Tart a vizsgaidőszak az egyetemeken, amikor a tavaly végzett középiskolások rájönnek, hogy az érettségi sétagalopp volt a mostani időszakhoz képest. Vajon könnyebbé lehetne-e tenni szimplán azzal a diákok életét, hogy változtatnak a vizsgák időzítésén vagy más időbeosztással teszik őket egymás után?
Ennek járt utána Sofoklis Goulas és Rigissa Megalokonomou legújabb tanulmányában: görög középiskolások teljesítményét nézték meg annak függvényében, hogy hogyan következtek egymás után a vizsgáik. Úgy gondolták, hogy három módon hathat az időzítés a diákok teljesítményére:
De ezek mind csak a szerzők feltevései, a lényeg az, hogy mit látnak az adatokban. Szerencsére a vizsgált iskolákban a diákokat véletlenszerűen osztják be a vizsgák időpontjaira, és a beosztást csak az utolsó tanóra után tudják meg. Ez megteremtette a lehetőséget a kutatóknak, hogy szimplán a sorrendiség és az eltelt idő hatását vizsgálják, hiszen az diákok beosztása nem függ se a teljesítményüktől, se a nemüktől, se más tulajdonságaiktól. Így meg tudták vizsgálni, hogy ugyanazokból a tantárgyakból hogy teljesítenek a diákok az időzítés függvényében.
Az első hatás átlagban nem nagyon érződik a tanulókon, de ha külön megnézik a nem tudományos tárgyakban a diákok teljesítményét, akkor
a teljesítmény még csökken is, annál inkább, minél több nap telik el a vizsgák között.
Ez teljesen ellentmond a szerzők feltevésének, mégis van rá magyarázat. A pszichológusok szerint ugyanis az ilyen időszakokban jellemzően a rövidtávú memória van használatban, ennek pedig valóban kifejezetten rosszat tesz, ha telik az idő. Ezen túl azt találták, hogy a fiúk teljesítményének jobbat tesz, ha több nap telik el a vizsgák között, mint a lányokénak.
Az első vizsga óta eltelt idő, ami a fáradtságot hivatott mérni, valóban úgy viselkedik, ahogy azt várnánk tőle. Minél régebb óta tart a vizsgaidőszak, annál rosszabbul teljesítenek a diákok. Ez a tudományos tárgyak esetében erősebb – annál jobban romlik ezekben a tárgyakban a teljesítmény, minél több idő telt el az első vizsga óta.
Viszont a vizsgált diákok körében erősebb volt annak a hatása, hogy mennyire szoktak hozzá az vizsgaidőszakhoz.
Minél több vizsgán voltak már túl, annál jobban sikerült nekik a következő.
Ez a gyakorlatnak köszönhető előny annyira nagy volt, hogy a fáradtságot is ellensúlyozni tudta, így összességében a későbbi vizsgáikon jobban teljesítettek a diákok. Ez is erősebb volt a tudományos tárgyak esetében, és fiúknál gyorsabb volt a hozzászokás mértéke, tehát már korábban érzékelhető volt a pozitív hatás, mint lányok esetében.
Végül azt is megvizsgálták, hogy mennyire hatnak máshogy a feltárt folyamatok a jobban és a rosszabbul teljesítő diákokra.
A korábban jól teljesítő diákokra nagyobb pozitív hatással volt az, ha minél több vizsgán voltak túl,
ők hamarabb szoktak hozzá a vizsgaidőszakhoz. Ők kevésbé is fáradtak el, ahogy telt az idő, és a tudományos tárgyak esetében őket az is segítette, ha több nap telt el két vizsga között. A nem tudományos órák esetében azonban a korábban rosszabbul teljesítő diákok értek el jobb eredményeket, ha több napjuk volt készülni két vizsga között.
Összességében a szerzők amellett érvelnek, hogy a vizsgák sorrendjének optimalizálásával könnyen lehet javítani a diákok teljesítményét. A fenti eredmények alapján azt javasolják, hogy a fontos vizsgákat – amelyek a gyerekek vagy az iskola számára nagyobb súllyal esnek a latba – érdemes későbbre időzíteni. Viszont, ha meg lehet oldani, hogy egyéni szinten optimalizáljanak, akkor ennél is hatékonyabban tudják szervezni a vizsgákat, és elérhetik, hogy mindenki a legjobbat hozza ki magából.
Élet
Fontos