Lehet, hogy sokszor úgy érezzük, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, de egy friss tanulmány szerint az emberek meglepően jól meg tudják becsülni, hogy másokhoz képest hol helyezkednek el a társadalmi rangsorban. De vajon mennyire befolyásolja ez az igazságérzetük kialakulását?
Kristoffer B. Hvidberg és szerzőtársai dán résztvevők segítségével mérték fel, hogy mennyire pontosan becsülik meg az emberek, hogy a hozzájuk hasonlóak körében a jövedelem eloszlásban hol foglalnak helyet. Az egyértelműen látszik, ahogy korábbi kutatások is megmutatták, hogy akik az átlagnál jobban élnek, általában alulbecsülik, hogy melyik jövedelmi percentilisbe tartoznak, míg az átlagnál rosszabbul élők felülbecslik.
A szerzők szerint ez azonban csak az átlaghoz való viszonyukból fakad, hiszen minél magasabb valakinek a relatív jövedelme, annál nehezebben tudja azt felülbecsülni. Az ő adataikon viszont az is látszik, hogy ez a becsült eltérés nagyon csekély, vagyis
alapvetően jól érzékelik az emberek a jövedelmi helyzetüket.
Megnézték azt is, hogy bizonyos almintákon ez hogyan változik. Nagyjából jól becsülték meg a jövedelemeloszlást az emberek a saját korosztályukban, a környékbeliek között és az egy szektorban dolgozók vagy azonos végzettségűek egymás között is, ám az átlag alattiak mindenhol felül, míg az átlag felettiek alulbecsülték a relatív helyüket.
Az utóbbi kettőnél viszont nagyobb eltérés volt már abban is, hogy mennyire becsülik alul a legfelső 5 százalék jövedelmét: tehát azt hitték a válaszadók, hogy alacsonyabb a lehetségesen elérhető legnagyobb jövedelem a saját végzettségükkel vagy abban a szektorban, ahol dolgoznak, mint ahogy ez valójában van.
A férfiak felülbecsülték a férfiak átlagjövedelmét, míg a nők ezt alulbecsülték,
amire az lehet a magyarázat, hogy a nők “köztudottan” kevesebbet keresnek, ezért ennek tudatában még a valóságnál is nagyobb eltérést érzékelnek a nők és a férfiak egymás között.
Megnézték, hogyan hat az emberek viszonylagos helyzete az igazságérzetükre. Ezt kétféleképpen mérték: az egyik kérdés arra utalt, hogy mennyire igazságos, hogy emberek különböző jövedelmet kapnak. A másik pedig, hogy mennyire múlik a szerencsén vagy a saját erőfeszítésen az, hogy ki mekkora fizetést kap.
Az eredményekből az látszik, hogy
minél jobb helyzetben van valaki, annál kevésbé érzi igazságtalannak, hogy nem mindenki keres ugyanannyit.
Azoknál egyébként, akik nem jól becsülték meg a jövedelmi helyzetüket, az igazságérzetük “igazodott” az átlaghoz, miután megmondták nekik a valós helyzetüket. Ha például valaki azt hitte, hogy alacsonyabb a viszonylagos jövedelmi helyzete, mint valójában, akkor máris kevésbé érezte igazságtalannak, hogy nem mindenki keres ugyanannyit.
A kutatók eredményei szerint leginkább csak az éppen aktuális jövedelmi helyzet hat az emberek igazságérzetére. Megvizsgálták azt is, hogy korábban milyen jövedelmi helyzetben éltek a megkérdezettek, illetve még arra is volt adatuk, hogy a szüleik milyen körülmények között éltek. Ám ezek egyike sem hatott arra, hogy milyen most az igazságérzetük. Ezzel ellentétben a politikai beállítottságukra viszont például erősen hatott a korábbi jövedelmük, és a szülők korábbi helyzete is.
Az is kiderült, hogy minél jobb helyzetben él valaki,
annál inkább hisz abban, hogy mennyire az emberek saját erőfeszítésének, és nem a szerencsének a függvénye a jövedelmi helyzete.
Néhány résztvevő esetében a negatív és pozitív sokkok (kirúgás, előléptetés, leszázalékolás vagy betegség) megerősítik, hogy
hirtelen jövedelmi változás esetén hirtelen változik az igazságérzet is.
Ha valaki betegség vagy leszázalékolás miatt alacsonyabb jövedelmi státuszba került, akkor ez együtt járt azzal is, hogy a szerencse szerepe megerősödött a véleményében, és ezzel együtt igazságtalanabbnak is gondolta a jövedelmi különbségeket. Összességében egyébként különösen az azonos végzettségű vagy azonos szektorokban dolgozók érezték igazságtalannak, hogy más-más bért kapnak.
A szerzők megjegyzik, hogy Dánia egyébként az egyik legegyenlőbb ország, mégsem érzik úgy, hogy indokolt lenne máshol eltérő eredményeket kapni.
A kutatás legfőbb tanulsága, hogy a jobb helyzetben élők kevésbé érzik igazságtalannak a világot, és jobban elhiszik, hogy ők a saját szerencséjük kovácsai. Ezeket az érzéseket viszont nagyon könnyen és hirtelen megváltoztathatja egy-egy jövedelmi sokk vagy akár az is, ha megtudják, hogy valójában nem olyan jó vagy rossz a relatív jövedelmük, mint hiszik.
Úgy tűnik, hogy sok szempontból állandó az emberek világképe, ám az igazságérzet gyorsan változik.
Adat
Fontos