2030-ra a magyar gazdaság digitalizált és körforgásos lesz. Ezt nem mi mondjuk, hanem Orbán Viktor miniszterelnök szögezte le még januárban, az idei első rádiós interjújában. A digitális elemet vélhetően ma már mindenki érti, és el is tudja képzelni, hogy szűk 10 éves időtávban ez milyen irányt és következményeket jelenthet. Arról azonban nem voltunk meggyőződve, hogy a magyar rádióhallgatók széles köre hasonlóan magabiztos lenne, ha a felvázolt fejlődési irány másik elemére kérdeznénk rá: mit jelent a körforgásos modell, és hogyan képzelhetjük ezt el?

A Reacty Digital piackutatóval együttműködve ezért feltettünk pár olyan kérdést a magyar lakosságot reprezentáló, ezer főt számláló mintának, amelyből ez kiderülhet.

A körforgásos gazdasági modell egyébként tényleg viszonylag nehezen konkretizálható bemutatásával már többször is foglalkoztunk, legutóbb például úgy foglaltuk össze a lényegét, hogy „a fogyasztás és nyersanyag-felhasználás visszafogását célzó gazdasági modell, amelynek alapvető eleme az újrafelhasználás, azaz, hogy az ételmaradéktól a hűtőszekrényig lehetőleg semmi ne végezze szemétlerakóban, hanem visszakerüljön a gazdaság körforgásába. Ugyanakkor szintén meghatározó eleme a fogyasztás csökkentése a megosztásos gazdaság erősítésével, a magántulajdon csökkentésével vagy éppen a tervezett elavulás visszaszorításával.”

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLeszámolna a birtoklás egyeduralmával és a vég nélküli fogyasztással a jövő gazdasági modelljeA fogyasztás észszerűsítésével az emberiség ökolábnyomának jelentős csökkentését ígéri a körforgásos gazdaság, amelyre alapozva Orbán átalakítaná Magyarországot.

A körforgás szempontjából tehát nagyon fontos, hogy kisebb fogyasztás mellett, sokkal kisebb hulladékképződéssel működjön minden, ám ha mégis hulladék keletkezik, akkor az lehetőleg nyersanyag legyen valaminek a gyártásához. Messze nem csak szelektív gyűjtésről és újrahasznosításról van szó, hanem sokkal többről. Például arról is, hogy másképp tervezzük meg a gazdasági folyamatainkat és a termékeinket, hogy azokból lehetőleg ne hulladék, hanem nyersanyag képződjön a (hosszabb időre kitolt) felhasználás végén.

Felmérésünk szerint a magyar lakosság 51 százaléka azonban még nem is hallotta a körforgásos gazdaság kifejezést, további 34 százaléka pedig hallotta ugyan, de nem ismeri a mögötte lévő elgondolást.

Mivel a fogalom egészen az utóbbi időkig nem kapott kitüntetett figyelmet az állami kommunikációs üzenetekben, és inkább csak a magánszféra szereplői, az ebben érdekelt cégek beszéltek róla – de ők sem túl részletesen -, úgy is értékelhetjük az eredményt, hogy a lakosság 15 százaléka ennek ellenére már úgy érzi, tisztában van a körforgásos gazdaság jelentésével, további 34 százaléka pedig már legalább hallotta a kifejezést.

Amint azt korábbi cikkünkben bemutattuk, a kormány nemcsak azért lép a körforgásos modell felé, mert ez a progresszív irány, hanem vélhetően azért is, mert az Európai Unió a következő években többek között ilyen projektekre ad majd jelentős pénzeket. Az előttünk álló időszakban ezért várhatóan jóval többször fogjuk hallani a körforgásos fogalmat, amikor arról lesz szó, hogy milyen fejlesztéseket végzünk uniós támogatással, és mivel a fogalomnak egyelőre még a nemzetközi szakirodalomban sincs jól kialakult, pontos meghatározása, elképzelhető, hogy sok mindent „el lehet majd adni” ezzel az egyre divatosabbá váló kifejezéssel.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEzermilliárdos uniós támogatások pörgették rá Orbánt a gazdaság átalakításáraAz EU-tól 2600 milliárd forint érkezik főleg digitalizációra és a körforgásos gazdaság kiépítésére, Orbán pont ezekre alapozva változtatná meg a gazdaságot.

Már most látszik az is, hogy a nem állami céges PR is aktivizálta magát ebbe az irányba, hiszen egyre több az olyan kommunikáció, ahol „a körforgásos gazdaság irányába tett lépésként” határoznak meg gyakran oda csak lazán kapcsolódó fejlesztéseket.

Visszatérve a felmérésre, mivel egyértelműnek tűnik, hogy a lakosság fejében a körforgás egyelőre nagyrészt az újrahasznosítással egyenlő (pedig ez nem ilyen egyszerű, ahogy már utaltunk rá), két kérdéssel ennek a helyzetét is megszondáztuk.

Kissé meglepő eredmény született, mert a megkérdezetteknek csak az 59 százaléka mondta azt, hogy használ a mindennapokban olyan terméket, amely tudomása szerint kizárólag újrahasznosított alapanyagból készült. A meglepetés ebben tulajdonképpen az, hogy 41 százaléknak egyetlen hétköznapi újrahasznosított papírtermék vagy például a PET-palack sem jutott eszébe. Pedig szerencsére egész sok 100 százalékban újrahasznosított anyagból készült hétköznapi használati tárgyunk van már – elképzelhető, hogy sokszor ez nem is tudatosul a felhasználókban.

Az igennel válaszolók között azonban további meglepetés nem volt, ők a bevásárló szatyrot, a PET-palackot és a papírtermékeket nevezték meg legnagyobb arányban.

Ennél sokkal érdekesebb volt a körforgásos gazdaság egyéb jellemzőinek elfogadását vizsgálni. Mivel a modell lényegi eleme az eszközök élettartamának, vagyis inkább használati idejének alapos növelése, illetve megosztása – vagy akár a tulajdonlásról való lemondás is -, egy mosógéppel kezdtünk példálózni.

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a válaszadók hány százaléka javíttatná meg a mosógépét, ha tudná, hogy az a javítás után még 3 évig működni fog. Az alternatíva ebben a kérdésben az új mosógép vásárlása, vagyis gyakorlatilag azt kellett belőnie a válaszadónak, hogy anyagilag és „idegileg” mennyire érné meg a javíttatás, ha a ráfordítás három év problémamentességet garantál, miközben egy új mosógép vásárlása minden bizonnyal jóval több ideig megoldja a gondot.

Jól látszik, hogy a válaszadók majdnem fele (45%) egészen nyitott a javításra, a negyede (26%) bizonytalan, és valamivel több mint a negyede (29%) inkább nem vesződne ezzel. A nagy háztartási eszközök javításától tehát a magyar lakosság jelentős része annak ellenére sem fordult el, hogy az utóbbi évtizedekben az instant, eldobható, azonnal újra cserélhető modell felé ment el a világ.

A szervizelés a körforgásos modell egyik kulcseleme, visszaszorulásának nyilván rengeteg oka van, sokszor eleve nem is úgy tervezik a gépeket, hogy a javítás és a hosszú élettartam elérése prioritás legyen (tervezett avulás), ám felmérésünk rámutatott még egy nagyon fontos tényezőre: a javíttatás csak akkor igazi opció, ha fajlagosan olcsóbb, mint újat venni.

Ahogy az alábbi ábra is mutatja, a megkérdezetteknek mindössze 7 százaléka mondta azt, hogy egy 10 éves elromlott mosógép javításáért 30 ezer forintnál többet fizetne, hogy további három évig használhassa.

A válaszadók minden bizonnyal úgy gondolkodhatnak, hogy ha durván 100 ezer forintba kerül ma egy mosógép, és 10 évig lehet gond nélkül használni, akkor (a jelenérték-számítást most kihagyva) évi 10 ezer forintba kerül a fenntartása, vagyis hároméves élettartam-hosszabbításért nem éri meg 30 ezer forintnál többet fizetni. Sőt, a válaszadók 75 százaléka 20 ezer forintot sem adna meg három plusz évért – ami egyben erős jelzés arra is, hogy miért nehéz nagy háztartási gépek javítására életképes üzleti modellt kidolgozni. A szándék ugyan megvan, az új termékek ára és a javíttatás költsége viszont nincs olyan arányban, ami ösztönözne a körforgásos modell felé való nyitásra.

Ezek után tettünk egy csavart a mosógépes példába, és arra kérdeztünk rá, hogy mennyire ragaszkodnak az emberek egyáltalán a saját tulajdonú gépükhöz. A körforgásos modell egyik fontos felvetése ugyanis az, hogy érdemes megpróbálni nem terméket (mosógépet) eladni, csak szolgáltatási díjért rendelkezésre bocsátani a felhasználónak (mosás mint kihelyezett szolgáltatás).

A körforgásos szemléletben ennek azért lehet jelentősége, mert ha például a mosógép a gyártó tulajdonában marad, akkor az életciklusa végén is az övé lesz. Így egyrészt abban lesz érdekelt, hogy minél hosszabb élettartamú gépeket tervezzen, másrészt javítsa meg, ha elromlik, harmadrészt pedig eleve úgy tervezze meg a gépet, hogy abból ne hulladék, hanem a jövőbeni gépek alapanyaga legyen.

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a válaszadók mekkora része menne bele abba, hogy ne vegyen mosógépet, hanem a mosást az otthonába kihelyezett gépen 200 forintért mint szolgáltatást megvegye.

Látszik, hogy a válaszadók egészen jelentős része, 39 százaléka biztosan nem elutasító egy ilyen megoldással szemben, 37 százaléka viszont igen, vagyis a mosógépes példa egyelőre erősen megosztja a közvéleményt.

A köztudatban egyáltalán nincs még benne, hogy a háztartási eszközök ne saját tulajdonúak (majd abból képződő háztartási hulladékok), hanem kihelyezett szolgáltatások legyenek. Ez akkor egyértelmű, ha megnézzük, mit válaszoltak a megkérdezettek, amikor kissé provokatív módon azt vetettük fel, hogy már a porszívót se vegyék meg, csak percdíjért használják a saját lakásukban. Az alábbi ábra mutatja, hogy 40 százalék ezt nem tudja elképzelni, és csak 6 százalék mondta biztosra, hogy ebben benne lenne.

A percdíjas üzleti modellel persze az a baj, hogy a használatot „bünteti”, ezért sokan alapból elutasítják, ezt korábban a percalapú internet használatnál lehetett látni. A porszívók többsége pedig nem elég drága ahhoz, hogy hosszabb távon megérje percalapon használni – ezek is mind a körforgásos modell elterjedésének nehézségeit jelzik.

Nagyon hasonló az eredmény, ha azt kérdezzük, hogy hűtőgép helyett hajlandó-e valaki inkább csak hűtést mint szolgáltatást venni, lámpák helyett lakásvilágítást, mobiltelefon helyett mobilszolgáltatást, vagy radiátorok helyett csak fűtésszolgáltatást venni.

Végül azt néztük meg, hogy ha lenne a piacon ma egy olyan nagy háztartási gép (ebben az esetben hűtő), amely megfelel a körforgásos gazdaság fontos alapkövetelményeinek, akkor hajlandóak lennének-e a vevők prémium árat fizetni érte. Egy olyan berendezésről van szó, amely kizárólag újrahasznosított alapanyagokból készült (a kísérlet érdekében feltételeztük, hogy ez technikailag lehetséges), és még az is garantált, hogy az életciklusa végén minden részegysége (technikai és üzleti értelemben) újrahasznosítható marad. Azaz nem hulladék keletkezik a használata után, hanem alapanyag.

Az alábbi ábrán látszik, hogy (egy 100 ezer forint körüli hagyományos hűtőhöz képest) már 150 ezer forintnál is többségben vannak (37%) azok, akik nem nyitottak (vagy úgy értékelik, hogy nem lehetnek nyitottak) erre a lehetőségre, és csak 30 százaléknál lehetne nagyobb valószínűséggel keresnivalója egy ilyen hűtőnek. Ha pedig 200 ezer forintra növeljük az árat, a potenciális vásárlók köre nagyon beszűkül, 250 ezer forintnál pedig szinte eltűnik, biztosan 10 százalék alá csökken.

Felmérésünk így több fontos szempontból is megerősítette, hogy a körforgásos modell felé való elmozdulás érdemben csak akkor lehetséges, ha a háztartások racionális gazdasági ösztönzésnek is tartják a lépést, ezt a szempontot a környezetvédelmi megfontolások Magyarországon egyelőre aligha tudják felülírni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa a repüléshez nem kell repülőt venni, akkor a telefonáláshoz miért kell telefont vásárolni?Az unió megy előre a körforgásos gazdaság modelljével, bár ebből a mindennapokban még vajmi keveset érzékelünk. Viszont van már működő modell.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat felmérés körforgásos gazdaság Reacty Digital üvegház Olvasson tovább a kategóriában