A dél- és észak-alföldi magyar kistérségek 2011 óta rendszeresen a legrosszabbak között szerepelnek az öngyilkossági arányszámok alapján az EU-n belül. A helyzet annyiban romlott, hogy 2020-ban a Dél-Alföldön lettek lakosságarányosan a legtöbben öngyilkosok egész Európában.
Számokban: hosszú távon az EU-ban és Magyarországon is csökken az öngyilkosságok száma, több évtizedes távlatban Magyarországon az egyik legnagyobb a csökkenés mértéke. Ugyanakkor mivel durván a hatvanas évek közepétől a rendszerváltásig világszinten is a legrosszabbak között voltunk, 2020-ban még ilyen csökkenés mellett is másodikok voltunk Litvánia mögött az EU-ban.
- 2020-ban több évtizedes csökkenő trend tört meg Magyarországon: ilyen hirtelen emelkedés a magyar öngyilkossági ráták mélypontja környékén, a 80-as évek első éveiben volt utoljára.
- Európában az elmúlt években Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovénia vezette a listát, a leginkább sújtott kistérségek is jobbára ezekből az országokból kerülnek ki. Az alábbi Eurostat-térképen a 2020-as kistérségi arányszámok láthatók százezer főre vetítve.
A következő grafikonon a 2020-as és 2019-es kistérségi listavezetők rátáinak alakulását ábrázoltuk 2014-től – két magyar térség is szerepel a listát vezető hat terület között.
- Kistérségi szinten Liechtensteinben és Luxemburgban jelentős csökkenés volt, 2018-2019-ben még a lista első részében szerepeltek, de 2020-ra kikerültek onnan. A Dél-Alföldön viszont alig volt változás ebben a 6 évben.
Tágabb kontextus: a 70-es években még Budapesten volt a legmagasabb az öngyilkossági ráta, ez aztán fokozatosan eltolódott a községek felé: 2010-re a falvakban volt a legmagasabb a mutató, ezt a városok követték, míg a megyei jogú városokban és a fővárosban volt a legalacsonyabb. Az elmúlt években az 500 fő alatti és a pár ezres településeknél magasabb az öngyilkossági ráta.
A százezer lakosra jutó öngyilkosságok száma Magyarország megyéiben. Forrás: KSH
Alulnézet: a magyar „fekete övezet” állandónak tűnik: a délkeleti országrész lényegesen rosszabb öngyilkossági rátáiról 150 évvel ezelőttről is van adat, és ez az országon belüli eltolódás a mai napig fennáll, ugyanezt a mintázatot adják a 2001 és 2010 közötti adatok.
- A területi eltolódás okainak feltérképezése a magyar öngyilkosságkutatások egyik fontos témája, a téma szakértőjének számító Moksony Ferenc kutatásai például arra engednek következtetni, hogy alapvetően öröklődő szociokulturális minták állhatnak a háttérben.
Moksony Születési régió és öngyilkosság: létezik-e az önpusztítás területi szubkultúrája? című tanulmányában foglalkozott részletesebben azzal a hipotézissel, hogy a jelentős és hosszú távon fennálló magyar területi eltérések okai a helyi közösségek sajátos kultúrájában, érték- és normarendszerében, öngyilkossághoz való kimondott vagy kimondatlan hozzáállásukban rejlenek.
- A szociológus statisztikai elemzései megerősítették, hogy az ilyen lokális sajátosságok a szocializáció során „öröklődnek” – vagyis például a dél-délkeleti országrészből elszármazók megőrizték életük során nagyobb fogékonyságukat az önpusztítás gondolata iránt akkor is, ha már máshol éltek, és ez a „hajlamuk” a máshonnan érkezőkét is meghaladta.
