Oroszország ukrajnai inváziója, valamint az invázió miatt Oroszországra kivetett nyugati szankciók számos szektorban okoztak járulékos károkat a világgazdaságban, az ellátási félelmek miatt emelkedő élelmiszer- és energiaáraktól kezdve egyes ipari nyersanyagok hozzáférhetőségén keresztül a termelési és logisztikai láncok megakadásáig. 

A háború által potenciálisan súlyosan érintett szektor a fegyverkereskedelem is, amelyben Oroszország kiemelkedő szereplő: Szíriától Szerbián át Indiáig számos ország erősen az oroszokra van utalva védelmi beszerzései terén. 

Az orosz export 2000 és 2021 között a teljes globális fegyverexport 23 százalékát adta, és ugyan ez az arány 2017 és 2021 között 19 százalékra esett, Oroszország így is stabilan a második legnagyobb fegyverexportőr maradt az Egyesült Államok mögött. 

Ez a magas piaci részesedés ugyanakkor az ukrajnai háborúzás fényében vélhetően nem lesz tartható. Az orosz csapatok egy hónap alatt jelentős veszteségeket szenvedtek el, és az utánpótlás már most nehézségeket okoz az orosz hadiiparnak. 

Az exportkapacitásokat a háborús kereslet mellett a nyugati szankciók és a fegyvergyártásban használt alkatrészekre kivetett exportkorlátozások is visszafoghatják. Az orosz gazdaság megtépázott állapota és a képzett fiatalok elvándorlása pedig a hadiipar kutatás-fejlesztési hátterét is érinti. 

Az orosz fegyverek ukrajnai harctéri hatékonysága (illetve hatékonytalansága) sem ígér sok jót. Az oroszok számos megrendelője már a háború előtt is kételkedett az orosz rendszerek megfelelő technológiai színvonalában, ezeket a kételyeket pedig az ukrajnai hadművelet csak erősítette – a Reuters amerikai katonai forrásai szerint például az orosz rakéta-indítások 60 százalékánál lépett fel valamilyen probléma a konfliktus első hónapjában. Az ukrán háborúval pedig az eddig is számottevő diplomáciai nyomás is nőni fog az orosz rendszerek nagy beszerzőivel, például Indiával vagy Egyiptommal szemben, hogy váltsanak beszállítót – mondta kérdésünkre Siemon Wezeman, a Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) fegyverkereskedelmi programjának vezető kutatója.

Az oroszok meggyengülése pedig az első jelek szerint a szíriai konfliktusra és az azeri–örmény viszályra is hatással lehet.

Több tucatnyi oroszfüggő importőr

Az oroszok hadiipari súlyát jelzi, hogy 2000 és 2021 között a világ 22 országában haladta meg a teljes külföldi védelmi beszerzések felét, 33 országban legalább a harmadát az Oroszországból származó fegyverimport.

Húszéves távlatban a nagyobb importőrök között van számos konfliktus sújtotta ország, mint például Szudán, Dél-Szudán és Jemen; de az Egyesült Államok olyan régi ellenségei is feltűnnek a leginkább oroszfüggő importőrök között, mint Nicaragua, Kuba, Venezuela, Irán vagy Észak-Korea (bár utóbbi országba feltételezhetően illegális úton más fegyverek és know-how is eljutott, az észak-koreai atomprogram pakisztáni támogatásáról például számos beszámoló ír).

90 százalék felett volt az orosz importarány a Moszkva kliensállamává vált Belaruszban, valamint a szintén az orosz érdekszféra részeként nyilvántartott közép-ázsiai országokban, Tádzsikisztánban, Kirgizisztánban és Kazahsztánban is. Csak az oroszoktól remélhet fegyvert továbbá Palesztina, és erősen oroszfüggő Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsimje is, ahol az orosz szállítások mellett Moszkva tevékenyen is részt vesz az Ukrajnához hasonlóan városok porig bombázásával és kórházak elleni támadásokkal tarkított háborúban.

Európában Örményország és Szerbia emelkedik ki a sorból, míg Ázsiában erős orosz felvevőpiac az egyébként Kína ellensúlyozására törekvő, és emiatt diplomáciailag az Egyesült Államokhoz és Japánhoz közeledő Vietnám, valamint Laosz és Kambodzsa is.

Koncentrálódik

Az oroszfüggő államok nagy száma ellenére az utóbbi években az orosz export egyre koncentráltabbá vált, annak kétharmadát mindössze négy ország, India, Kína, Egyiptom és Algéria vásárolta fel.

Az orosz függés mértéke ugyanakkor jelentősen eltér a négy nagy vásárló között. Kína esetében 2016 és 2021 között a teljes fegyverimport 78 százaléka érkezett Oroszországból, azonban az ázsiai ország jelentős saját hadiiparral rendelkezik, ezért a teljes hadi kapacitásaihoz képest alacsonyabb az importigénye, és az orosz technológiai függősége évek óta erősen csökken.

India hadiipara ezzel szemben általában véve importfüggőbb, mint Kínáé, ezért hiába vásárolt dolláralapon 50 százalékkal több orosz fegyvert, az orosz importfüggősége “csak” 49 százalék volt. Algéria esetében 69, az amerikai szállításokból is erősen részesülő Egyiptomban 35 százalék volt az orosz import aránya. 

Az orosz eladások felét katonai repülőgépek tették ki, a második legnagyobb termékkategória a motoroké és hajtóműveké (16 százalék), a harmadik a rakétáké (12 százalék) volt. Eközben az orosz fegyverimport elhanyagolható, 2000 és 2021 között egymilliárd dollárt tett ki, szemben a 128 milliárdos kivitellel.

Eddig is voltak figyelmeztető jelek

Azzal együtt, hogy Oroszország a második legfontosabb exportőr maradt, az orosz fegyverexport évek óta lejtőn volt. Míg 2018-ban még 26 százalékon állt az orosz export aránya a globális fegyverkereskedelmen belül, ez 2018-ra 20, 2019-re 16, tavalyra pedig 11 százalékra csökkent.

A SIPRI idén márciusi fegyverkereskedelmi jelentése szerint a csökkenés elsősorban az indiai és vietnámi megrendelések visszaesésével magyarázható. Az egyiptomi és kínai eladások jelentősen nőttek – mindkét ország elsősorban légvédelmi rendszereket és harci repülőgépeket vásárolt az oroszoktól – ám nem tudták ellensúlyozni a két másik nagy megrendelő csökkenő étvágyát. A RAND nevű amerikai védelmi agytröszt szerint az exportpiaci részesedés stabil csökkenéséhez az ukrajnai Krím félsziget 2014-es elfoglalása után Oroszországra kivetett nyugati szankciók is hozzájárultak, amelyek nehezebbé tették az oroszok számára a fegyvergyártást és értékesítést.

Indiának továbbra is vannak jelentős aktív megrendelései, köztük nyolc légvédelmi rendszer, négy fregatt és egy atommeghajtású tengeralattjáró. Ugyanakkor bizonyos nagy programok esetén Újdelhi már elkezdett kiábrándulni az oroszokból. Ennek az egyik legfontosabb példája a Szu-57 (vagy PAK FA) ötödik generációs vadászbombázó repülőgép története, amely a Mig-29-es és Szu-27-es gépek leváltását, valamint az amerikai F-22-es és F-35-ös gépek ellensúlyozását szolgálná.

A gép fejlesztésébe korábban India is beszállt, de 2018-ban kiugrott a programból, miután Újdelhiben úgy ítélték meg, hogy a gép túl drága és nem elég modern. Emellett abban sem bíztak, hogy az orosz hadiipar képes lesz majd megfelelő támogatást nyújtani a gép teljes életciklusa alatt – mondta Siemon Wezeman.

Wezeman szerint az ehhez hasonló esetek figyelmeztető jelek voltak az orosz hadiipar számára: a megrendelők évek óta kételkedtek az orosz technológiában és az orosz rendszerek hosszabb távú fenntarthatóságában. Azaz a csökkenő orosz piaci részesedés már eddig is strukturális okokra vezethető vissza, és a jelenlegi tendenciák alapján tovább eshet a következő években.

Ehhez a nyugati exportkorlátozások is hozzájárulhatnak, amit jelez, hogy a Kamaz például a Daimlerrel való közös bizniszének elvesztése után kénytelen volt antik technológiára visszaállni. Szintén nehéz lesz fejlettebb eszközöket eladni, ha az oroszok nem juthatnak hozzá a piacvezető ázsiai gyártók chipjeihez – és miután mindkét chipgyártó-fellegvár, Tajvan és Dél-Korea is csatlakozott az amerikai szankciókhoz, az ellátási gondok esélye jelentős.

Aszad bajban, Kína üzleti lehetőséghez juthat

Mérsékeltebb hatással lehet a konfliktus az orosz fegyverek kisebb megrendelőire, például az afrikai vagy közel-keleti importőrökre. Ezek az országok bonyolult és drága fegyverrendszerek helyett jellemzően olcsóbb és kevésbé fejlett fegyvereket vesznek, ezen a téren pedig akár kelet-európai országok vagy Kína is képes lehet kielégíteni az igényeket Siemon Wezeman szerint. Ebből a szempontból Kína üzleti lehetőségként is tekinthet a mostani konfliktusra.

Különleges helyzetben van ugyanakkor Szíria, ahol az orosz logisztikai és aktív harctéri segítség is fontos Bassár el-Aszad és rezsimje számára. Mindazonáltal Oroszország számára reális elképzelés lehet, hogy a szíriai szövetség megőrzése érdekében továbbra is támogatják Aszad rezsimjét, még ha a jelen helyzetben kapacitásaik végesek is. 

Változhatnak az erőviszonyok a 2020-as hegyi-karabahi háború óta különösen kiélezett örmény–azeri konfliktusban is, ahol az örmény fél (mint a kiemelkedően magas orosz importhányadból is látszik) erősen Oroszországra van utalva a katonai támogatást illetően. Az oroszok potenciális gyengülését látva az azeri vezetés az utóbbi napokban el is kezdte kóstolgatni az örményeket és az örmények által támogatott szakadárokat, valamint Moszkvát is felszólította, hogy tegyen az örmény visszavonulásról.

Wezeman szerint a mostani veszteség az orosz haderő esetleges újraépítését illetően is kérdéseket vet fel. Az orosz hadsereg ukrajnai teljesítményének fényében a jelenlegi doktrína és a haderő aktuális struktúrája láthatóan nem megfelelő az orosz célok elérésére. A kérdés, hogy honnan lesz pénz a modernizációra az orosz gazdaság rossz helyzetének fényében – tette hozzá.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ fegyvergyártás fegyvervásárlás hadiipar Kína orosz-ukrán háború Oroszország szíria Olvasson tovább a kategóriában