Egy indiai tanulmány azzal foglalkozik, hogy vajon milyen okok állhatnak a mögött, hogy az országban még mindig nagyon elterjedt a családon belüli erőszak, azon belül is az, hogy a férjek erőszakosak a feleségeikkel.
Arteyee Sinha és szerzőtársai kérdőíves módszerrel vizsgálták, hogy 15-29 év közöti házas férfiak mennyire hajlamosak arra, hogy erőszakot alkalmazzanak a feleségeikkel szemben, ha azok nem azt csinálják, amit szeretnének vagy ellentmondanak nekik.
A válaszadók 17 százaléka mondta azt, hogy valóban megütötte a feleségét az elmúlt egy évben legalább egyszer. Ez a szám valószínűleg a valóságban magasabb, hiszen sokan a kérdőívben jobb színben próbálják feltüntetni magukat, mint amilyenek valójában, így nem feltétlenül ismerik be, ha elkövettek ilyesmit.
Ami viszont beszédes, hogy
a válaszadók fele gondolta úgy, hogy bizonyos körülmények között helyénvaló, ha a férj megüti a feleségét.
Ezen kívül 78 százalék gondolta úgy, hogy a férfinak van autoriter hatalma a házasságban és 72 százalék szerint a feleségnek mindenhez a férje engedélyét kell kérni.
A szerzők arra voltak kíváncsiak, hogy miért lehetnek ezek a számok ennyire magasak. Ehhez olyan kérdéseket is feltettek, amik a válaszadók gyerekkorára vonatkoztak. Ezekből kiderült, hogy alkalmaztak-e velük szemben erőszakot a szüleik gyerekkorukban vagy szemtanúi voltak-e mások ellen irányuló családon belüli erőszaknak.
De arra is rákérdeztek, hogy a családban mennyire volt jellemző, hogy a férfiakat magasabb rendűnek állították be, például azzal, hogy az ő oktatásukra több erőforrást fordítottak vagy, hogy a lány gyerekeknek aránytalanul több házimunkát kellett végezni, mint a fiú testvéreiknek
Ezeket a gyerekkori hatásokat és a felnőttkori viselkedést elemezve kiderült, hogy akik fiúként arra lettek nevelve, hogy fontosabbak, mint a lány testvéreik, azok felnőttként is azt gondolták, hogy a férfiak magasabb rendűek, mint a nők, ezért ellene voltak a nemi egyenlőségnek. Ezek az emberek nagyobb eséllyel bántalmazták a feleségeiket, bár ezt a viselkedést az is nagyban felerősítette, ha őket vagy egy családtagjukat bántalmazták, mikor gyerekek voltak.
A szerzők ezzel adat szintű bizonyítékot tudtak mutatni arra, hogy
a patriarchális társadalmakban nagyobb eséllyel lesznek a nők bántalmazás áldozatai.
Illetve arra is, hogy a bántalmazó gyerekek sokszor felnőttként maguk is bántalmazókká válhatnak.
Ezzel szeretnék felhívni a figyelmet, hogy főleg olyan társadalmakban, mint az indiai, nagyon fontos lenne már gyerekkorban olyan társadalmi közeget biztosítani a gyerekeknek, ahol megtanulják, hogy a nők és a férfiak egyenrangúak, hogy ezzel felnőtt korukban is jobban tiszteljék a nőket és a nők is megtanulják, hogy vannak jogaik, amikhez ragaszkodhatnak.
