Az elmúlt hetek egyik legerősebb videója kétségkívül a Qualitas Gimnázium udvarára megafonnal érkező, majd a gyerekeket és a tanárokat is távozásra felszólító bírósági végrehajtóról készült felvétel. A kialakult helyzet váratlan feladat elé állította a szülőket, főleg azokat, akiknek a gyermeke sajátos nevelési igényű (SNI). Az állami oktatási rendszer ugyanis az SNI-tanulók számára a szakemberhiány miatt még nagyobb kihívást jelent, illetve helyhiány, ugyanis egy osztályba legfeljebb 2 SNI/autista gyerek vehető fel. Ezért ha például már az iskolás korban derül ki valamilyen tanulási probléma, akkor a szülők inkább hallgatnak. Vagy megoldást jelenthet a fizetős, alapítványi iskolák, ha a családok megtehetik hogy kifizessék a tandíjat, de még akkor sem biztos, hogy nincs tele az intézmény. (Megjegyzés: a Qualitas igazgatója nyilvános posztban jelezte nemrég, hogy az oktatás más helyszínen, de folytatódni tud, amennyiben a gyerekek szülei nem kezdik el tömegével máshová vinni a diákokat –  a szerk.)

A rendszerváltás előtt néhány évvel nyílt meg arra a lehetőség, hogy akik nem akarnak az állami oktatás keretein belül tanulni, azok kipróbálhassák az akkor még itthon gyerekcipőben járó, reformirányzatokat képviselő alternatív iskolákat. Az évek alatt a magánintézmények száma nőtt, de még mindig nem mondható kiemelkedőnek, a Qubit gyűjtése szerint a tanulók pár százaléka jár csak ilyen iskolákba.

Sok szülő számára a magániskola iránti igény akkor jön képbe, amikor a gyermekéről kiderül, hogy valamiért sajátos nevelési igénnyel (SNI) rendelkezik – ez egy igen tág kategória, a vakoktól a mozgássérülteken át az autista, vagy magatartási zavaros gyerekekig sokan férnek bele. (Természetesen az SNI csak az egyik ok lehet,  sokan az állami rendszer merev szabályai miatt akarják átvinni a gyereküket, mások a külföldi tananyagra helyeznék a hangsúlyt…). 

Magyarországon a KSH adatai szerint százezer gyerek esik az SNI-kategóriába. Az ő helyzetük az utóbbi években egyre nehezebbé vált: az általánosan növekvő pedagógushiány mellett a koronavírus-járvány és az azt követő gazdasági visszaesés egymás után lehetetleníti el a gyerekek fejlesztését.

“Nincsenek gyógypedagógusok, az első szűrés az óvodákban kell, hogy történjen, de logopédus az állami szektorban már alig van, felszívta őket a magánszféra” – mondja Ercse Kriszta oktatáskutató.  A logopédusi szűrés azért fontos, mert itt még időben be lehet avatkozni, egy-két év fejlesztés után a gyerek képes lesz tartani a tempót egy hagyományos iskolában is. Ha elmarad a szűrés, a probléma csak később mutatja meg magát, adott esetben akkor, amikor már éles helyzet van, a gyerek pedig látványosan lemarad az iskolában a korátrsaitól, ami rengeteg problémának ágyaz meg a későbbiekben is. 

“Megfigyelhető, hogy az elitképzés elkezdte lehámozni magáról az SNI-s gyerekeket. Tudunk olyan iskoláról, ahol felépítettek egy fejlesztőközpontot, majd következő évtől kivették az alapító okiratból, hogy SNI-s gyerekekkel is tudnak foglalkozni” – teszi hozzá Ercse Kriszta. 

Tízezrével látják kárát a hiánynak a gyerekek

Az SNI-s gyerekek – hivatalosan – a sajátos nevelési igény megállapítását követően olyan intézményben tanulhatnak tovább, ahol biztosított számukra a megfelelő pedagógiai fejlesztés. Legalábbis elméletben, a gyakorlatban inkább az a tapasztalat, hogy ezt sokszor nem tudják megugrani az intézmények. A Népszava szerint legalább 14 ezer, úgynevezett NOKS-os (nevelést, oktatást közvetlenül segítő) szakember hiányzik a közoktatásból. Az ő szerepük azért fontos, mert sok gyerek integráltan kap oktatást, tehát egy hagyományos iskolai osztályba kerül, ahol vele külön is foglalkoznak – vagyis foglalkoznának ezek a szakemberek, ha lennének. 

A rendszer ezen a ponton a saját farkába harap: folyamatosan növekszik az SNI-s gyerekek száma, miközben az állami szektorban dolgozó szakembereké csökken (érdemes végiggörgetni a közigazgatási állásportált). Az egyetlen megoldás a szülőknek, ha mélyen a pénztárcájukba nyúlnak, de a magánszféra sem tudja tartani a lépést a kereslettel, így a kínálat nem bővül, csak az árak mennek fel. 

Az Átlátszón még tavaly megjelent cikk szerint például  2020/2021-es tanévben az óvodások 32 százaléka szorult logopédiai ellátásra, de sok esetben az óvodában évek óta nem állt rendelkezésre logopédus, a szülőknek az óvónők is azt tanácsolták, hogy próbáljanak magánrendelésre bejutni, aminek átlagára alkalmanként 7-8 ezer forint is lehet. 

A szakértői bizottságnak lehetősége és joga van kijelölni az iskolát. Jobb esetben egy egyeztetést követően a szülővel együtt választanak egy iskolát, ideális esetben ez minél közelebb van a lakóhelyhez. Ennek az a hátránya, hogy néha a szakértői bizottság rááll arra, hogy egy bizonyos fogyatékossággal, és/vagy fejlődési zavarral reflexből egy adott intézményhez küldi a gyereket, nem pedig a lakóhelyhez legközelebbihez. 

“Ez oda vezethet, hogy elér egy olyan számot az SNI-s gyerekek száma ezekben az intézményekben, amik már kihívást jelentenek a pedagógusoknak. Vannak iskolák, amik úgy ügyeskednek, hogy úgy húzzák meg az osztálylétszámokat, hogy ilyen gyerek már ne tudjon bekerülni.” – mondta Farkas Gábor, a Budaörsi Herman Ottó Általános Iskola pszichopedagógusa, mediátor. 

“Mi megpróbálunk integrálni és megtartani gyerekeket. Máshol viszont inkább az a hozzáállás, hogy nem kérnek belőlük, valahol ez is érthető, a pedagógusoknak ezer púp van már most is a hátán, egy problémásabb gyerek pedig csak egy újabbként jelenik meg. Pedig sokkal nagyobb szakmai kihívás egy ilyen gyereket eljuttatni a nyolcadikos ballagásig, a pedagógialiag hozzáadott érték ebben az esetben lényegesen nagyobb.”  teszi hozzá. 

Hogy mekkora kihívás megtalálni a megfelelő oktatási intézményt, azt jól mutatják a szülők által létrehozott közösségimédia-csoportok, ahol folyamatosan keresik azokat az intézményeket, ahová be lehetne íratni a gyerekeiket. A hozzászólók szerint vannak iskolák, ahol már most kezd betelni a 2024/25-ben induló osztály, de vannak olyan elkeseredett szülők is, akik már azon gondolkoznak, hogy “visszacsempészik” a sajátos nevelési igényű gyereküket a közoktatásba. Az alábbi idézet innen származik:

(…) Tényleg nincs olyan iskola ahova tudnánk menni? Kislányom 7 éves, SNI-s, kislétszámú osztályt szeretnénk neki, mert a mostani nagy létszámú kezdi őt is és minket is felőrölni… Egyre nagyobb a lemaradása, sírva, szorongva megy iskolába. (…)Bármi hasznos infót szívesen veszek…Pl. :Vetessem le az SNI kódot, oldjam meg magánban a fejlesztést és csempésszem be valahova hátha nem veszik észre!?!?

Volt olyan szülő, akinek a gyereke két év múlva megy csak iskolába, de már most nekiállt keresni, illetve olyan is, akinek a gyereke a cikk elején említett Qualitas Gimnáziumba járt, és már 18 gimnáziumot felhívott, ahová átvihetné a gyereket, de sehol sem volt hely. 

Mennyibe kerülhet?

Farkas Gábor szerint a gyerekek magánúton történő fejlesztése rendkívül drága, mert van rá kereslet, az iskolák pedig nem tudnak mindenben segíteni. A Hermanban például van iskolapszichológus, ami elég nagy szó, de 680 gyerekre jut 1 szakember.  “Havi szinten súlyos tízezrek mehetnek el erre, ebben az országban ezt valamiért nem finanszírozza a TB, hiába van egy gyereknek SNI-papírja.” 

A szakember szerint az elmúlt 3 év durván rányomta a bélyegét a családok kasszájára, az ellátás mennyiségére és minőségére. “Olyan gyerekek jöttek tavaly, tavalyelőtt az első osztályba, akik kevesebbet jártak oviba a pandémia miatt. Persze, voltak szülők, akik odatették magukat, és foglalkoztak a gyerekükkel, festettek, rajzoltak, mesét olvastak, de

ez nem tudta helyettesíteni sem a közösségi szocializációt, sem az óvodapedagógus szakértelmét, aki észre tudja venni, ha egy gyerek valamiben fejlesztésre szorul.”

Farkas Gábor felhívta a figyelmet arra is, hogy kormányzati oldalról nem alakult ki semmilyen stratégia arra, hogy ezt a helyzetet hogyan lehetne kezelni, ráadásul közben megjelentek a menekült családok is, velük pedig azok a gyerekek, akik alig, vagy egyáltalán nem tudnak magyarul, ami tovább nehezítette az amúgy is agyonterhelt pedagógusok helyzetét. 

“Ezeknek a gyerekeknek sokkal több figyelem kell. Van olyan ukrán menekült, ahol a család 3 bőrönddel hagyta el az országot, meg olyan kínai kisgyerek, akiknél 2 luxusautó áll a garázsban. Előfordult az is, hogy a magyar nyelvet külföldinek tanító tanár helyett a logopédusra bízták az afgán gyereket, hogy tanítsa magyarul.” – mondta Farkas Gábor.  

Kilőtt számok

Az, hogy a figyelemzavaros gyerekek száma miért lódult meg látványosan az elmúlt években, szakmán belül is összetett kérdésnek számíthat. Dr. Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítvány Igazgatója, klinikai szakpszichológus, neuropszichológus szerint a számok növekedése mögött a diagnosztikai módszerek finomhangolása is állhat részben, ugyanakkor a korábban is említett körülmények (háború, covid, gazdasági nehézségek) jelentősen befolyásolhatták ezeknek az eseteknek a felszaporodását, Farkas Gábor szerint ide lehet még sorolni az egykor nevelési tanácsadónak hívott, ma szakszolgálati feladatokat teljesítő intézmények átalakulását, ahol

inkább diagnózisgyártás folyik, mintsem terápia.

“Néhány éve pár olyan gyerekkel, akiknek nehezükre esett az érzelmek kifejezése, a közeli nevelés tanácsadóval összefogva pszichodráma-kurzust tartottunk, heti két alkalommal. A tanév végére a gyerekek sokkal jobb állapotban voltak, mint év elején, a szülők pedig rendkívül hálásak voltak érte. Ez azóta sem tudott újra megvalósulni, mert egyre több a “papíros”, tehát diagnózissal érkező SNI-s gyerek. Kevesebb időnk van azokra a gyerekekre, akiknek nincs papírja, de igényelnék a fejlesztést, és akikkel régebben rendkívül hatékonyan tudtunk eredményeket elérni.”

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat gyermeknevelés közoktatás oktatás oktatáspolitika sni Olvasson tovább a kategóriában