Egy széles és stabil középosztály megléte a gazdaság és a társadalom stabilitása szempontjából is alapvető érdeke egy országnak, Magyarországon azonban nincs ilyen, és nem is ebbe az irányba haladunk. 2008-hoz képest ma arányaiban sokkal kevesebben tartoznak a középső jövedelmi réteghez. Bár az elmúlt két évben minimálisan növekedett a középrétegbe tartozók aránya, az elmúlt évtized mérlege így a jövedelemegyenlőtlenségek fokozódását mutatja. A legszegényebb egymillió magyar 2016-ban még mindig messze rosszabbul élt, mint 2008-ban, miközben a felső egymillió jövedelmei több mint ötödével nőttek reálértéken.

A jövedelmi rétegekbe (alsó, alsó-közép, közép-, felső-közép, felső osztály) való besorolás a jövedelmek mediánjövedelemtől való távolsága alapján történik. Fontos, hogy itt a jövedelmekbe nem csak a munkával szerzett keresetek tartoznak bele, hanem az (államtól kapott) társadalmi jövedelmek, és minden egyéb jövedelem is.

A mediánjövedelem a középső jövedelem-érték, vagyis ha növekvő sorrendbe állítjuk az összes jövedelmet, akkor ez az érték lesz középen. Ennél kisebb és ennél nagyobb jövedelemből is ugyanannyi van.

A mediánjövedelem reálisabb képet mutat az ország általános jövedelmi színvonaláról, mint a sima számtani átlagként számolt átlagjövedelem, hiszen utóbbit a szélsőségesen magas jövedelmek felfelé húzzák. 2016-ban a KSH által számított medián ekvivalens jövedelem évi 1 millió 554 ezer forintra rúgott, ami havi 129 ezer forint. Vélhetően módszertani eltérések miatt az Eurostat ennél valamivel kisebb összeget mutat (havi 123 ezer forint), ám az uniós statisztikai hivatal hosszabb időtávra rendelkezésre álló adatai attól még jól mutatják, hogy a mediánjövedelem feltűnően alacsonyabb az átlagnál, vagyis a népesség többsége kevesebből él, mint az átlagjövedelem.

A KSH a háztartások egy főre eső jövedelme alapján a következőképpen határozza meg az egyes rétegeket:

• alsó réteg: jövedelme kisebb, mint a mediánjövedelem 50 százaléka
• alsó-középréteg: jövedelme a mediánjövedelem 50-80 százaléka között van
• középréteg: jövedelme a mediánjövedelem 80-120 százaléka között van
• felső-középréteg: jövedelme a mediánjövedelem 120-200 százaléka között van
• felső réteg: jövedelme nagyobb, mint a mediánjövedelem 200 százaléka

Tehát tavaly az alsó rétegben kevesebb, mint 65 ezer forint, az alsó-középrétegben 65-104 ezer forint, a középrétegben 104-155 ezer forint, a felső-közép rétegben 155-259 ezer forint, a felső rétegben pedig több mint 259 ezer forint jutott egy főre a háztartásában nettó értelemben.

Bár a KSH a mediánjövedelem 50 százalékánál húzza meg az alsó réteg felső határát, az uniós felmérések a mediánjövedelem 60 százalékaként határozzák meg általában a szegénységi küszöböt. Vagyis a magyar felosztást elnézve nem csak az alsóban, hanem az alsó-közép rétegben is vannak, akik az általános szegénységi küszöb alatt élnek, ha a háztartások egy főre jutó jövedelmét nézzük.

Ami a középréteget illeti, a legfrissebb, 2016-os adatok szerint jelenleg a népesség 33,7 százaléka tartozik ide a jövedelmei alapján. Az elmúlt két évben egy kicsivel emelkedett ez az arány, a korábbi évekhez képest viszont még mindig jóval szűkebb középosztályt jelent. 

Az elmúlt évtizedben 2008-ban mérték a legszélesebb középosztályt, akkor még a népesség 39,6 százaléka ide tartozott.

A középosztály elvékonyodásával párhuzamosan az alsóbb és a felsőbb rétegek is szélesedtek, vagyis a korábbi középosztály egy része lecsúszott, míg másik része felkapaszkodott a felső-, felső-középosztályba. Ez a jövedelemkülönbségek növekedését hozza magával. A társadalom leggazdagabb kétmillió tagja 2016-ban 4,3-szor több pénzből élt, mint a legszegényebb kétmillió, és ez a jövedelemkülönbség 2012 óta stagnál. Ugyanez a különbség 2008-ban még csak 3,5-szörös volt.

A jövedelemkülönbségek növekedéséhez több olyan kormányzati intézkedés is hozzájárult, amely végeredményben a szegényektől a gazdagok felé csoportosított át jövedelmeket. Ezek közé tartozott az egykulcsos adórendszer bevezetése 2011-től, amitől az alacsony jövedelműek adóterhelése megugrott, a magas jövedelemmel rendelkezőké pedig mérséklődött, különösen, hogy közben az adójóváírást is megszüntette a kormány. Hasonló hatása van a családi adókedvezménynek is, amit csak akkor lehet igénybe venni, ha van adóköteles jövedelem (tehát alapból a jobb helyzetben lévőket célozza). A gyermekenként járó fix adókedvezmény igénybevételét ráadásul nem kötötték semmilyen felső jövedelemhatárhoz, így az a leggazdagabbak jövedelmeit is tovább növeli. Az adókedvezmény formájában érvényesíthető támogatás egyben azt is jelenti, hogy minél magasabb a munkajövedelem az aktív keresővel rendelkező gyermekes háztartásban, annál több támogatást ad az állam (gyermekszámtól függően egy bizonyos kereseti szintig, utána ugyanannyi).

Az egyenlőtlenségek fokozódásához emellett az is hozzájárul, hogy a vállalkozások termelékenysége, így bérei között is egyre nagyobb a szakadék. Ez itthon azt jelenti, hogy a tőkeerős és hatékonyságot növelő külföldi vállalatok sokkal több munkabért tudnak fizetni a dolgozóiknak, mint a tőkével nem igazán rendelkező és nem túl versenyképes magyar kis- és középvállalkozások. Bár ezt a folyamatot a jelentősebb minimálbér-emelések ellensúlyozni tudják valamennyire, ha a kkv-k nem tudnak ezzel lépést tartani, akkor közvetlenül inkább csak negatív hatásai vannak egy ilyen intézkedésnek (cégbezárás).

Jól mutatja, hogy a Fidesz politikája a szegényektől a gazdagokhoz csoportosított át jövedelmeket, hogy 2016-ban az első négy jövedelmi tizedben, tehát a legszegényebb négymillió körében a társadalmi jövedelmek összege reálértéken még mindig sokkal alacsonyabb volt a válságot megelőző, 2008-as szintnél (kb. a 80 százaléka). Ezt valamelyest ellensúlyozza, hogy a szóban forgó nyolc év alatt a munkajövedelmek a legtöbb jövedelmi tizedben nőttek reálértéken. Az alsóbb jövedelmi rétegekben ugyanakkor ez bizonyos részt a szociális ellátórendszer átalakításának köszönhető, aminek szerves része volt, hogy az állam a passzív ellátások jelentős részét megvonta, helyette pedig bevezette a közmunkát, a közmunkás bér pedig már nem társadalmi jövedelemként, hanem munkajövedelemként jelenik meg a statisztikában. Az ellátórendszer átalakításáról bővebben itt írtunk.

A legszegényebb egymillió ugyanakkor ez alól is kivétel, ugyanis itt reálértéken a társadalmi és a munkajövedelmek is jóval elmaradtak 2016-ban a 2008-as szinttől.

A legalsó jövedelmi tized az egyetlen, ahol összességében az egy főre jutó nettó jövedelem reálértéken még messze alulmúlja a válság előtti szintjét, mintegy 12 százalékkal. Ők azok, akik a szociális ellátórendszer megkurtítását a legjobban megszenvedték.

A többi tized esetében minél magasabb jövedelmi decilist nézünk, annál nagyobb mértékben növekedett reálértéken a nettó jövedelem, ami szintén jól szemlélteti, hogy nőttek a jövedelemkülönbségek az elmúlt évtizedben.

A leggazdagabb egymillió már több mint ötödével, 22 százalékkal jobban él, mint 2008-ban.

Összességében tehát az elmúlt évtizedben a gazdasági válság és a Fidesz-kormány felsőbb jövedelmi osztályoknak kedvező politikája is növelte a jövedelemkülönbségeket Magyarországon. A középosztály tartósan összement, miközben a legszegényebbek még lejjebb, a leggazdagabbak pedig még feljebb jutottak a jövedelmi létrán. Az elmúlt három évben ugyan már nem láthattunk látványos romlást, 2008-hoz képest így is sokkal nagyobbak a jövedelmi egyenlőtlenségek.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet jövedelem jövedelemkülönbségek jövedelmi egyenlőtlenség jövedelmi tized KSH Olvasson tovább a kategóriában