, ami rányomta a bélyegét a nők előtt megnyíló munkalehetőségekre is, de az iparosodás előrehaladtával az irodai munkakörök is egyre inkább elérhetővé váltak az iskolázott nők számára.

Míg az 1880-as években ezer nő közül mindössze 15 vállalt munkát az akkori modern szektorban – az ipar, a kereskedelem és a szállítás, valamint a közszolgálati és értelmiségi ágazatokban -, ennél sokkal többen, 214-en a hagyományos, mezőgazdasági, háziipari és bedolgozó munkakörökben, valamint házi cselédként helyezkedtek el – háromnegyedük pedig nem vállalt fizetett munkát. 1904-re ez az arány a modern ágazatok felé tolódott, ekkor csaknem kétszer annyian, 1000-ből 39-en dolgoztak ilyen munkakörökben, de Nyugat-Európához képest le voltunk maradva, ott minden tizedik nő már modernnek számító munkát végzett.

A női tisztviselők és értelmiségiek száma 1880 és 1910 között a háromszorosára emelkedett. A közszolgálatban dolgozó nők száma csak megkétszereződött, mivel ők már 1880-ban is jelentős számban voltak jelen az oktatásban és a közegészségügyben. Az első világháború előestéjén, 1914 elején egy német statisztikai évkönyv adataira hivatkozva írták, hogy Magyarországon már 2,585 millió nő dolgozik, akik elsősorban munkásnők, de nagy közöttük az intellektuális pályán elhelyezkedők aránya is.

A nők érvényesülésének akadálya

Ekkoriban egyébként is az első női bankigazgató – akkori sajtófordulattal élve szoknyás bankdirektor – kinevezése hozta lázba a közvéleményt. 

Krausz Lenke fényképe. Forrás: Tolnai Világlapja, 1913. október-december, Arcanum.

A korabeli nőmozgalmak átütő sikerként könyvelték el a tényt, hogy Krausz Lenkét a Szabadkai Önsegélyző Szövetkezet igazgatójává választották.

Hát olyan nagy valami, ha egy bank élére ügyvezető igazgatónak egy nőt választanak? Hja, el is felejtettem, hogy ma egy kissé szokatlan és új ez az állás, asszonyok számára — különösen Magyarországon. Én, aki benne élek ebben a munkakörben, természetesnek találom.

– reagált erre az érintett egy korabeli újságinterjúban.

Olykor külföldi, főleg angolszász országokból Magyarországra látogatott egy-egy látványos karriert befutott női vezető. Férfias keresztnevével ellentétben^*Egy korabeli újságcikk ezt azzal magyarázta, hogy Angliában szokás volt a férfimunkát végző nők körében, hogy férfinevet vesznek fel. Miss Holmes az első világháborúban hősi halált halt bátyjának nevét vette fel. Miss Gordon Holmes egy londoni bankvezérigazgató volt, aki az első világháborúban került egy bankhoz, ahol a háború alatti „férfihiányban” felküzdötte magát, végül saját pénzintézetet alapított. 1929-ben egy magyar napilapnak adott interjújában mondta:

A nő érvényesülésének nincs más akadálya, csak — a nő.

(…) A nőknek azt tanácsolja, hogy küzdjenek – de ne a férfiak ellen, hanem a saját félénkségük és a saját “inferioritás komplexumuk”^*ma inkább kisebbrendűségi érzésnek vagy komplexusnak mondanánk ellen. Szerinte

azok a nők, akik csak a helyzetükről panaszodnak és elméleti feminizmusba temetkeznek, sokkal nagyobb ellenségei a feminizmusnak, mint a legvadabb nőgyűlölők.

Karrier a háború miatt

A nők főleg az első világháború alatt vettek át számos, korábban férfiak által végzett, magasabb presztízsűnek tartott tisztviselői munkát. Az 1920-as években visszaesett a nők aránya a képzettséget követelő munkakörökben – ennek egyik oka volt a férfiak visszatérése a munkaerőpiacra, a másik a háború utáni dekonjunktúra nyomán kialakult gazdasági lejtmenet.  A rákövetkező évtizedben, 1930 és 1941 között azonban kiegyenlítettebb lett a férfiak és nők foglalkoztatottsága, legalábbis Budapesten, ahol 10 munkavállalóból csaknem 4-en nők voltak.

Fennmaradtak az állományi adatok Magyarország öt legjelentősebb pénzintézetének egyikéről, a Magyar-Olasz Bank Rt-ről, ahol  a 439 fős állomány több mint ötöde nő volt a II. világháború előtt. Sőt, a tisztviselőknél még magasabb volt az arány, 347 tisztviselőből 88 volt nő, ami már több mint 25 százalék^*A koreloszlást nézve a tisztviselőnők negyede volt 30 év alatti vagy 40 év feletti, míg felük 30-40 év közötti.. Az üvegplafon azonban működött: nem voltak nők az igazgatóhelyettesek, a cégvezetők, a budapesti és vidéki fiókfőnökök, valamint a főpénztár öt munkatársa között sem.

Kenyér vagy szerelem

A banki dolgozók (férfiak és nők) élete – bár társadalmilag magas presztízsnek örvendett a szakma – erősen szabályozott keretek között folyt.

Erre jó példa az egyik legjelentősebb pénzintézet, sokak vágyott munkahelye, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szolgálati szabályzata, amely talán kicsit túllőtt a célon a korabeli mérce szerint is.

(…) az objektív szemlélő is megriad attól, hogy az egymásután fényesnél-fényesebb palotákba költözködő bankintézetek milyen jogfosztásoktól teszik függővé, hogy valaki részükre dolgozhasson.

– írták a Pesti Hírlapban, 1913 áprilisában, amikor a szabályzatról beszámoltak.

A cikkben idézett szabályzat 6. paragrafusa egyenesen az ingyenmunkáról szól:

Ez a fizetési szabályzat semmikép sem korlátozza az igazgatóság cselekvési szabadságát,

vagyis a megállapított kevés helyett a “semmi adás még mindig az igazgatóság joga marad.” Ezek után a túlóra előírása már nem is meglepő:

Mindaddig, míg a napi folyamunkák befejezve nincsenek, a tisztviselők a hivatalos órán túl is bármeddig, minden külön díjazás nélkül tartoznak dolgozni.

Voltak racionális intézkedések, mint a szerencsejátékok és – talán kevésbé érthető módon – a börzézés, azaz a tőzsdézés tiltása, de nem engedte meg a szabályzat kezesség vállalását sem a banki tisztviselőknek.

Az Erzsébetvárosi Takarékpénztár egyetlen női alkalmazottja, 1895. Forrás: Budapest-képarchívum, OTPédia

A legkirívóbban azonban talán azzal avatkoznak be a tisztviselők magánéletébe, hogy

a bank megtiltja a szerelmi házasságot, mert a tisztviselő “tartozik nősülés esetén az igazgatóság engedélyét kikérni” és ha szíve előbb gyulladt lángra, mint amikor a 3600 koronás (ami ma mintegy 500 ezer forintos havi fizetésnek felel meg) törzsfizetést elérte — talán soha sem 30 éves kora előtt — nősülnie nem szabad, hacsak nem “jó partit” csinál és “a jövedelméből hiányzó összegnek megfelelő tőkésített összeget a banknál letétbe helyezi.”

Mindezt azért, hogy a tisztviselő anyagi körülményei ne romoljanak a házasság után.

A nőkkel szemben még szigorúbb volt az igazgatóság:

női tisztviselők, ha férjhez mennek, a banknál viselt állásukról lemondani kötelesek.

Mindezek ellen egy érdekvédelmi szervezet, a tisztviselők egylete szólalt fel. Érvelésük szerint, ha kötelességük a bank érdekeinek megvédése, de ezt nem úgy teljesítik, hogy rabszolgákká válnak, hanem úgy, hogy saját emberi jogaikra és érdekeikre is gondolnak – mivel ezeket a szabályzatban hiába keresik – a bank óhaját csak úgy tudják teljesíteni, hogy előbb saját elkobzott jogaikat szerzik vissza, hogy érdekeiket aztán megvédhessék.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkIlyen volt Fiume magyar aranykoraA dualizmus alatt a kikötőváros Európa tizedik legforgalmasabb kikötőjévé fejlődött., hathatós állami segítséggel.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAmikor Budapestről óceánjárókat irányítottak: az Adria-palota történeteA Szabadság tér egyik legdrágább telkén álló épületet épp a Parlament előtt adták át, a magyar tengerhajózás hanyatlása után egy híres bankrablás helyszíne is volt, a szocialista rendszerben pedig a fiatalok utazási irodája működött benne.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA bankárzseni, aki bekötötte Magyarországot a globális pénzügyi vérkeringésbeA Rothschild bankház küldte Bécsből Budapestre Kornfeld Zsigmondot, pár évtized múlva az osztrákok komoly versenytársai lettek a feltőkésített magyar iparvállalatok.

A cikk elkészítéséhez használt források a csillagra (^*Nagy Mariann: Nőtisztviselők a pénzügyi szektorban Magyarországon a „hosszú 20. század” első felében. https://ktdt.btk.pte.hu/sites/ktdt.btk.pte.hu/files/files/mesterek_ebook_9789636426002_1.pdf
Magyarország, 1914. február 21. (Arcanumból)
Ujság, 1929. február (Arcanumból)
Esti Kurir, 1938. július 29. (Arcanumból)) kattintva érhetők el.

A cikk megjelenését az OTPédia támogatta.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Támogatói tartalom bankárok nők foglalkoztatottsága Olvasson tovább a kategóriában