A magyar színházi élet elmúlt éveinek egyik legkiemelkedőbb eredménye fűződik a 2013-ban létrejött Anonymus Színházhoz. A következő évtől már zajos sikereket arattak Angliában, és a külföldön legnézettebb három magyar színház közé kerültek. A közreműködésükkel bemutatott jégtáncshow-sorozatot több százezer ember nézte meg az angliai Blackpoolban, a Guardian az egekig magasztalta a produkciót.

A Hot Ice nevű jégtáncshow-t minden évben három hónapon keresztül mutatják be a tengerparti angol városban, a hét minden napján van előadás vasárnapon kívül. Az Emberi Erőforrás Minisztériumának (EMMI) kulturális adatbázisa alapján az Anonymus Színház részvételével megvalósult előadásoknak 2014-ben összesen 110 ezer nézője volt, 2015-ben 126 ezer, 2016-ban pedig 115 ezer. Tehát lényegében annyi, mint a budapesti Nemzeti Színháznak, amelynek jellemzően 110 ezer fő környékén alakul az éves látogatottsága.

A cégadatok szerint mindössze egy alkalmazottat foglalkoztató Anonymus Színház honlapján is beszámol a külföldi fellépéseiről, mint írják, “a műsorban szereplő több mint huszonöt korcsolyaművész nagy része Magyarországról érkezik a showba”. Közhasznúsági mellékletük szerint évek óta lebonyolítói a jégtánc-előadásoknak.

Azonban sem a darabról írt kritikák, sem a Hot Ice-t szervező angol cég honlapja nem utal magyarok részvételére. Az angol produkció Facebook oldala 2015-ben posztok sorában tételesen is bemutatja a mintegy harminc fellépőt, akik között van angol, amerikai, kanadai, orosz vagy éppen japán, de magyar egy sem. A Hot Ice-t szervező angol cég is cáfolta az Anonymus állítását, nekünk küldött emailjükben azt írták, nincs tudomásuk arról, hogy 2014, 2015 és 2016 során lett volna magyar résztvevője a fellépéseknek.

Egy milliárd a láthatatlan részvételre

Az Anonymus Színház nem válaszolt egy kérdésünkre sem, de pénzügyi beszámolói alapján több százmillió forintnyi közpénzhez jutott az állítólagos angliai fellépéseiért. A színházak finanszírozását megreformáló 2008-as előadó-művészeti törvény ugyanis arról rendelkezett, hogy a vállalatoknak a társasági adójukat (tao) részben vagy egészben nem az államnak kell fizetniük (de így is közpénznek minősül), hanem odaadhatják egy általuk kiválasztott előadó-művészeti szervezetnek. A színházak a nézőszámuk függvényében használhatják ki a támogatást, az éves jegybevételük 80 százalékáig gyűjthetnek pénzt a nyereséges vállalatoktól.

A blackpooli Hot Ice show egyik hirdetése, amit mintegy egy milliárd forinttal támogatott a magyar állam. Forrás: Hot Ice Facebook oldala

Cégbírósági iratai alapján az Anonymus Színház három év alatt mintegy 1,7 milliárd forint árbevételre tett szert a blackpooli jégtáncshow-kon való állítólagos részvételéért. Erre alapozva három év alatt összesen 1,15 milliárd forint tao-támogatáshoz jutottak (tehát a 80 százalékos keretet nem töltötték fel, az 1,7 milliárd forintnyi külföldi bevételük mellett pedig belföldön is kerestek 130 millió forintot). Az Anonymus Színház tehát mintegy egy milliárd forint közpénzt kapott egy olyan koprodukcióra hivatkozva, amiben az állítólagos koprodukciós partnere szerint nem vett részt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÖsszeszedtük az összes tao-támogatást: hat éve minden kilencedik adóforintról lemond az államTöbb mint 330 milliárd forint áramlott az államkassza helyett sportszervezetekhez. Kocsis Máté érkezése óta a kézilabda a focinál is több pénzhez jut.

Az Anonymus Színház esete nem egyedi, a tao-lehetőség óta számos újonnan alapított, pár alkalmazottal rendelkező, a színházi szférában is lényegében ismeretlen előadó-művészeti vállalkozás tűnt fel.

Pedig ha csak a számokat nézzük, úgy tűnhet, soha nem voltak még ilyen sikeresek a magyar színházak. A KSH adatai szerint számuk pár év alatt több mint kétszeresére nőtt, és az elmúlt tíz évben látogatottságuk is közel duplázódott. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon 1960 óta (mióta a KSH gyűjt adatokat) nem jártak annyian színházba, mint 2016-ban. 

Az újonnan létrejött vállalkozások közül több a kiskapukat kihasználva vagy egyenesen több százezres nézőszámokat blöffölve akaszt le sok százmillió forintot az államról a tao-törvény révén. Erről árulkodik az is, hogy a jogalkotók 2009-ben még azzal számoltak az Európai Bizottság jóváhagyása alapján, hogy az előadó-művészeti szervezetek 2014-ben 5,5 milliárd forint közpénzt kaphatnak a tao-támogatások révén, de a valóságban már akkor is több mint 18,6 milliárd forint jutott így a kulturális szervezetekhez (kértünk frissebb adatokat az EMMI-től, de nem kaptunk).

Az elmúlt pár hétben felépítettünk egy adatbázist az EMMI színházi statisztikái alapján, amelyből kiderült, hogy a magyar társulatok külföldi látogatottsága még a magyarországi előadásokhoz képest is elképesztő módon megugrott. Míg 2008-ban kevesebb mint százezren látták a magyar társulatok fellépéseit, addig 2016-ban már több mint 1,3 millióan. Szűk tíz év alatt tehát több mint tizenháromszorosára nőtt a külföldi magyar előadások közönsége.

A külföldi fellépések között több, az Anonymus Színházéhoz hasonló gyanús eset van. Ebben a cikkben néhány további hasonló példát ismertetünk, a sorozat következő részében pedig azt mutatjuk be, hogy kik állnak ezen vállalkozások mögött, és összesen mennyi közpénzben részesültek az elmúlt években. Az utolsó cikkben pedig azt járjuk körül, hogy a színházi szférában hogyan látják összességében a tao-rendszert. Az általunk összeállított adatbázis mellett közel egy tucat, színházak gazdasági ügyeire rálátó szakemberrel beszéltünk, és néhány állítólagos külföldi partnerrel is kapcsolatba léptünk.

Három hónap alatt 553 előadás

A tao-törvény tehát arra ösztönözte a színházakat, hogy minél inkább növeljék bevételeiket, mivel minden eladott színházjegy után 80 százalékos támogatást kaphatnak közvetetten az államtól. A lehetőséget 2012-től kezdték el igazán kihasználni, legalábbis ez volt az az év, amikor először hirtelen megugrott (egész pontosan megötszöröződött) a magyar társulatok külföldi nézettsége.

A külföldön legnézettebb magyar kulturális szervezetek nézettsége 2012-ben

A brutális növekedés mögött a 2011-ben létrejött Műhely Produkció feltűnése állt. 2012-ben összesen 74 magyar társulat lépett fel külföldön, az őket megtekintő 660 ezer ember közel kétharmada viszont a mindössze három embert foglalkoztató, egy évvel korábban indult Műhely Produkció előadásait nézte meg. A cég legsikeresebb külföldi előadása egy jégtáncshow volt, amelyet egy pár hónappal korábban átadott bevásárlóközpontban mutatott be az izraeli Eilatban. Az Ice Park & Mall nevű pláza központi eleme egy jégpálya, amelyet az itthon is jól ismert plázákhoz hasonlóan üzletek vesznek körbe.

Az izraeli pláza, amely mintegy négyszázezer nézőt és több százmillió magyar közpénzt vonzott. 

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) adatbázisa alapján (ahol rengeteg kulturális statisztika megtalálható) a Műhely Produkció 553 alkalommal mutatta be az előadását, amelyet összesen 387 ezren néztek meg az 50 ezer lakosú Eilat plázájában. A Műhely Produkció honlapjáról az is kiderül, hogy az előadások három hónap alatt lementek, tehát naponta átlagosan több mint hat fellépést tartottak. Az izraeli plázát meg szerettük volna kérdezni, hogy valósak-e a számok, és hogyan kerültek kapcsolatba a magyar céggel, de mivel szerintük nem támasztottuk alá kellőképpen, hogy miért érdekel ez minket, érdemben nem akartak válaszolni kérdéseinkre.

Fénykép az eilati produkcióról. Forrás: Facebook/Műhely Produkció

A jelentős számú külföldi nézőt megmozgató magyar fellépések jellemzően koprodukcióban zajlanak. Ha ugyanis  egy magyar színházi szervezet delegál egy-két művészt egy külföldi társulat fellépésére, akkor azt már saját produkcióként tüntetheti fel. Mivel a tao-törvény miatt minden eladott jegy után 80 százalék pluszforráshoz juthat egy produkció, jellemző megoldás egy ilyen koprodukció esetén, hogy a felek megállapodása szerint az eladott jegyek utáni bevétel papíron akár teljes egészében a magyar félhez kerül (cserébe például a magyar fél fizeti a fellépők gázsiját és minden egyéb költséget).

Ha tehát egy magyar hegedűs fellép egy angliai színházi műsorban, akkor a hegedűst delegáló magyar szervezet igényelheti a tao-támogatást akár az egész jegybevétel után. A színházi források közül többen is azt mondták, hogy a külföldi fellépéseknél jóval egyszerűbb kijátszani a tao-hoz szükséges előírásokat. A nézőszám és a jegybevétel ugyanis önbevalláson alapul, és semmilyen hatósági igazolásra nincs szükség, hanem mindössze a külföldi koprodukciós partnerrel kötött szerződést kell bemutatni, illetve az általa igazolt jegybevételt.

“Különleges előjáték” a ruhatárnál

A rendszer kihasználására jó példa a Műhely Produkció másik nagy gurítása 2012-ből, amikor szervezésükben Magyarországot is érintette a Harlem Swing nevű amerikai színházi produkció. Magyarországon öt fellépésük volt a Centrál Színházban, majd Budapest után a társulat Franciaországba utazott tovább. A francia turnén szintén részt vett partnerként a Műhely Produkció: összesen 22 előadást tartottak több mint 17 ezer ember előtt.

A magyar cég honlapja alapján az eredeti előadásban nincs magyar szereplő, viszont a Műhely Produkciónak köszönhetően mind a magyarországi, mind a franciaországi előadások egy “meglepetés prológussal” egészültek ki. A “különleges előjátékról” a Youtube-on egy videó is megtalálható. Ezen a hatperces videón az látszik, hogy egy kis magyar koncertszínház négy tagja a Centrál Színház ruhatára előtt “adja elő egyszeri, külön erre az alkalomra készült jelenetét” az előadásra szállingózó pár tucat néző előtt. Megkerestük a Műhely Produkciót is, de egy kérdésünkre sem reagáltak. (Frissítés: A Centrál Színház cikkünk megjelenése után közölte velünk, hogy soha nem állt szerződéses kapcsolatban a Műhely Produkcióval.)

Az előadás, amely nyelte a magyar közpénzeket.

A lényegében egy évvel korábban indított Műhely Produkció árbevétele egymilliárd forint volt 2012-ben. A Pest Megyei Kormányhivatal összesítése alapján a Műhely Produkciónak erre sikerült is a maximális 800 millió forintos tao-támogatást lehívnia. A cég irataiból kiderül, hogy 2012-ben összes nézőjének több mint 90 százaléka pont a korábban említett két előadást látta, tehát a Műhely Produkció döntő részben a több százezres látogatottságú bevásárlóközponti jégshow-nak és a hat percig tartó prológussal felturbózott franciaországi turnénak köszönhetően részesült 800 millió forintos közvetett állami támogatásban.

A francia fél sem ismeri állítólagos magyar partnerét

2016 nagy sztorija a Végtelen Tér Színházé volt, amely 2016 nyarán jött létre, de fél év is elég volt ahhoz, hogy a második legsikeresebb magyar színházzá váljon 208 ezres külföldi látogatottságával (ami közel a duplája a Nemzeti tavalyelőtti nézettségének). Ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy az EMMI adatai alapján részt vett egy párizsi cirkusz 43-szor műsorra tűzött előadásán, összesen 177 ezer ember előtt.

A Végtelen Tér Színháznak nincs honlapja, és az internetről sem derül ki semmi arról, hogy milyen szerepet játszottak a fellépésekben. A Cirka Cuba című előadást szervező Cirque Phénix azt közölte velünk, hogy soha nem dolgoztak a Végtelen Tér Színházzal, és soha nem is hallottak róla. Miután írtunk nekik az EMMI adatairól, a cirkusz vezérigazgatója, Alain M. Pecherie levelében csalónak nevezte a Végtelen Tér Színházat, amely szerinte abból próbálhatott meg hasznot húzni, hogy a cirkusz egyik vezetője magyar. “Be fogjuk perelni őket, még akkor is, ha ez nem tűnik egyszerűnek, mivel még honlapjuk sincs” – írta. Az nem egyértelmű, hogy a Végtelen Tér Színház miért blöffölhetett a partnerségéről, mert 2016-ban nem vett igénybe tao-támogatást.

Nem a Végtelen Tér Színház volt az egyetlen, amely úgy tűnik, alaptalanul állította, hogy együttműködött a párizsi cirkusszal. A kiskunhalasi bejegyzésű Art Előadó-művészeti Nonprofit Kft. cégirataiban és honlapján is az olvasható, hogy Wizard című előadása a párizsi cirkuszban futott. Az EMMI adatai szerint az előadást 12-szer mutatták be 31 ezer ember előtt. A Cirque Phénix vezérigazgatója viszont azt írta, sose rendeztek Wizard című előadást, és erről a magyar cégről sem hallottak. Szerinte “szégyentelen hazugság”, hogy együttműködtek volna vele.

Az ART Előadó-Művészeti Kft. honlapja az állítólagos előadás beharangozójával.

Az utolsó példa sok mindenben hasonlít az előzőekre. A 2013-ban szintén cégvásárlással létrejött Maszka Színház egy hét fiútestvérből álló spanyol tánctársulattal, a Viviancosszal szervezett közös fellépéseket. Ez abban merült ki, hogy egy Maszka Band-re keresztelt, hét magyar nőből álló zenészcsapat kísérte a Viviancos fellépéseit. Az EMMI által közölt adatok alapján különböző spanyol városokban és Londonban 55 alkalommal léptek fel közösen, összesen 75 ezer néző előtt.

A Viviancos plakátja, amelyen a Maszka Band is feltűnik. Forrás: Maszka Színház honlapja

Csakhogy ennek mindössze az ötöde valósult meg, derült ki a spanyol tánccsoport kérdésünkre adott válaszából. A Viviancos szerint körülbelül 13 közös fellépésük volt a Maszka Banddel, és ezeket körülbelül 15 ezren látták. Miután megírtuk a Viviancosnak, hogy komoly eltérés van a számok között, azt írták, hogy senkit nem akarnak vádolni hamis adatok megadásával, ezért több kérdésünkre nem válaszolnak. Mivel a Maszka Színháznak más külföldi fellépése nem volt abban az évben, a cégiratok alapján a Viviancosszal közös fellépések után 487 millió forint jegybevételt számoltak el, és lényegében ennek köszönhetően 428 millió forintos közvetett állami támogatásban részesültek (azért csak lényegében, mert ugyanabban az évben még belföldön is keletkezett 52 millió forint bevételük).

Áthatolható korlátok

Az előadó-művészeti szervezetek hatósági nyilvántartását 2016-ig a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága kezelte, tavaly azonban ez a szervezet beolvadt az EMMI háttérintézményébe, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőbe. A hatósági feladatok pedig a Pest Megyei Kormányhivatalhoz kerültek. A színházaknak a tao-támogatás igényléséhez tételesen igazolni kell az adott évi jegybevételüket. Az általunk megkérdezett színházi források szerint a felügyeletnél alapvetően csak a formai részeket nézik az igazolásoknál, azaz, hogy a sablonokat megfelelően töltötték-e ki.

A Kormányhivatalt, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőt és az EMMI-t is megkérdeztük, hogy mennyire vizsgálták meg az alábbi eseteket, és mi az oka, hogy néhány emaillel leellenőrizhető, kétséges igazságtartalmú állítások alapján több százmillió forint közpénz juthatott el több szervezethez. Eddig egyedül a Kormányhivatal válaszolt, lényegében annyit, hogy a kormányrendeletben meghatározott dokumentumok vizsgálatával, a jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével tud eljárni, illetve 2017 előtt nem volt “hivatott kijelölt szerv”.

Korábban több visszaélés is volt, számos legenda terjeng a színházi vezetők között egzotikus tájakról beszerzett hihetetlen összegű igazolási szerződésekről. Az EMMI adatbázisában hasonlóan extrém példákat nem találtunk, de az tény, hogy a visszaélési kísérletek miatt már kétszer szigorították a jogszabályokat. Először területi korlátozásokat vezettek be, és már csak az Európai Gazdasági Térségen (EU illetve Izland, Lichtenstein és Norvégia) belüli előadásokra lehet tao-támogatást szerezni.

Ezt követően pedig 1,5 milliárd forintban limitálták az egy évben hozzáférhető tao-támogatás összegét. Ezzel azonban legfeljebb az állami vagy önkormányzati kőszínházakat korlátozzák, nem azokat a társulatokat, amelyek igyekeznek maximalizálni a tao-ban rejlő lehetőségeket.

Az elmúlt években az egyik legtöbb tao-bevételre az ExperiDance táncegyüttes tett szert. A társulatot eredetileg a Rivalda Stúdió Kft. üzemeltette, és az elmúlt években rendre nekik volt a legtöbb nézőjük külföldön. A Rivaldához 2015-ben 2,5 milliárd forint tao-pénz folyt be, majd a másfél milliárdos törvényi limit életbe lépése előtt az ExperiDance pénzügyi vezetője felvásárolt egy céget, amelyet Globe Production-re keresztelt át.

Innentől kezdve a Rivalda üzemeltette a tánccsoportot, a Globe Production pedig promótere lett, majd tavaly áprilisban a Rivalda tulajdonosai lettek a Globe tulajdonosai is. Így két cég üzemelteti az ExperiDance-t, a jelenlegi felállás szerint a Rivalda viszi a külföldi előadásokat, a Globe Production pedig a hazaiakat.

A törvény hatályba lépése után, 2016-ban a Rivalda másfél milliárd forint tao-hoz jutott, az újonnan megvásárolt Globe Production pedig 16 millió forint híján szintén megkapta a maximális összeget. „A három egymástól független és önálló turnéstáb magyar és nemzetközi aktivitásának köszönhetően annyi jogtiszta jegyárbevételünk van, hogy mindaddig, amíg azt a körülmények lehetővé teszik, nem kívánunk lemondani a mögé igénybe vehető jogtiszta tao-bevételekről” – mondta Vona Tibor, a két cég egyik tulajdonosa arról, hogy miért két vállalat üzemelteti a táncegyüttest.

„Évekre előre készen van a turnérendünk, így nem tudjuk már megengedni magunknak, hogy a társulat mozgástere ekkorát szűküljön egy egy évre visszamenőleges hatályú, egyébként véleményem szerint indokolatlan törvényváltozás miatt, mert ez azonnal csődbe vinné piacépítő rendszerünk egyébként évekre jó előre megtervezett építkezését” – mondta Vona.

A cikksorozat következő részében azt mutatjuk be, hogy kik állnak az újonnan létrejött, titokzatos színházak mögött, a harmadik rész pedig arról szól, hogy mit gondolnak színházi vezetők a tao-rendszerről.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet előadó-művészet kultúra színház tao tao-támogatás. Olvasson tovább a kategóriában