A magyar abortuszszabályozás európai kontextusban nem szélsőséges, de egyértelműen szigorú. A magyar abortuszráták évtizedek óta csökkennek, az EU-ban így is a középmezőny elején vagyunk. Társadalmi-demográfiai jellemzői gyorsan változnak, a terhességmegszakításon átesettek nők között egyre inkább a kistelepüléseken élő, kevésbé iskolázott, fiatal korosztályhoz tartozók dominálnak. Adatösszegzésünkből kiderült: minél nagyobb az iskolázatlanok aránya egy településen, annál valószínűbb, hogy magas helyi abortuszráta. Az országban egy baranya  és egy heves megyei járásban találtuk a legmagasabb értékeket. 

Egy dokumentum a szívről

Az elmúlt 30 évben a magyar kormányok ritkán nyúltak hozzá a rendszerváltás után két évvel megszavazott magzatvédelmi törvényhez és az abortuszszabályozáshoz. Akkor került be a törvénybe a nő súlyos válsághelyzetének indoka, amit aztán 2000-ben tisztázott az Alkotmánybíróság, és ekkor foglalták törvénybe a Családvédelmi Szolgálatok feladatait és az abortuszt kérelmezőknek kötelező tanácsadás tartalmát is.

A most szeptember 15-én már életbe is lépett, a sajtóban és politikai közbeszédben szívhangtörvénynek nevezett módosítás nem alakít érdemben az eljárás menetén, de bővíti a kérelemhez csatolandó dokumentumok körét: igazolni kell, hogy a várandós számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta. Ezt a kiegészítést a Belügyminisztérium az Egészségügyi Szolgáltatók Szakmai Kollégiumának elsősorban a terhesség megállapításának orvosi gyakorlatára vonatkozó “új” – valójában tavaly januárban kiadott – irányelveivel indokolta.

A Magyar Orvosi Kamara szerint a módosítás adminisztratív jellegű, és nem ellentétes az etikai kódexükkel, mert – értékelésük szerint – a rendeletből nem következik új orvosi feladat:

eddig is szükséges volt a magzat életjeleiről meggyőződni, és arról a terhes anyát tájékoztatni.

A Társaság a Szabadságjogokért a nagy port kavart rendelet kapcsán viszont emlékeztetett: a magzatvédelmi törvény, miszerint az orvos feladata a terhességmegszakítással összefüggő döntési folyamatban a terhesség tényének megállapítása, ellentétben áll a mostani rendelet tartalmával. További probléma, hogy a rendelet önmagában is homályos, a tájékoztatás bemutatás fogalmai további tisztázásra szorulnának. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ állásfoglalást kért a jogalkotói szándékról a Belügyminisztériumtól. Választ, úgy tudjuk, egyelőre nem kaptak.

Következésképp: bár a szóban forgó rendelet bő egy hete hatályos, mégsem egyértelmű, pontosan mi lenne az orvosok jogszabályi kötelessége, ahogy az sem, mire számíthatnak a várandós nők. A törvényhozói körültekintésre, tisztázásra, a társadalmi egyeztetésre és a különböző érdekcsoportok közötti vitára már csak utólag, jóformán pár nap alatt életbe lépett rendelet után lesz lehetőség, ha egyáltalán.

A témában több mint tíz éve aktívan állást foglaló nőjogi szervezet, a Patriarchátust Ellenzők Társasága (Patent) szeptember végére hirdetett tüntetést: a rendelet hatályba lépésének módjában és tartalmában a női szabadságjogok további korlátozását, a nők megbélyegzését, a szabad döntés lehetőségeinek szűkítését látják. Velük ellentétben a témában szintén régóta aktív és markáns, de magzatvédő álláspontot képviselő katolikus egyház és civil szervezetek nyilvánvalóan a másik irányba, egy a női önrendelkezést radikálisan korlátozó törvény felé tolnák a magyar abortuszszabályozást.

Bár az Ipsos felmérése szerint a magyar társadalomban általánosságban jelentős többséget élvez a szabad döntést biztosító abortuszszabályozás támogatottsága, a mostani rendelet a nemzetközi térben bekövetkezett változás miatt is kavart nagy port itthon. A magyar kormányhoz közel álló konzervatív politikai csoportok az Egyesült Államok számos államában és Lengyelországban jelentős szigorítást vittek át az abortuszszabályozásokon az elmúlt években.

Beépített korlátok

Nagy általánosságban a világon egyre kevesebb országban tiltják törvényekkel az abortuszt, ezzel a folyamattal párhuzamosan az abortuszok száma tendenciózusan csökken. A fejlődő, alacsony jövedelmű országokban jellemzőbb a szigorú szabályozás, ami ugyanakkor lényegesen magasabb abortuszrátákkal jár együtt. 

A hagyományos értelemben vett nyugati világban különböző feltételek mellett érhető el a nőknek az abortusz. A másik oldalról megfogalmazva: különböző módokon korlátozzák a teljes hozzáférést a várandós nők számára a művi terhességmegszakításhoz. Vannak kivételek Európában is: Lengyelországban és Máltán például gyakorlatilag teljes egészében tiltják a törvények a művi terhességmegszakítást.

Abban is elég nagy a szórás, hogy milyen hivatalos indoklás kell a különböző országokban, ezek vonatkozhatnak a nő mentális egészségére, szociális helyzetére, általános válságára, Ausztriában, Bulgáriában, az Egyesült Királyságban és Svédországban viszont nem kell hivatalos kérvény.

Az időkorlát sem egységes. Izlandon és Hollandiában a 22. hétig, Svédországban a 18. hétig, Ausztriában a 16. hétig, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban a 14. hétig, a legtöbb további európai országban, köztük Horvátországban, Magyarországon, Olaszországban, Dániában a 12. hétig kérvényezhető abortusz, míg Szlovéniában és Portugáliában csak a 10. hétig lehet kérvényezni.

Több ország ír elő a szándék kinyilvánítása és az orvosi beavatkozás tényleges elvégzése között kötelező várakozási időt, így például Magyarország, Németország, Portugália és Spanyolország is három napot. Hollandiában vagy Olaszországban ennél is több a kötelező várakozási idő. 

Magyarországon az európai országok többségéhez hasonlóan fizetni kell az abortuszért, indokolt esetben és szociális alapon kérvényezhető ennek elengedése. Ausztriában, Bulgáriában, Horvátországban, Csehországban, Németországban Romániában viszont fedezi a társadalombiztosítás.

Európában 13 ország ír elő a nőknek részvételt kötelező abortusz-tanácsadáson, így például Németország, Olaszország, Szlovákia vagy Izland. A 13 közül néhány, például Németország és Magyarország szabályozása nyíltan kimondja, hogy a tanácsadás célja a magzatvédelmi szempont képviselete a nő számára. 

Megjegyzendő, hogy a gyógyszeres terhességmegszakítás eltérő szabályozásai tovább árnyalhatják a fenti képet: a legáltalánosabban elterjedt gyógyszerek például Magyarországon nem forgalmazhatóak, Ausztriában viszont széles körű információval együtt elérhetőek.

A fogamzásgátlók elérhetősége és használatának gyakorisága is jelentős eltéréseket mutat az egyes országokban: az Egyesült Nemzetek Szervezete 2018-as összefoglalása szerint Magyarországon a szülőképes korú nők csupán 45 százaléka használ valamilyen fogamzásgátló módszert rendszeresen – és ez a kategória a naptár-módszert és a megszakított közösülést is tartalmazza. Európa összes országa közül csak Litvániában, Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és Észak-Macedóniában mutat ennél alacsonyabb százalékot az ENSZ-adatsor.

Beszélnek az örökbe adás menetéről

A magyar abortuszszabályozás jogi alapzata nem tekinthető sem szélsőségesen szigorúnak, sem megengedőnek, ugyanakkor a kétszeri kötelező tanácsadás – ráadásul a tb-támogatás hiányával együtt – már kemény korlátozó mechanizmusnak számít Európában.

A tanácsadást – az általános családvédelmi és családtervezési tanácsadással együtt – a Családvédelmi Szolgálatok (CsVSz) kötelékében védőnő vagy védőnői képesítéssel rendelkező személy végzi. A szolgálatokat a járási kormányhivatalok működtetik, tevékenységüket a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) felügyeli.

A magzatvédelmi törvény értelmében a tanácsadó személy kötelezettsége a magzatvédelmi irányultság megjelenítése az első személyes tanácsadáson, sőt, ahogy korábban az NNK-előd ÁNTSZ Tisztiorvosi Hivatala fogalmazott az általános tanácsadói gyakorlatról: “meg kell nyitnia a magzat megtartásának és felnevelésének a lehetőségeit, perspektíváit is a nő, illetve a pár előtt”, miközben nyitottnak kell maradnia a nő döntésére.

Nyomást nem gyakorolhat, de kötelessége az első tanácsadáson tájékoztatnia az örökbe adás lehetőségeiről és olyan szervezetekről, amelyek segíthetnek a gyermek vállalása esetén. Csak három nappal később, a második alkalmon kell tájékoztatnia a nőt az abortusz jogszabályi környezetéről és a terhességmegszakítás módjáról.

2012-es NNK-adatok alapján azt mondhatjuk a kötelező tanácsadások “hatékonyságáról”:

• A nők mintegy 93 százaléka az első tanácsadás után is fenntartotta szándékát és kérvényezte az abortuszt a második tanácsadáson. Bő 7 százalék vagy megváltoztatta szándékát, akár külföldre is mehetett a beavatkozást elvégezni, vagy spontán vetélés történt.
• A második tanácsadáson részt vettek közel 94 százaléknál megtörtént az abortusz, bő 6 százalék vagy megváltoztatta szándékát, akár külföldre is mehetett a beavatkozást elvégezni, vagy spontán vetélés történt.

A régióban a legtöbb

Az abortuszok számát tekintve európai kontextusban a magyar adatok viszonylag magasnak számítanak, de egyáltalán nem kiugróan. Az abortuszrátát a szülőképes korú nők vagy az élveszületések számára vetítik a statisztikák. Az Eurostat adatai szerint ezer élvszületésre Spanyolországban, Azerbajdzsánban, Örményországban és Bulgáriában jutott csak a magyarnál több abortusz 2020-ban. 

Ebből úgy tűnhet, hogy az EU-lista elején vagyunk, csakhogy a fenti statisztikában nem szerepel Franciaország, Svédország, Norvégia, Észtország és az Egyesült Királyság sem, holott más statisztikákban ezek az országok általában a magasabb abortuszrátájú országok között találhatók.

A WHO 2018-as adattáblája szerint Magyarország inkább a középmezőnyben található, noha régiós szinten mindenképpen magasnak számít a magyar adat. Bőven előzzük Csehországot, Szlovákiát, Szlovéniát, vagy éppen Horvátországot. 

Ugyanakkor például Franciaországban az ezer szülőképes korú nőre jutó abortuszok száma 2019-ben 16,1 re ment fel folyamatos évek óta tartó emelkedés eredményeként, míg Magyarországon ugyanebben az évben ugyanez az adat 9,3 volt.

A fiatalok körében csökken legkevésbé az abortuszráta

Magyarországon az abortuszokra vonatkozó mindenféle statisztika csökken, évtizedekre visszamenőleg. Igaz, volt honnan esnie: 1959 és 1973 között minden évben fordított volt a viszony, több volt a terhességmegszakítás mint az élveszületés, 1964-ben 100 élvszületésre 140 abortusz jutott. A hetvenes évek közepétől változott a szabályozás, korlátozok és ösztönzők is kerültek a rendszerbe, több fogamzásgátló vált elérhetővé, és pár év alatt majdnem felére esett vissza a terhességmegszakítások abszolút száma. A rendszerváltás előtti években stagnált vagy kissé emelkedett ez a szám, onnantól monoton csökken.

Az elmúlt bő 20 év különböző mutatóit az alábbi grafikonon ábrázoltuk.

A KSH 2017-es jelentése alapján közelebb juthatunk a magyarországi adatok társadalmi-szociológiai kontextusához. 

• Arányaiban lényegesen kevésbé csökkentek az abortuszszámok a fiatalabb korcsoportokban. Az elmúlt évtizedekben a legnagyobb mértékű visszaesés a 35 év feletti nőknél történt.
• A 2010-es években a tizenéves és a 20-as éveik elején járó nők abortuszgyakorisága nem csökkent, további érdemi javulás pedig csak a 25 év feletti nőknél tapasztalható. Vagyis: minél alacsonyabb a nő életkora, annál kevésbé csökkent az abortuszok gyakorisága.
• Az abortuszgyakoriságok maximuma egyre fiatalabb életkorra tolódik: 1990-ben a 28 éves nőknél volt a leggyakoribb a művi abortusz, 10 évvel később a 22 éveseknél, 2016-ban pedig a 20 éves nők körében.
• Magyarországon a legtöbb abortuszon átesett nő a 20-24 éves korosztályba tartozik, míg az EU-átlagban a 25-29 közötti korcsoportnál van a csúcs. A 15-19 éves korosztályban is lényegesen nagyobb az abortuszgyakoriság Magyarországon, mint az EU-ban átlagosan.

Hozzá kell tenni, hogy Magyarországon a népességfogyás miatt évről évre egyre kevesebb a szülőképes korú nő, ezért a “fiatalodásuk” ennek is lehet következménye. A kevesebb szülőképes korú nő ugyanannyi vagy kicsivel több gyereket szült az elmúlt években, ami a termékenységi ráta emelkedéséhez vezetett.

A fenti jelenségekkel is összefügghet, de egyéb társadalmi folyamatokra is utalhat az, hogy a terhességmegszakításon átesett nők körében egyre nagyobb a csak 8 osztályt végzettek, és egyre kisebb az érettségizett, illetve szakiskolát végzettek aránya. 

• Az abortuszon átesett nőket az azonos iskolai végzettségű nők összes számához viszonyítva kiderül: az iskolai végzettség szintjének emelkedésével párhuzamosan határozottan csökken a terhességmegszakítások gyakorisága.
• A két szélsőérték, a 8 általánost sem végzettek és a felsőfokú végzettségűek között hétszeres volt a különbség 2011-ben, az 8 általánost végzett nők körében pedig majdnem hatszor gyakoribb volt az abortusz, mint a felsőfokú végzettségűeknél.
• A 2011 és 2016 közötti időszakban aztán 20 százalékkal csökkent az abortuszok száma, az iskolai végzettség szerinti különbségek viszont nőttek, az olló nagyobbra nyílt: a 8 osztályt sem végzett nők és a felsőfokú végzettségű nők abortuszgyakorisága között tizenegyszeres lett a különbség 2016-ra.
• Csökkent a kétgyermekes nők, nőtt a gyermektelen aránya az abortuszon átesett nők körében. 2016-os adatok szerint a terhességmegszakításon átesett gyermektelen nők 95%-a nem házas, életkorukat tekintve pedig kétharmaduk 25 éven aluli, egyharmaduk tizenéves.

Centrumból a perifériára

Területi változások is kiolvashatók az adatokból. Míg 1990-ben Budapesten, Pest és Zala megyében volt a legmagasabb az ezer nőre vetített abortuszszám, ez mostanra teljesen átalakult, a csúcsok átkerültek a “perifériamegyékbe”, miközben a szélsőértékek közötti különbségek nőttek. 

Ahhoz, hogy közelebbről megvizsgáljuk a terhességmegszakítások országon belüli, régiós eltéréseit, összegyűjtöttük a települési szintű élveszületés/abortusz hányadosokat, majd az adatokat járási szinten jelenítettük meg. Térképünkön egyértelműen látszik, hogy a széttöredezettebb településstruktúrával rendelkező, elmaradottabb régiókban találhatók a nagyobb abortuszráták.

Települési szinten Kálmáncsa, Baranyajenő, Szegerdő, Kistolmány, Csömend, Sajónémeti, Sajópüspöki, Egerfarmos képviseli a szélsőértéket, ezeken a településeken több mint 3 abortusz jutott 1 élvszületésre 2020-ban. 

A Baranya megyei Sellyei és a Heves megyei Pétervásári járásban a legnagyobb az abortuszgyakoriság az országban járási szinten, de magas még a Hevesi, a Kunhegyesi és az Ibrányi járásban. 

Megnéztük azt is, hogy települési szintén kimutatható-e statisztikai alapú összefüggés^*Ok-okozati kapcsolat ezzel a módszerrel nem mutatható ki, az adatokból csak a két vizsgált jelenség valószínű együttjárása állapítható meg. az iskolázottság és a magas abortuszarány-szám között. Egy település iskolázottságát az érettségizettek felnőtt népességben betöltött százalékos arányával, az abortuszrátát pedig a települési élvszületésre vetített települési abortuszszámmal fejeztük ki. Ezek alapján

azon a településen, ahol több az érettségizett, nagyobb valószínűséggel lesz kevesebb az abortusz.

A terhességmegszakítások gyakorisága a településtípussal is összefügg, a községekben élők körében ugyanis jóval többször fordul elő. E kapcsolat hátterében vélhetően az olyan infrastrukturális hátrányok mellett, mint például a gyógyszertárak és az egészségügyi szolgáltatók nehezebb elérhetősége, a településméret és az iskolázottság összefüggése is megnyilvánul.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nővérhiány már napi szinten veszélyezteti a betegellátástA budapesti kórházak többségében az ápolóhiány miatt nem tudják kihasználni a műtőkapacitásokat, tovább növelve a várólisták hosszát.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkFolyamatosan a lakosságra tolja az állam az egészségügy finanszírozásának nagy részétA magyar egészségügyet kiemelkedően nagy arányban finanszírozza magánbiztosítón keresztül vagy gyógyszerért, ellátásáért közvetlenül fizetve a lakosság.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„A magyar egészségügy nem döglődő ló, már megdöglött”Hiába volt szinte mindenhol némi javulás, 2002 óta még a saját régiónkhoz sem sikerült felzárkózni sem az egészségügy kimeneti, sem a bemeneti mutatóiban.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat abortusz egészségügy gyermekvállalás terhességmegszakítás Olvasson tovább a kategóriában