A világ messze legnagyobb gyógyszerfogyasztó piacán, az Egyesült Államokban fennakadásokat okozhat, hogy számos kínai gyógyszergyárnak le kellett állnia a koronavírus-járvány miatt. A The Wall Street Journal már arról ír, hogy a kínai import kiesése miatt egy meg nem nevezett, de állítólag jól helyettesíthető gyógyszerből hiány alakult ki.
Korábban az élelmiszerek kapcsán mi is írtunk arról, hogy a kereskedelmi ellátási láncokat az utóbbi évtizedekben olyan végletekig optimalizálták, hogy például az élelmiszeriparban már tényleg csak annyi terméket gyártanak le, amelyet nagyon rövid időn belül el lehet adni. Az ilyen „just in time” ellátási rendszerek a leghatékonyabb megoldások, ezért egyrészt a piaci verseny is kikényszeríti az alkalmazásukat, másrészt a fogyasztóknak is kedvezőek, mert ezekkel lehet a legalacsonyabb kiskereskedelmi árat elérni.
De mi a helyzet a gyógyszerek kereskedelmével, amelynek sok szempontból semmi különlegessége nincs, bizonyos szempontból azonban egyáltalán nem hétköznapi termékeket szállít?
Feller Antal, a vezető magyar gyógyszernagykereskedő vállalat, a Hungaropharma vezérigazgatója azt mondta nekünk, becslései szerint
a gyógyszerellátási láncban összességében legalább hat hónapos tartalék van.
A magyarországi gyógyszerforgalomban a kínai termékek szerepe nem jelentős, ám ennek ellenére is lehetnének gondjaink, hiszen a világ nagy gyógyszergyárai sokszor kínai alapanyagokból dolgoznak. Bár az ezeket készítő kínai üzemek is részben leálltak vagy leállhatnak, a Kínán kívül lévő, gyógyszert ténylegesen legyártó cégeknél is kell lenni tartaléknak, a legnagyobb készlet pedig a nagykereskedelmi raktárakban van. Ehhez jön még a patikákban lévő készlet, de ez a fejlett világban, így Magyarországon sem nagy, hiszen a gyógyszertárakat a nagykerek alapesetben naponta, de ha kell, akkor naponta kétszer is fel tudják tölteni.
Az amerikaiak problémáit az erősíti fel, hogy náluk kifejezetten magas azoknak a gyógyszereknek az aránya, amelyek kínai alapanyagból Indiában készülnek.
Az úgynevezett generikus (hatóanyagukban egyező, egymással helyettesíthető) gyógyszerek amerikai piacán az indiai gyártók 40 százalékos részesedéssel rendelkeznek, ettől Magyarországon elég messze vagyunk.
Az ellátási lánc sebezhetőségének mértékét egyébként azért nehéz megmondani, mert ahogy a The Wall Street Journal is emlékeztet, néha maguk a gyógyszergyártók sem tudják a végsőkig visszakövetni, hogy az általuk használt alapanyagokat melyik országban melyik cégek gyártják. Az azonban még az amerikai gyártóknak is egyértelmű, hogy komolyabb problémák csak akkor lehetnek, ha a kínai gyárbezárások késő tavaszig elnyúlnak.
A Financial Times már egy hónapja arról írt, hogy az indiai gyártók nehezen jutnak hozzá az egyik legnépszerűbb fájdalomcsillapító hatóanyag, a paracetamol alapanyagához. Bár a paracetamolt Magyarországon is sokféle márka alatt árulják, az ellátásban nincs fennakadás (ha lenne, nagyon sokféle hasonló hatású hatóanyaggal lehetne pótolni).
Ha lehet szerencséről beszélni a koronavírus-járványban, akkor egy feltétlenül van: a fertőzés fő tünetei a láz és a köhögés, és ezeket tünetileg ugyanazokkal a gyógyszerekkel kezelik, mintha a beteg erős megfázással vagy influenzaszerű megbetegedéssel küzdene.
Mivel Európában a szokásos éves influenzajárvány kellős közepén vagyunk, és ez mindig az év első negyedére esik, a gyógyszerellátási lánc minden tagja eleve fel van készülve arra, hogy pont ezekből a szerekből ne fogyjon ki a készlet. Nagyon valószerűtlen lenne, ha lázcsillapítókból nem lenne annyi a raktárakban, amennyi több mint fél évig kitart.
Élet
Fontos