Egy skót-norvég kutatópáros friss munkájából az derül ki, hogy a hanghordozó formátumok közül a bakelitlemezért voltak hajlandóak a legtöbbet fizetni a vásárlók. A lemezipar üzleti csúcsa ebből a szempontból éppen egybeesett a punk 1977-es berobbanásával, amikor egy bakelitlemez átlagos ára mai értéken számolva 28,55 dollár (8100 forint) volt Amerikában.
A lemez mellett idővel párhuzamosan megjelenő magnókazetta fénykora üzleti szempontból 1988-ban jött el, amikor mai értéken számolva 16,66 dollárért (4700 forintért) lehetett eladni a formátumot, a CD ára pedig 2000-ben 21,59 dolláron (6100 forinton) tetőzött.
Ezzel szemben egy album digitális letöltéséért még a csúcsnak számító 2013-ban sem lehetett többet elkérni, mint 11,11 dollár, azaz 3200 forint.
A zenehallgatás relatív költségének esése még jobban látszik, hogy ha ezeket az értékeket a mindenkori amerikai heti átlagfizetéshez viszonyítják. Ezek szerint egy bakelitlemez a heti fizetés 4,83 százalékát vitte el, a digitális formátumú letöltéshez azonban már csak 1,22 százalékot kellett elkölteni.
A totális olcsóság korát azonban mégis a streaming hozta el, mert a heti átlagfizetés alig 1 százalékáért hozzá lehet férni a valaha rögzített szinte összes zenei felvételhez.
Az olcsósággal szemben a zenehallgatás környezeti terhelése mégis nőtt. A bakelitkorszak csúcspontján, 1977-ben az amerikai ipar 58 millió kilogramm műanyagot használt fel erre a célra, a kazetták fénykorában az érték 56 millió kg volt, a CD-k csúcspontján pedig 61 millió kg. Bár a műanyagok felhasználása 2016-ra a digitális technológia térnyerése következtében 8 millió kilogrammra esett vissza, a streaming környezetvédelmi szempontból is új korszakot nyitott.
Ha ugyanis a zenemegosztók szervertermei által felhasznált energiát károsanyag-kibocsátás szempontjából egy nevezőre hozzuk a műanyagipar korábbi megfelelő értékeivel, akkor a régi technológiák csúcsát 2000-ben 157 millió kilogrammal értük el, manapság azonban valahol 200-350 millió kg között járunk.
Ahogy a kutatók a The Conversationben írják, mindehhez hozzá kell tenni, hogy itt csupán a lemezek, kazetták és CD-k előállítási és életciklus-beli károsanyag-kibocsátását számolták ki. Vagyis a munkában nincs benne többek között azoknak az eszközöknek az előállítása során keletkező káros anyag, amelyen a zenét hallgatják, és az sem, hogy a fizikailag létező hanghordozók kereskedelme (gyártás után szállítás, boltok fenntartása, vásárlók utazása a boltba stb.) mennyire terhelte a környezetet.
Élet
Fontos