(A szerző az MTA KRTK KTI főmunkatársa, a CRCB igazgatója. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Egy magyar vállalkozó hihetetlen sikereiről írtam az előző cikkemben. Mészáros Lőrinc 2010 óta halmozza sikereit az üzleti életben és azon belül is a közbeszerzési piacon, pár év alatt épített többszáz céget magába foglaló cégbirodalmat és mintegy egymilliárd dolláros vagyont, miközben a Felcsút környékére szakosodott gázszerelő cége 2007-ben veszteségessé vált és majdnem tönkrement.

De nyitva hagytuk azt a kérdést, hogy mi lehet az oka ennek a sikernek. Azóta talán meg is érkezett a válasz erre a kérdésre:

„Én sem dolgoztam keveset, de valószínűleg lustább vagyok, mint ők, vagy más dolgok érdekelnek, például a bölcselet vagy a műfordítás. Lőrincet különösen nagyon nagyra becsülöm a munkabírásáért, meg azért, hogy fel tudta építeni a vállalatbirodalmát. (…) Végig kéne nézni, hogy az állami megrendeléseken, melyeken Mészáros Lőrinc győzött, indult-e más, s ha indult, adtak-e jobb ajánlatot nála. Arra jutnánk, hogy Mészáros Lőrinc alappal és versenyhelyzetben halmozta fel a vagyonát. (…) Meggyőződésem, ha ön alapítana és felépítene egy útépítő céget, és beletenné azt a munkát, amit Lőrinc beletett a maga cégeibe, eséllyel indulhatna állami tendereken.”

– monda erről nemrégiben Csák János üzletember egy interjúban a 24.hu-n.

Valószínűleg azok többségének, akik olvasták e sorokat, komoly kétségeik támadtak, hogy ez a magyarázat megállja-e a helyét. Mi a rendelkezésre álló adatok alapján fogjuk megvizsgálni, hogy mit mondanak a tények a magyar közbeszerzésekről.

Ehhez most nemcsak a Mészáros Lőrinc által tulajdonolt cégeknek a közbeszerzési piacon elért sikerességét fogjuk vizsgálni a versenyerősség az árverseny erőssége szempontjából, de ezekhez hozzávesszük azokat a cégeket is, amelyek Mészáros Lőrinc mellett más magyar vállalkozók, mint Garancsi István, Tiborcz István, Simicska Lajos, valamint Rogán Antal, Habony Árpád, Szíjj László és Balásy Gyula tulajdonában vannak, és legalább egy közbeszerzést nyertek 2010 óta. Az említett cégeket az egyszerűség kedvéért a következőkben MGTS+ csoportnak hívjuk. (Az MGTS+ cégek által nyert közbeszerzési szerződések listáját itt közöljük).

A jelen cikkben csak a legnagyobb közbeszerzésekkel foglalkozunk: ehhez kiválasztottuk a közbeszerzési érték szerint a közbeszerzések legfelső 5 százalékát (mivel gazdasági áganként eltérő mértékű volt a termelői árak emelkedése 2005 óta, ezért minden év árait a 2005. évi szintre számítottunk át). Majd ezek után megnéztük, hogy az MGTS+ cégek mekkora arányt képviselnek az összes közbeszerzésen belül. De nézzük most először a legnagyobb közbeszerzések csoportját.

Első kérdés, ami nyilvánvalóan adódik, hogy a közbeszerzési szerződések legnagyobb 5 százaléka mekkora arányát tette ki 2005-2018 között az összes közbeszerzési értéknek. Az adatok egyrészt hihetetlen mértékű koncentráltságra, másrészt e koncentráltság időben változatlan mértékére utalnak: a közbeszerzések legfelső 5 százaléka adja az összes közbeszerzési érték 60-80 százalékát.

Már ez a megfigyelés is fontos következménnyel jár a korrupció elleni küzdelemben – ha egy ország kormánya számára egyáltalán létezik ez a cél. Egy hatékony korrupcióellenes politika ugyanis akkor lenne hatékony, ha erőforrásait a legnagyobb közbeszerzésekre koncentrálná. Elég lenne a közbeszerzések 5 százalékánál – a legnagyobb közbeszerzéseknél – sikereket elérni a korrupciós kockázatok csökkentésében. Elég lenne évente maximum 1000 közbeszerzési szerződésre vonatozóan érvényesíteni a verseny szempontjait, növelni a transzparenciát és csökkenteni a korrupciós kockázatokat, és ekkor az összes közbeszerzési érték 60-80 százalékára lenne hatással egy ilyen politika. A korrupció elleni fellépésre fordított erőforrások szintjét adottnak véve, az erre fordított társadalmi költségek itt, a legnagyobb közbeszerzéseknél térülnének meg leginkább.

A tisztán hatékonysági szempontok mellett azért is megérné a legnagyobb közbeszerzések korrupciós kockázatainak csökkentése, mert ezek szintje magasabb a felső 5 százaléknál, mint a maradék szerződések 95 százalékánál. Azt, hogy lenne a nagy közbeszerzéseknél mit keresni, és a jelenleginél jobban érvényesíteni a verseny szempontjait, jól mutatja, hogy a felső 5 százaléknál magasabb a verseny nélküli tenderek aránya, mint a szerződések maradék 95 százalékánál.

Ez egy természetes helyzet eredménye is lehet: a nagy volumenű közbeszerzéseknél inkább lehetséges, hogy kevés olyan nagy kapacitásokkal rendelkező nagyvállalat van a piacon, amelyik képes egyáltalán ajánlatot tenni. De hozzá kell tennünk ehhez azt, hogy éppen ezért is jött létre az Európai Unió, hogy a piacok megnyitásával más EU tagállamok (például a szomszédos országok) cégei könnyebben be tudjanak szállni a versenybe még a nagy volumenű közbeszerzések esetében is.

A legnagyobb közbeszerzések versenyerőssége (ezt a mutatót az ajánlattevők számából számítjuk) esetében a két almintára vonatkozóan nem lehet egyértelmű következtetésre jutni: a felső 5 százaléknál ez magasabb volt 2008-2016 között, mint többi beszerzésé, de 2005-2007 között és 2017-ben, valamint 2018-ban már alacsonyabb volt.

Az egyik legfontosabb mutató az, hogy az ajánlattevő (és később nyertes) mennyire képes arra, hogy tudjon valamilyen, a piaci versennyel nem összefüggő erőfölényt érvényesíteni áraiban. Ehhez egy olyan mutatót hívunk segítségül, amelynél a nyertes cég által kínált árból kivonjuk az ajánlatkérő által meghatározott becsült értéket, és ezt a különbséget a szerződéses árak százalékában fejezzük ki.

Ha az összes szerződésre jellemző átlagos értéknél – minden más jellemzőt azonosnak véve – kisebb ez a különbség, sőt ha netán a szerződéses árak rendre meghaladják a becsült értéket egy-egy nyertes esetében, akkor ez azt jelenti, hogy egy erős versenyhelyzethez képest a nyertes valamilyen a versennyel nem összefüggő tényező eredményeként képes volt magasabb áron nyerni, mint ami a verseny adott szintje mellett szokásos.

Ez az erőfölény fakadhat az adott piac szerkezetéből, a nyertes oligopol helyzetéből, de tisztán összefügghet a korrupcióval is: vagy az ajánlatkérő rá tudja kényszeríteni az ajánlatkérőre, hogy az általa kínált viszonylag magasabb ár mellett is „őt hozza ki” győztesnek, vagy a nyertes összejátszik az ajánlatkérővel, esetleg a többi ajánlattevővel. Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy minél erősebb a verseny (minél több ajánlattevő versenyzett a szerződésért) annál kevésbé tud élni a későbbi győztes ezzel az erővel, annál inkább kénytelen „lemenni az árral” a becsült érték alá.

Ideális esetben átlagosan 16 százalékkal lesz alacsonyabb a nyertes ár a becsült értéknél, miközben csak két versenyző esetén (ekkor a versenyerősség minimális), átlagosan csak 6 százaléka különbség.

Ezek után érdemes megnézni, hogy mennyire tud érvényesíteni piaci versenyen kívüli erőt a nyertesek egyik vagy másik csoportja. Most ebben a cikkben csak a felső 5 százalék szerződéseket hasonlítjuk a többi szerződéshez, de a következő alkalommal már azt is meg fogjuk vizsgálni, hogy MGTS+ esetében megfigyelhető-e valamilyen szisztematikus – feltehetően a korrupcióval összefüggő – hatás. A legnagyobb szerződések 5 százalékánál azt láthatjuk, hogy itt a nyertesek inkább rendelkeznek ezzel a piaci versenyen kívüli erővel, mint a kisebb szerződések nyertesei.

A felső 5 százalékba tartozó szerződéseknél az időszak elején a becsült értéknél átlagosan 4-6 százalékkal magasabb volt a szerződéses ár, miközben a többi szerződésnél 6-12 százalékos csökkenés volt jellemző. Ezt követően is látható, hogy a legnagyobb szerződések árai alig mentek a becsült érték alá, míg a kisebbeké 6-10 százalékkal voltak ez alatt.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy érdemes lenne a magyar kormánynak – amennyiben fontosnak tartja ezt a célt – a korrupció ellenes fellépését a nagy közbeszerzésekre összpontosítania. Nemcsak azért, mert arányaiban itt tudna leginkább hatni, hanem azért is, mert a nagy volumenű közbeszerzéseknél a korrupciós kockázatok szintje magasabb, mint a kisebb volumenűeknél. A közbeszerzési érték növekedésével szignifikánsan nő a nyertes cégnek az árazásban megmutatkozó ereje, akkor is, ha az ágazati hatásokkal, a szerződés évével, vagy a versenyerősséggel kontrollálunk (lásd itt).

Végül pedig nézzük meg, mekkora részesedése van az MGTS+ cégeknek a top 5 százalékon belül, és hogyan változott ez az arány a vizsgált időszak alatt.^*A következő cikkem ezzel a témával fog folytatódni. Egy piacgazdaságban egy cég sikerességét a közbeszerzési piacon az innováció, a kreativitás és a termelékenység megjelenéseként, ezen tényezők eredményeként kell számításba venni. Ha ezt az értelmezést fogadjuk el, akkor az MGTS+ cégek rendkívül sikeresnek mondhatók a 2011-2018 közötti időszakban.

Arányuk a szerződések felső 5 százalékán belül esetenként a 20 százalékot is eléri vagy megközelíti (2013, 2017 és 2018). Ha a sikerességnek azt az interpretációját fogadjuk el, hogy a közbeszerzési piacon való sikeresség a cégek kreativitásának, innovációjának és az ezekből fakadó magasabb termelékenységének eredménye, akkor azonban értetlenül kell állunk az MGTS+ cégek 2015-ös visszaesését látva.

Vajon miért csökkent jelentősen az MGTS+ részesése 2014-2015-ben? Miért érte el ez a részesedés a mélypontját éppen 2015-ben, amikor az az ominózus G-nap bekövetkezett? A közbeszerzési piacon miért lettek ennyire sikertelenek Simicska Lajos magyar vállalkozó, a magyar nemzeti tőkésosztály egyik tagja, által tulajdonolt cégek 2015 után? Ezekre a kérdésekre a következő cikkünkben igyekszünk választ adni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat közbeszerzés Mészáros Lőrinc mgts siker Olvasson tovább a kategóriában