Bár összességében politikai szempontból jól lavírozott a járvány elleni intézkedésekkel az eléggé eltérő igények között a kormányzat, a második és a harmadik hullám megítélése a magyar lakosság körében azért láthatóan különbözött. Legalábbis ez derül ki, ha összevetjük a Nézőpont Intézet elégedettségmérési indexének alakulását a különböző járványmutatókkal, illetve az intézkedések ütemezésével.
Persze az ilyen felméréseket érdemes fenntartásokkal kezelni, különösen, ha olyan kutatóintézet végzi, amely erősen kormányközeli. Ezúttal azonban a Nézőpont eredményei lényegében megegyeznek azzal, amit az Európai Unió is mért még télen. A február és március közepe között készített Eurobarométer-felmérés szerint a magyarok 52 százaléka volt elégedett a kabinet járványkezelésével, a Nézőpont pedig végig 51-52 százalékos értéket mért erre az időszakra.
Télen elégedettek voltunk a járványkezeléssel
Ősz óta egyébként ekkor, egészen pontosan február közepe és április közepe között volt a legrosszabb a kormányzat megítélése. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a járványügyi intézkedésekről a pandémia alatt szinte végig politikai szempontok alapján döntő kormányzat a harmadik hullám kezdetén volt a legrosszabb helyzetben: ekkor nem tudtak olyan döntést hozni, amely jót tett volna a megítélésüknek.
A második hullám elején ez, úgy tűnik, még sikerült. Bár akkor is elég sok jel utalt arra, hogy túl sokáig vártak ki a lezárásokkal, a lakosság így is pozitívan értékelte, hogy novemberben végül csak meglépték. A Nézőpont szerint a lakosság véleménye a járványkezelésről a hónap közepén látványosan javult, majd – hibahatáron belül mozogva – tulajdonképpen február közepéig ezen a szinten maradt, még a fertőzöttek és elhunytak számának felfutása és tetőzése idején sem csökkent.
Február közepén aztán jött egy hirtelen zuhanás az elégedettségi mutatóban. Ezt ráadásul első ránézésre a járványadatok alapján semmi nem indokolta: a fertőzöttek száma, ha kismértékben emelkedett is, de még mindig sokkal alacsonyabb volt, mint karácsony környékén, a halálozás pedig szintén három hónapos mélypont környékén volt.
Nem volt olyan megoldás, ami mindenkinek tetszett
A hirtelen hangulatromlásnak valószínűleg két oka lehetett. Az egyik, hogy ekkor már elég jól látszott, hogy a brit vírusvariáns terjedése miatt nem lehet elkerülni a harmadik hullámot, és ezért mielőbb újabb szigorításokra lenne szükség. A régiós országokban ekkor már sokkal szigorúbb intézkedések voltak hatályban, és mivel a magyar iskolákban, óvodákban is elkezdett berobbanni a járvány, egyre többen gondolták úgy, hogy itthon is be kellene zárni ezeket az intézményeket. Ráadásul az időközben megindult oltási kampány sem haladt olyan ütemben, mint ahogyan sokan remélték: ebben az időszakban jellemzően alig néhány ezer vakcinát adtak be naponta.
A másik magyarázat a lakosság fásultsága lehet. Az emberek türelmét ekkorra négy hónapja tették próbára a mindvégig fennálló korlátozások, miközben nemzetközi tapasztalatok szerint ennyi idő után már hiába hozakodnak elő a kormányok újabb szigorításokkal, az állampolgárok egyre kevésbé fogják azokat komolyan venni.
Az elhúzódó és fokozódó lezárások más országokban is jellemzők voltak ebben az időszakban, ami jól látszik az alábbi ábrán is: a fejlett világ országaiban többnyire november közepétől egészen a közelmúltig a kora őszi időszakhoz képest jelentősen keményebb szabályok között zajlott az élet.
Mindez a gazdasági károk mellett a mentálhigiénés problémák kialakulásának kockázatát is növelte – az erősödő feszültséget nemcsak a kutatások, hanem az év elejétől világszerte egyre gyakoribbá vált zavargások, tüntetések is érzékeltetik. Sokan vélhetően már csak az enyhítések hallatára is kedvezőbben kezdtek vélekedni az intézkedésekről, a járványgörbék és az oltási program alakulásától függetlenül.
Ezt erősíti, hogy az Európai Unió már említettnél eggyel frissebb, március és április közepe között készített felmérése szerint a magyarok voltak legkevésbé meggyőződve arról, hogy az intézkedések haszna nagyobb, mint amilyen károkat okoz. Miközben a teljes EU-ban a megkérdezettek 58 százaléka vélte úgy, hogy a lezárások egészségügyi előnyei meghaladják a gazdasági hátrányokat, nálunk mindössze 38 százalék volt ez az arány. Tavasszal ráadásul a magyarok több mint harmada mondta már azt, hogy a jövedelmi helyzetét érintette a járvány, és további harmaduk számított arra, hogy ez bekövetkezik.
A kormányzat azért volt tehát politikai szempontból nehéz helyzetben február végén, mert két egymással teljesen ellentétes elvárással szembesült.
Miközben az emberek egy része már az iskolák bezárást követelte, az újabb szigorítások említése – vagy akár a korábban belengetett lazítások késése – vélhetően sokakban ellenérzéseket váltott ki.
Nem véletlenül sürgették a nyitást
Március elején azonban a járvány terjedése miatt már nem lehetett tovább népszerűségi szempontokat figyelembe venni, és az ellentétes elvárások között lavírozni, muszáj volt további korlátozásokat bevezetni. Ekkor érte el a kormány megítélése a mélypontját, amely a következő másfél hónapban nem is változott érdemben. Ez persze nem meglepő, hiszen – legalábbis az operatív törzs adatai szerint – ez volt a pandémia legsúlyosabb időszaka.
A jelek szerint azonban a kormányzat ekkor sem tematizálta rosszul a járványt. Legalábbis erre utal, hogy az intézkedésekről alkotott vélemény már akkor javulni kezdett, amikor a halálozás lényegében a legmagasabb volt a koronavírus megjelenése óta. Az járványkezeléssel elégedettek arányában alig néhány nappal azt megelőzően következett be az első jelentősebb ugrás, hogy Magyarország a globális rangsor első helyére került Covid-halálozásban. Bár a fertőzöttek száma ekkor már jó ideje csökkent, és a kórházi mutatók is javultak, egészségügyi szempontból az összkép még mindig sokkal rosszabb volt, mint február közepén, vagy akár március elején, amikor mélyponton állt a kormány megítélése.
Csakhogy időközben a kormányzat bejelentette az általános iskolák újranyitását, ami a jelek szerint ekkor már jobban befolyásolta a lakosság véleményét.
A következő időszakban pedig ez lett a jellemző irány. Bár az elhunytak száma például – legalábbis az operatív törzs adatai szerint – még hetekig magas szinten maradt, a közvéleményre inkább az egyre jobban felpörgő, sikeres oltási program és az ehhez kötött fokozatos nyitás hatott.
Míg tehát a második hullámban végig inkább pozitív volt a kormányzati intézkedések megítélése, a harmadik hullám idején csak akkor kezdett javulni, amikor sikerült megkezdeni a korábbi intézkedések lazítását. Valószínűleg ezért is sürgette utóbbit a kormányzat ennyire, már akkor is, amikor a járványügyi szakértők még óvatosságra intettek.
Adat
Hiába nőnek meglepően a fizetések, nem merjük elkölteni
A jelenlegi helyzet jó példát mutat arra, hogy aligha csak a jövedelmek alakulásán múlik, mennyire visszafogott a háztartások fogyasztása.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
